A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-07 / 1. szám
■I tsi list i:sji iln H. Anna Gemerská Hűrka-I (gomurhor kai) olvasónk az elvált feleség jogai, (Illetve tartási Igényel felél érdeklődik levelében. 1970. augusztus 24-én — 21 évi házasság után — mondta ki a bíróság jogerősen a válást. A bontó ítéletben ma a bíróság az érvényes törvények értelmében nem mondja ki, hogy kinek a hibájából történik a házasság felbontása. Ezt csak az Indoklásban, a megállapított tényállás leírásánál említheti meg. Ennek azonban semmiféle jogi következménye nincs az elvált házasfél esetleges eltartási igényeinek megítélésénél. Mint elvált asszonynak igénye van arra, hogy volt férje hozzájáruljon az ön eltartási költségeihez, amennyiben saját maga nem képes a saját eltartását biztosítani. Ez az eltartási hozzájárulás azonban az elvált házastársak között csekélyebb, mint a házastársak kölcsönös eltartási kötelezettsége a házasság tartama alatt. A volt házastárs csak a legszükségesebb eltartásához köteles hozzájárulni, mégpedig saját képessége és lehetősége szerint. E hozzájárulás összegét illetve mértékét az ön indítványára a járásbíróság állapítja meg. E tartási kötelezettséget a bíróság rendszerint csak a házasság megszűnte utáni 5 évre állapítja meg. Indokolt esetben azonban a bíróság ez időbeli korlátozás nélkül is megállapíthatja a tartási kötelezettséget. Ami az ügyvédje megjegyzését vagy magyarázatát illeti, aki azt mondta volna önnek, hogy bontóperi ítélettel minden tartási igénye megszűnt, nyilván ön értette meg rosszul a magyarázatát. A törvény értelmében ugyanis felnőttek között a tartásdljat mindig csak a jövőre nézve lehet érvényesíteni és ezt a bíróság mindig csak az indítvány beadásának napjától Ítéli meg. Ilyen értelemben igaza volt az ügyvédjének, ha azt mondta önnek, hogy a válópert ítélet előtti időre nem lehet házastársi eltartási igényt érvényesíteni, de mint volt házastárs is csak a jövőre nézve érvényesítheti eltartást igényelt. Tehát saját érdekében minél előbb be kell adnia a megfelelő indítványt a járásbíróságon. A törvény csak egy kivételt ismer, ha kiskorúak eltartásáról és tartásdfjáról van szó. Ilyen esetben az indítvány beadását megelőző három évre visszamenőleg ítélheti meg a tartásdljat. Ezt az intézkedést a kiskorúakról való fokozottabb gondoskodás és érdekeiknek hathatósabb védelme indokolja. Tehát megismételjük, eltartási igényét mielőbb érvényesítse a bíróságon, mert a bíróság csak a beadás napja utáni időre kötelezheti volt férjét arra, hogy legszükségesebb eltartási költségeihez hozzájáruljon. Dr. BERTHA GÉZA fi sík iirvns tsinsliüsnl Veleszületett csípőizületi ficam Születéskor a csfpőízületet alkotó csontok még nem fejlődtek ki teljesen és nem foglalják el felnőttkori helyüket. Veleszületett csípőizületi ficam esetén a combnyak gömblzületének feje nem a normális helyen, a neki megfelelő izvázban, hanem afelett helyezkedik el, ami a lábak megrövidülését és kacsázó járást okoz. Mivel a csipőlzület csak a születés utáni első hónapokban alakul ki, a végleges csípőizületi ficam megelőzésének vagy akár kezelésének az a feltétele, hogy már az első évben meginduljon a kezelés. Fontos tehát, hogy a szülő ismerje azokat a jeleket, amelyek felkelthetik a csípőizületi ficam gyanúját. Az első ezek közül a családi előfordulás; ha tehát előfordult már, érdemes felhívni az orvos figyelmét rá. Ha nem volt még csípőficamos a csalában, az újszülött lábacskáinak feltűnő mozgásszegénysége lehet gyanús. Ha az elváltozás féloldali, akkor a mozgásszegénység a beteg oldalra korlátozódik. Ha az anya a hátán fekvő