A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-03 / 9. szám

jussi tSIIISÍ KSSSIlllí i Gy. J. bajcsi olvasónk levelére válaszoljuk. Levelében azt írja, hogy 1970. au­gusztus 29-én férjhez ment és 1970. december 18-án kislánya született. 1970-ben elvégezte a gimnázium 1. osztályát. Nem írja meg azonban, hogy hány éves és azt sem, hogy volt-e a múlt­ban egyáltalán alkalmazásban. A fizetett anyasági szabadságra ugyanis csak annak a nőnek van igénye, aki a szülést megelőző két naptári évben legalább 270 napig volt betegség esetére biztosítva. Ebbe a törvényesen megkövetelt időbe — mint pótidőt beszámítjuk azt az időt is, amely alatt a nő a köteles iskolalátogatás befejezése után, középiskolai, felsőbb iskolai vagy főiskolai tanulmányokat foly­tatott. Minthogy ön bizonyára nem telje­síti azt a törvényes alapfeltételt, hogy a szülést megelőző naptári év­ben legalább 270 napig volt beteg­ség esetére biztosítva, illetve közép­iskolai tanulmányt folytatott, szerin­tünk nincs igénye fizetett anyasági szabadságra. Dr. B. G. • • • • Kérjük kedves olvasóinkat, hogy kérdéseiket pontosan fogalmazzák meg és lehetőleg pontos adatokat kö­zöljenek (születési adatok, alkalma­zási idő stb.), ha nyugdíj, szabad­ság vagy szüléssel kapcsolatos igé­nyek ügyében kérnek tanácsot. ast nrviis f» II SÍI! 8 III J Izombetegségek Az' izmok önálló megbetegedése viszonylag ritka. Az izombénulás legtöbbször nem önálló izombeteg­ség, hanem az agy, a gerincvelő vagy a perifériás idegek megbetegedésé­nek, sérülésének vagy bénulásának következménye. Egyes családokban előfordul az ún. örökletes izomsor­vadás is. Ha bármely okból észlel­nénk izomgyengeséget, izom-térfo­­gatcsökkenést, feltétlenül körzeti or­vosi vagy ideggyógyász-szakorvosi vizsgálatra van szükség, hogy a bé­nulás okát megállapítsák. A mindennapos életben leggyak­rabban előforduló izomelváltozás, amikor az izomzat körülírt terüle­tén fájdalmas csomó támad, amely masszírozásra rendszerint eltűnik és vele együtt a fájdalom is megszű­nik. Leggyakrabban körülírt hideg­hatás (pl. verejtékező testfelületet ért huzat) okozza. Ennek következ­tében az izmot borító kötőszövet megrövidül, összehúzódik, szorítja az izomban lévő fájdalomérző végké­szüléket, csökkenti a vérkeringést, oxigénhiányt kelt, ami fájdalomér­zést vált ki. Fájdalomcsillapítók, masszázs, melegkezelés, fokozott vér­áramlást keltő kenőcsök igen gyak­ran megszüntetik. Dr. Sz. A. Még egy válasz a 21 éves bol­dogtalan fiatalasszonynak Helyzetük miatt, amelyet csak nagy általánosságban vázolt a Hét múlt évi 48. számában, na­gyon megsajnáltam. Leveléből nem olvastam ki, de feltételezem, hogy az anyós vi­selkedése összefügg azzal a kö­rülménnyel, hogy az anyóssal egy közös fedél alatt élnek. Mivel a Hét múlt évi 44. számában már foglalkoztam az anyós problémá­val, amit nagyon ajánlok meg­szívlelni, azért most más oldalá­ról szeretnék a problémához hoz­zászólni. Neheztel a férjére, mert férje és anyósa legtöbbször egy húron pendül. Higyje el, a férjének sem könnyű a helyzete. Figyelembe kell vennie, hogy férjét az any­jához vérségi kötelék fűzi, és azonkívül sok érzelmi momentum játszik közre. Az édesanya annak idején elnézte fiának a ballépé­seit, a feleség azonban ezt nem nézheti szó nélkül. Így a férjben ösztönösen kialakul egy olyan ér­zés, hogy az édesanya jó, a fe­leség meg rossz. Ha a fiatalok rossz útra térnek, Az élet kiszámíthatatlan Kedves 21 éves boldogtalan fiatalasszony! Amikor elolvastam levelét, fáj­dalmasan összeszorult a szívem, mert kisebb kiegészítés híján az én életem rajzolódott ki benne, és rögtön arra gondoltam, úgy látszik, létezik több olyan anyós és olyan férj, mint az enyém volt. így éltem én is közel négy éven át közös háztartásban az anyósommal. Majd elköltöztem a férjemmel egy tanítói lakásba, amit én kaptam, de ugyanabban a faluban. T. i. én tanítónő va­gyok, a férjem gépkocsivezető az efsz-ben. Az elköltözés után rö­vid ideig voltam vele boldog, nyu­godt, mert az anyósom továbbra is minden igyekezetét arra irá­nyította, hogy a férjemet ellenem fordítsa. Persze az emberek előtt igyekezett szép maradni. Engem is ütött, vert, kék foltokat kellett viselnem, szégyellve őket kollé­gáim, gyermekeim előtt. A gye­rekek előtt csúfított, becsületem nem volt előtte. A gyermekneve­lésben nem segített, sőt az ő bru­tális magatartása maradt meg gyermekeim lelkivilágában is em­lékként. Aztán kijelentette, hogy