A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-03 / 9. szám

Dohányzás és csecsemőhalandóság Versailles-ban elkészült az a jelentés, amelyet a dohányzás ellen küzdő francia nemzeti liga dolgozott ki. A jelentés egyebek közt megállapít­ja, hogy az erősen dohányzó asszonyoknál a ter­hességek 20 százaléka végződik vetéléssel. A cse­csemőhalandóság 5 százalékkal magasabb, ha az anya dohányzik. Már a 10—20 cigarettát szívó asszonyok esetében is 10—20 százalékkal alacso­nyabb az újszülött súlya a normálisnál. Ami a francia nőket illeti: 1964-ben csak 17 százalékuk dohányzott. Az arány 34 százalék ... A csecsemők sírása Tíz éven át tanulmányozta a csecsemők sírását egy svéd és finn orvosokból álló kolektíva. A ta-A salátához előkészített alma nem feketedik meg, ha — miután megtisztítottuk és elvagdal­tuk — 10 percre hideg vízbe tesszük. A mártás­hoz, palacsintához használt lisztet sós vízzel hí­gítsuk fel, így nem lesz csomós. A haltól, savanyú káposztától szagot kapott edényt forró vízzel mossuk ki, amelybe 2—3 ká­véskanál ecetet tettünk. A kést és villát, ha hal­­szagú, egy kis citromhéjjal dörzsöljük át, s a szag eltűnik. Hagyma, hering és más hal tisztítása után kezünket sóval törüljük át. ■ A dió héját könnyen eltávolíthatjuk kalapács pasztalatok alapján megkülönböztettek „normá­lis“, „gyanús“ és „beteg“ sírást. Készítettek egy hangérzékeny szerkezetet, amely jelzi, hogy al­kalmanként éppen melyik kategóriában sír a gyermek. A szerkezet — mint mondják — gyer­mekklinikák és kezdő szülők számára nélkülöz­hetetlen. nélkül is. A héjas diót tegyük zománcos edény­be, öntsünk rá forró vizet, zárjuk le az edényt fedővel és tegyük félre 15—20 percre. Azután öntsük le róla a vizet. Ekkor a dió héját köny­­nyen felnyithatjuk a kés hegyével, és a diót egészben vehetjük ki belőle. Ha elgörbültek a műanyag kötőtűink, dugjuk őket forró vízbe, majd egyenesítsük ki, és azon­nal öblítsük le bőségesen hideg vízzel. A friss, még meleg kenyeret vagy süteményt­­könnyen tudjuk szeletelni, ha a kést, mellyel fel­vágjuk, előzőleg megforrósítjuk. Az elmúlt évben valóban mlnüent hordtak a nők: forró nadrágot, minit, midit, maxit, trapéz vonalú hosszúnadrágot, katonás stílusú nadrágot, cslzrílát és ki tudja még felsorolni, mit. Vidám, fiatalos, egyszerű, romantikus, bc^ondos volt az elmúlt év divatja. A forró nadrág, szinte nyelvet öltve a midi vagy maxi szoknyáknak, egyik napról a másikra tört be, s nemcsak a nyaraló­helyeken, a városokban is látható volt — sőt eskü­vőn és estélyen Is! Viselték fiatal karcsú lányok, akiknek valóban illett, de viselték mások is. A hosszú és hosszabb divat ellenére a mini hő slesen tartotta magát, bár sokan „portalanltották“ az utcákat földig érő romantikus ruhaköltemé­­nyükkel. Hogy mit hoz a tavaszi és nyári divat? Nehéz lenne Jósolni. Bár a dlvatkreátorok már javában tervezik, most még csak annyi bizonyos, hogy mindenki megtalálja majd az Ízlésének, korának és pénztárcájának megfelelő modellt. Röviden: minden divatos lesz! A közölt tavaszi kompié (kabát-nadrág együttes) egyszínű piros anyagból készült. Fehér kalapot, pulóvert, kesztyűt és cipőt viselhetünk hozzá. Asszonyoknak Mártonka Aranyos nagyapó, ákom-bákom-mákom, sziveden kopogtat kis unokád, Márton. levele Aranyos nagyapó, ákom-bákom-mákom, tudod-e, mire kér kis unokád, Márton? MÓRA FERENC Borókás tetejű kerek halom haván, hátha repülhet még csengve-bongva a szán. Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tenge­­ren túl, még az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, s annak egy fia. Két kicsi ökör s egy darab szántóföldecske: ennyi volt a szegény ember gazdasága. — No, fiam — mondta a szegény ember —, fogjuk be az ökröket, s menjünk, szántsuk meg a földecs­­kénket. Egy-kettőre befogták az ökröcské­­ket, kimentek a mezőre, ott beleáll­­tak a földecskébe, de még hármat se fordultak, nagyot kiált a fiú: — Nézzen ide, édes apám-uram! Kulcsot találtam. — Az ám — mondta a szegény ember —, ez csakugyan kulcs. Hát ezt te hol találtad? — Ezt én a barázdában, édes apám-uram. — Ejnye, ejnye — mondta a sze­gény ember —, de jó volna, ha lá­dát is találnál hozzá, s az a láda tele volna arannyal és ezüsttel! — Hej, de jó volna! — mondta a fiú is. Aztán tovább mentek, mendegél­­tek, de most már kettőt sem fordul­tak, megint nagyot kiált a fiú: — Nézzen ide, édes apám-uram! Ládát is találtam! — Az ám — mondja a szegény ember —, ez csakugyan láda. No, édes fiam, próbáljuk meg, hogy ta­lál-e bele a kulcs. Egyszeribe megpróbálták, s hát a kulcs talált a ládába. Nosza, kinyi­tották a ládát, szép lassan felemelték a fedelét, aztán nézték, nézték, va­jon van-e benne arany meg ezüst. Hiszen nézhették, mert nem volt ab­ban sem arany, sem ezüst, de még csak réz sem. Na, mit gondoltok, mi volt benne? Egy icipici, kurta farkú egerecske! Ejnye, ejnye, ha legalább hosszú farka lett volna az egerecskének! Bi­zony mondom, ha az egerecskének hosszú farka lett volna, az én me­sém is tovább tartott volna. Szíveden kopogtat gyönge kit ujjával, könnyeket pergető nehéz bánatával. Mit ér, amit küldtél, a szép csengős szánkó? Az egész határban régen nincs már hó. Gyere el mihozzánk, légy te a Télapó: fehér szakálladból hátha hull majd a hó. Hátha hull belőle erdőre, mezőre, hátha a tavasz még visszaijed tőle. Gyere el, nagyapó, ákom-bákom-mákom, csókolom a kezed: kis unokád, Márton. • Egészítsd ki a függőle­ges sorban levő szavakat a hiányzó kezdőbetűk­kel. A kezdőbetűk egy nagy magyar író nevét adják. {ou3j.es vxoj/i) aritag máoo t e [asömur ö k a pé t eoc r t a

Next

/
Thumbnails
Contents