csecsemő lábacskáit felemeli, a ficamos oldal farredői észrevehetően kisebbek a normálisnál. Feltűnő lehet az is, hogy a csecsemő lábacskái „elállnak" vagy a lábfejek szokatlanul kifelé fordulnak. Ha ezt észlelné a szülő, hívja fel rá a gyermekorvos figyelmét. Dr. Sz. A. Kill III! I’i Egy életre megtanulta Az Ipoly-menti barna lány leveléhez szeretnék én is hozzászólni. Kedves kislány, hibát követett el és most azt szeretné jóvátenni. Igen, csakhogy hibát elkövetni sokkal könnyebb, mint jóvátenni Nem akarom itt részletezni, hisz már maga is rájött, hogy hol követte el a hibát. Szerintem az lenne a helyes, mivel a fiú nem akar magával négyszemközt beszélni, ha levélben megírna neki mindent őszintén. Ha a fiú igazán szereti magát, akkor megbocsát. De ezt ne várja márólholnapra. A fiúnak csalódást okozott viselkedésével, mivel ő hű volt magához és maga mégis kételkedett benne. Inkább a pletykára hallgatott. A fiúnak most saját magával, a büszkeségével kell megvívnia a harcot. És ez nem könnyű. De bízzon benne! Mert az igaz szeretet csodálatos dolog, mindent meg tud bocsátani. Legyen türelmes. Tudom, nehéz a várakozás, de a szeretet várni is tud, ha kell. Ezt ne feledje el! Talán ez a hosszú várakozás a büntetés. Hiszem, hogy egy életre megtanulta, hogy ne hallgasson a pletykára. Szeretném, ha megtalálnák újra az egymáshoz vezető utat. Sok múlik a maga kitartásán. Semmi esetre se tegyen olyat, ami az egészségének árt. Keressen szórakozást. Egy jó film, könyv, kézimunka, valami, ami lefoglalja egy kicsit a gondolatait, írja, hogy még fiatal. Nem szabad elkeseredni, bízni kell. De próbáljon azzal a gondolattal is foglalkozni, hogy hátha a fiú nem fog visszajönni. Még így se veszítse el az életkedvét. Hisz még fiatal. És az idő jó orvos. Ha nem is tudja nyomtalanul eltüntetni a sebet, de a fájdalom idővel enyhülni fog. Gondoljon arra, hogy csak egy szép álom volt. Higgye el, nincs egyedül, akinek ilyen bánata van. Hosszú, kanyargós utat tesz meg az Ipoly vize, míg befolyik a Dunába. Ha beszélni tudna, sok szomorú történetet mesélhetne magának olyanokról, akiknek a problémájuk hasonló a magáéhoz. Tehát ne szomorkodjon. Bízzon és reméljen. Még minden rendbe jöhet. Egy asszony az Ipoly mentéről üiii'snh A „jóbarát“ A „Hét“ rendszeres olvasója vagyok. Állandóan várom a további számokat, mivel szívesen olvasgatom az „Emberi sorsok“ című rovatot. Én is igen nehéz helyzetbe kerültem, s ezt szeretném itt leírni. 25 éves vagyok, tehát olyan fiatal ember, aki már komolyabban gondolkodik. Három éve megismertem egy nálam négy évvel fiatalabb lányt. Kedves volt és nagyon szép is. A barátaim nagyon meglepődtek, mivel azelőtt igen rossz véleménnyel voltak róla. Én azonban nem hallgattam rájuk, és megismerkedésünk után hirtelen megváltoztak a vélemények. Tudtam, hogy abból semmi sem igaz. Minden jól folytatódott és kezdett bennem erősödni az érzés, mely egy lány iránt alakul ki az emberben, ha jobban megismeri. Az idő telt-múlt, és egyszer észrevettem, hogy a leány már nem az, aki azelőtt volt. Nem volt hozzám olyan kedves, ami nekem azelőtt mindig jól esett, hiszen nem volt valami örömteli az életem mostanáig. Megtudtam, hogy egy nagyon jó barátom levelet írt neki, melyben csúnyán megsértette. Rájöttem tehát, hogy miért változott meg a leány, hiszen ezzel a fiúval sokat voltunk együtt. A „barátommal“ azóta nem beszélek, és a leánynak igyekeztem megmagyarázni, hogy ne törődjön vele, hiszen abból semmi sem igaz. Sajnos minden igyekezetem ellenére teljesen elidegenedett,’ és nem nagyon hiszek benne, hogy lesz még nála sikerem. Mindezek után sem változott