A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-10 / 10. szám
öbb évtizedes igyekezet ered-Tménye volt a Szlovák Nemzeti Tanács 1948-ban hozott törvénye a Tátrai Nemzeti Park létesítéséről. A Magas- Tátra és a Bélai-mészhavasok természetvilága 120 000 hektár területen védett övezet. Ebben 50 000 hektár a szigorúan védett természeti rezervátum. Ennek célja a természet növény és állatvilágának védelme a környező kultúrterület befolyásától. A Tátrai Nemzeti Park létesítéséről szóló törvény a védett terület küldetését a következő szavakkal határozta meg: „Megőrizni eredeti állapotukban a természeti alakulatokat és a környezet esztétikai jellegét, továbbá védeni a növény- és állatvilágot, biztosítani zavartalan életének lehetőségét és további fejlődését az eredeti környezetben.Első helyen áll tehát a környezet jellegének védelme. A Magas-Tátra alpesi jellegű hegység és semmiben sem marad el az Alpok legszebb részeitől. Sőt ellenkezőleg, a Magas-Tátra előnye, hogy aránylag kis területen magába foglalja a magas hegységek minden jellegzetességét. A Magas- Tátra közvetlenül emelkedik ki környezetéből és éppen ebben a szokatlan ellentétben, hegyoldalainak meFiatal zerge redekségében, a Magas-Tátra sziklacsúcsainak karcsúságában a Bélaimészhavasok romantikus alakulataiban; tavak sokaságában és a felszín kialakulása csodálatos sokféleségében van magas hegyeink varázsa. Nem csoda tehát, hogy vadregényes szépségével és égbetörő nagyszerűségével már régóta csábította az embert, hogy behatoljon a hegyek titokzatos világába, bár a múltban a tűlevelű őserdők övezete és a felette elterülő gyalogfenyő áthatolhatatlan sűrűje a megközelíthetetlenség hírét keltették. Sokan megkísérelték megtalálni a Magas-Tátra mesebeli arany, ezüst és drágakő lelőhelyeit, de nem tudtak nyomukra akadni. Helyettük azonban találtak más kincset: az örökszép természetet, mely mindmáig kiaknázatlan, bár az idegenforgalom már minden formájában érvényesül. Folyamatosan először a XVII. század végén kezd érdeklődni az ember a Tátra iránt. Eljutottak ide a természettudósok és csakhamar közölték tudományos kutatásaik első eredményeit. Itt kell megemlíteni, hogy az első természettudósok sorába tartozik B. Hacqet, a lembergi egyetem tanára, aki még olyan fafajokra talált, amelyeknek ma már nyomuk sincs. Az elmúlt századból meg kell említeni G. Wahlenberg svéd tudós nevét, aki valóban jó képet nyújtott a Magas-Tátra földrajzi viszonyairól, éghajlatáról és növényvilágáról. Ha a Tátrai Nemzeti Park különös szépségét és csodás alakulatait szemléljük, szólnunk kell a Magas-Tátra geológiai, vagyis földtani fejlődéséről. Tudnunk kell elsősorban, hogy a Magas-Tátra földtanilag nagyon fiatal hegység. A hegytömeg magvát őskőzetek; gránit, gneisz és kristályos pala képezik. Ezt a tömeget keleten és északon mész-zóna határolja, ezek legszebbikét a Bélai-mészhavasok képezik. A Tátra legrégibb lerakódási képződménye a homokkő. A triász korszakban tenger lepte el a szárazföldet az ajsó krétakor végéig. Ez idő alatt a délebb fekvésű helyeken szárazföldi képződések is voltak, amit szárazföldi növények előfordulása is bizonyít. A harmadkorban süllyedések következtek be és ezeknek köszönheti a Tátra a környezetből való impozáns és közvetlen kiemelkedését. A jégkorszakban a Tátra felülete a gleccser és firnjégtől némi átalakuláson ment át. A barlangokban talált állati maradványok közül már sok kihalt, csak a zerge és a mormota tartotta fenn magát. A tengerszemek és a glaciális teraszok az eljegesedésnek köszönhetik keletkezésüket. A Tátrában a jegesedés nagyarányú volt. A hatalmas gleccserek felértek a mai alpesi gleccserekkel. A völgyek a jégár munkájának köszönhetik mai alakjukat. Néhány esetben a szomszédos gleccserek egyesültek. így keletkezett a Mengusfalvi és Mlynicai völgykatlan. A Magas-Tátra déli oldalán 11, az északin pedig 5 gleccser volt. Számos gleccsernek mellékága is volt. A Javorova völgyi gleccser egészen Javorina faluig nyomult elő, és vele egyesült a Široká felől érkező glecscser. A szerteágazó Fehérvizi völgyben volt a leghatalmasabb, 14 kilométer hosszú és 200 méter magas gleccser. Ebbe torkoltak a Lengyeltavak és a Tengerszem gleccserei. Hiúz A védett övezetet a Tátrai Nemzeti Park déli és keleti oldalán erdők határolják. Az erdők a magaslati hatásnak megfelelően változnak. Mintegy 1580 méterig hatalmas fákat találunk, de helyenként már 1400 méter magasságban megjelenik a törpe- és gyalogfenyő, ezektől magasabbra már az alpesi övezet terül el, ahol már csak az alpesi növényzet képviselőit találjuk. A növények egyre gyérebbek. Figyelemre méltó virágokat csak rövid nyári időszakban találunk főleg ott, ahol késő tavaszig tartotta magáé a hó. Még magasabban már csak a sziklacsúcsok és sziklás domboldalak vannak — itt a növényzet nagyon gyéren fordul elő. A Tátrai Nemzeti Park növényvilága nagyon gazdag. Hiszen csak a Bélai-mészhavasokban több mint 490 fajta virágról tudunk. És még azt is megemlítjük, hogy van itt néhány olyan virág, melyet sehol máshol nem találunk. Számos átmenet fordul elő, minden régió jellemző növényeket mutat fel. A két legszebb alpesi virág közül hiányzik az alpesi rózsa, míg a havasi gyopár a Bélai-mészhavasokban és a Tichá völgyben sem ritka. A Tátrai Nemzeti Park sajátosabb állati közé tartozik a zerge és amormota. Ritkaságszámba megy a hiúz. Régebben szarvas és dámvad is volt, most újból meghonosították őket a Királyhegy erdőiben és a Javorinában. Tejlesen eltűnt az alpesi nyúl és a havasi egér. A patakokban és tavakban, melyek nem fagynak be fenékig, pisztráng is van. És ha már az állatvilágnál tartunk, megemlítjük, hogy akad medve és kőszáli sas. A Tátrai Nemzeti Park létesítésével nemcsak tudományos és gazdasági célokat követtek. A vidék eredeti jellegének megtartása üdültetési és idegenforgalmi célokat is szolgál. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a Magas-Tátra sok dolgozónknak visszaadja az egészségét. BA