az anyjához költözik, elhagy, sem­mi szüksége rám. Most már váló­félben vagyunk. A gyerekek je­lentik számomra a boldogságot, és az életem árán is harcolni fo­gok értük, hogy én nevelhessem fel őket. Azt tanácsolom önnek, hogy költözzenek elég messzire üiiilmri az anyóstól, ha a férje ezt vállal­ja önért és a kislányukért, de minél előbb, mert a feszült, ide­ges légkör örökre megmérgezheti az életüket. (Az én férjem ezt az ajánlatot elutasította.) Mindent fontoljon meg és gon­doljon át! Tegyen fel kérdéseket önmagának, és őszintén válaszol­jon rájuk. Rögtön rájön arra, hogy a megértés, a bizalom, az őszinteség, a hűség hiányában ki­hal a szeretet, és gyűlölet szüle­tik. Még fiatal, magáé a jövő, Gondolkodjon el komolyan, hogy „el ne késsen“, mint én. Esetleg válassza azt a megértő fiatalembert, barátot, aki önként ajánlja fel hűségét, megértését, őszinte bizalmát, szeretetét egy életre. Mindenkinek joga van a tiszta, becsületes, boldog életre. Bár én is elhagytam volna idő­ben, amikor csak egy gyerekem volt. Habár nem volt barátom akkor sem és most sincs. De ak­kor még úgy gondoltam, hogy ha még egy gyerekünk lesz, szoro­sabbá válik a kapcsolat közöt­tünk. De minden másképp ala­kult és most itt állok tizenegy év után egyedül, megtörtén. Saj­nos az élet kiszámíthatatlan. Tisztelettel: „Ismeretlen sorstársnője“ »urunk akkor a velük együtt élő anyós­nak kötelessége erre a házasfele­ket figyelmeztetni. Ilyenkor az anyósból nem mindig a rosszin­dulat beszél, hanem a tapaszta­lat. Mielőtt Ítélkezne az anyós sza­vai fölött, előbb bírálja el azt, hogy az anyós szavai mennyiben helyénvalók. Ha igazat mond, akkor nem szabad megharagud­ni. örülnünk kell, ha valaki jó­indulatúan figyelmeztet emberi valóságunkra és hiányosságaink­ra, ha igyekszik helyes útra té­ríteni a tapasztalatlan fiatalokat. Az anyósnak ez a tette még nem sértés. Mit tennék én a fiatalasszony helyében? Ha nyugodt mérlegelés után arra jönnék rá, hogy az anyós túlságosan beleavatkozik a fiatalok ügyeibe, akkor elkülöní­teném a kis családomat az anyós jelenlététől, és ha eddig egy fe­dél alatt laktam vele, akkor min­den áldozat árán saját fészket igyekeznék rakni a családomnak. Ha igaz az, hogy a férje a há­zasságban annyira megváltozott, hogy legtöbbször az anyós párt­ján áll, akkor a saját fészekben a férje ismét megváltozhat és maga felé fordulhat. Gáfrik Gyula, Lučenec Boldog házasság twr Ne követeljünk szerelmet! A szerelem íjándék. És éppen ajándék-lényegébSl következik, hogy nem lehet követelni. Balga asszony, aki férjhez megy anél­kül, hogy tudná, ml a házasság, és sze­rencsétlen, ha férje néhány hónap múl­va „nem úgy szereti“, mint a mézeshe­tek alatt. És ekkor követi el a második butaságot: szemrehányást tesz neki: „Pe­dig azt Ígérted, örökké fogsz szeretni.“ Mintha el lehetne várni, hogy egy szem­rehányástól valaki újból szeressen min­ket. Ezzel legfeljebb az ellenkezőjét ér­heti el. A férfi nem szívesen emlékszik vissza arra az idóre, amikor a számára most már nevetséges trubadúr szerepét játszotta. Ű, a meglett férfi, aki autót ad-vesz, egykor holdfényben ült a pádon és örök szerelemről suttogott. Jaj, de kellemetlen! Ne emlékeztesse őt az asz­­szony erre. Ha azt veszi észre, hogy fér­je már nem olyan figyelmes, mint hat hónappal ezelőtt, ezt a házasságra fel­készült asszony mint természetes folya­matot fogja fel. Tudja, hogy a szerelem változik. Az ifjú szerelem tavaszára a házasság nyara következik, ahogy a hol­das éjszakát a reggel követi, amint az égbolt csillagai elhalványodnak a lát­határon. Ekkor kel fel a házasélet nap­ja, és az enyelgés órái helyett komoly feladatok következnek, és öröm a közö­sen megvalósított célok, együtt elért eredmények fölött. Kerti fák alatt el­mondott szerelmi eskü helyett a közös napi munka és az elválaszthatatlanul együtt élt élet. Két emberből, akik össze­házasodtak, lesz a pár, akik az élet azo­nos szokásaiban, közös örömben és bá­natban úgy összeforrtak, hogy el se tud­ják képzelni az életet a másik nélkül. A házasság értelme beteljesedett: eggyé váltak. Nem követelni, csak lenni. Csend­ben elvégezni, ami az embernek rendel­tetett, és szolgálni a másiknak, hogy nélkülözhetetlenek legyünk számára, és 0 hálás legyen nekünk és szeressen, sze­retnie kelljen! Ha még akkor se szeret minket, minden fáradság hiábavalé. Ak­kor a párválasztásunk volt helytelen. Folytatjuk hét^ 20

Next

/
Thumbnails
Contents