meg a róla alkotott véleményem, és még tovább erősödött érzéseimnek foka. Most tehát nehéz helyzetben vagyok és nem tudom, de talán meg kell próbálnom még egyszer megértetni vele szándékaimnak komolyságát, azzal a reménnyel, hogy nem lesz még egy olyan „jóbarát“, aki megint közbeavatkozik. Egy losonci negyedszázados Egy „21 éves boldogtalan fiatalaszszonynak“ Szívemen viselem a problémáját. Ezért határoztam el magamat véleményem közlésére. Stubnya Arnold felvétele Nagyon helyesnek tartom, hogy nem tűri el anyósa dirigálását, illetve parancsolgatását. Igaz ugyan, hogy mint idősebb embert, s főként mint „édesanyát“ tisztelni, szeretni kell, de ebben az esetben nem élhetünk vele. Nem ismerem el édesanyának azt, aki gyermekei boldogságára tör, és nem engedi őket saját belátásuk alapján cselekedni, dönteni! Én az ön helyében a legrövidebb időn belül elválnék. Semmi értelme ilyen „mama kedvencével“ egy fedél alatt élni! Nagyon szép egy édesanyát tisztelni és szeretni (kell is), de ha egy ember élettársat választ, számára csak ő lehet előnyben. Ellenkező esetben ne alapítson családot, és hallgathat az édesanyja szavára! Ne csüggedjen el, kedves fiatalasszony, e „sötét szigetet“ az életében felülmúlja még a derű, a boldogság. Igaz az élet útja tövisekkel van tele, amit saját magunknak kell végigjárni a boldogságért, de meg kell tennünk és van is értelme. Az élet nem megy senkinek sem simán, mindenért fizetni kell. Becsomagolatlanul kapjuk a boldogságot és a fájdalmat egyaránt! Tanácsolom, mint ahogy ezt már említettem, váljanak el, ellenben egy másik férfi választásával várjon, ez még meggondolandó! Egy ilyen rossz példa után (ami tanulságként szolgálhat további életére) nem szabad elhamarkodnia a dolgot! Fiatal még, s ha mindig megfontoltan dönt, eléri a boldogságot, de elhamarkodott cselekedettel kockára teszi nemcsak a saját, hanem a gyermeke életét, sorsát is. Jelige: Megfontoltan, komolyan! A boldog házasság Az elképzelt boldog házasság. Az a fajta boldog házasság, amilyeneket a filmeken látunk és az olcsó regényekben olvasunk, nincs a valóságban. Az a lány, aki olyan gondolattal kezdi házasságát, hogy ezentúl örökké csak a szeretett lény karjaiban fog feküdni, vagy az az asszony, aki azt hiszi, hogy élete most már „csupa rózsa tövis nélkül“, egyszer a válóperes bíró előtt találja magát. Ritka kivétel az olyan házasság, amelyben a férj és a feleség tökéletesen egymáshoz illenek, képesek egymást egy életen át szenvedélyesen szeretni, és idejük is van ehhez. Az a néhány híressé vált szerelmi házasság, amelyről tudunk, annyira kivétel, hogy nem is állítható az átlagházasság példaképéül. Közönséges halandók közt a nagy szenvedély adottsága éppoly ritka, mint a kivételes énekhang. Boldog házasság a valóságban. A házasság nem mulatság, hanem küzdelem. A házas-boldogság pedig ennek a küzdelemnek a sikere. A házasság boldogsága nem égi, hanem nagyon is földi; nem a regények és a spinpad „édeskés“ boldogsága, hanem súlyos boldogság, ami nem hull senkinek sem az ölébe, hanem ki kell azt vívni. A szó szoros értelmében: kivívni — ahogy Jákob is csak hosszú tusakodás és csípője kificamodása árán kaphatta meg az angyaltól az áldást. Olyan boldogság ez, mint a művész, a feltaláló, az államalkotó vagy a vallásalapító alkotó vajúdása. A házasboldogság is a kivívott siker fölött érzett boldogság. Hogy milyen távol áll a valóságban a boldog házasság a megálmodóitól, erre legyen példa Havelock Ellis és Dosztojevszkij házassága, mindkettőt ők maguk kivételesen boldognak vallották. De erről bővebben majd a következő számunkban olvashatnak. 20 I
