A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

Ötletes és olcsó

Ha kevés helyünk van a fürdőszobában a különböző piperecikkek elhelyezésére, készítsünk vállfára akasztható sokzsebes zsákot. Kb. 130 cm hosszú és 50 cm széles vászonra vagy frottír anyagra különböző nagyságú zsebeket varrunk. A rávarrt zsebek készülhetnek színes vászonból vagy bármilyen felmaradt anyagból. Minél színesebb annál érdekesebb. S az egészet a vállfa kampójánál fogva a falra akasztjuk.

Kicsinyeknek

Az idei gyermekdivat: hosszabbak a kabátkák, de a ruhák rövidek. A hosszünadrág enyhén trapéz vonalú. Igen divatos a bőrbársony és a bársony-műanyag kombináció.

Nem utolsó sorban, miután a divatról elmondtuk a lényegesebbet, ajánljuk a felnőtteknek, hogy vegyék figyelembe a gyermek kívánságát is, hiszen ô tudja legjobban, hogy miben érzi magát kényelmesen, melyik az az öltözék, amelyekben legszívesebben játszik, sétál.

1. Nadrág és mellény kisfiúknak. Színes pulóverrel, inggel praktikus viselet.

2. Kötényruha. Egyszínű trevirábői készült. A kislányok színes pulóverrel, blúzzal viselik.

3. Az egyszínű trevirából készüli overallt elütő színű, csikós zse bek diszitik, és a bőröv.

Nagyon divatos és mutatós ez a fehér prémmel díszített télikabát. A szövet alapszíne fekete, fahéjbarna vagy piros.

(Grossman felv.)

hu LÜ

i

n

l!

I 0' »

u o

Hurkapáicikákból vagy gyufaszálakből törjetek le akkora darabokat, hogy asztallapon, rajztáblán ki tudjátok rakni a minta szerinti tárgyakat.

Próbálkozzatok egyéb mintákkal is!

MOLNÁR ENDRE

Álmodta a kismadár

Hótól fehér a határ, fázik is a kismadár.

— Jó lenne egy kis

meleg —

csipogja, míg didereg.

Nincs bogár, sem

gabona,

jeges víz a lakoma.

Fázik, koplal, végtére aludni tér fészkébe.

Bár kint mindent hó

borít,

ő napfényről álmodik.

Álma édes és meleg, feledteti a telet.

A tél mögött jön a nyár, álmodj szépet kismadár.

Teli orom

A zsiráf a falhoz döntötte hosszú nyakát, úgy szendergett. A kormos arcú baba lebillent a kis törött lábú székről, minduntalan ásftozott.

— Jaj, olyan álmos vagyok — nyafogott —, és mégsem tudok elaludni.

A zsiráf mocorgott.

— Ml bajod? Aludj, és hagyj bennünket is pihenni.

— Mi bajom? Még kérdezed? Ö, te is milyen érthetetlen vagy. Látod, hogy mit csinált velünk Krlsztinka?

— Ugyan, mit?

— Bedobott bennünket a sarokba, és nem törődik velünk—méltatlankodjon a kormos arcú baba.

— Ugyan már — mondta' a zsiráf. — Tegnapelőtt is játszott velünk.

— Játszott, amig Gabica nem hívta korcsolyázni. Láttad, hogy rögtön felugrott, és elszaladt. Azóta felénk se néz.

— Ö, hát ez a bajod? — lógatta kis fejét a hosszú nyakú. — Ne csodálkozz ezen. Újévi vakációjuk van, és csak most tud korcsolyázni.

— Korcsolyázni?

— Igen, az nagyon kellemes szórakozás. Képzeld csak el: a jég olyan sima, mint a tükör, és azon siklanak.

— Mondd, hosszú nyakú, honnan tudod ezt? — Nézett a zsiráfra kételkedve a kormos arcú baba.

— Honnan? Hát nem hallottad, amikor Gabica mesélte Krisztinkának?

— Nem figyeltem oda.

— Kár, mert akkor láttad volna azt is, hogy mennyire örült Krisztinka.

— Persze, velünk meg nem törődik — nyafogott a baba.

— Ugyan már! Csak most van ez így,

amig korcsolyázni jár. Márciusban már nem lesz jég, ne félj, akkor biztosan többet játszik majd velünk is.

A bicegő maci is megmozdult a sarol ban.

— Mi baj, miért nem alusztok? Addig locsogtok, mfg végül is felébresztitek Krisztinkét. Pedig nagyon elfáradt a jégpályán.

— No, nézd csak, honnan tudod?

— Vele voltam, elvitt magával — mondta a bicegő maci.

— Minket meg itt hagyott — mondta sértődötten a kormos arcú baba.

— Egyszerre nem vihet el mindannyiunkat — súgta a kis bicegő. — De én hallottam, amikor azt mondta Gabicának, hogy holnap a kormos arcB babáját viszi ki, aztán meg a hosszú nyakút.

— Csakugyan? — kérdezte a kormos ar cú izgatottan. — Akkor maradjunk csendben, nehogy felébresszük. Jó éjszakát, bice, jó éjt, hosszú nyakú.

— Jő éjt, kormos arcú.

Es másnap Krlsztinka valóban elvitte a kormos arcú babáját a korcsolyapályára, a zsebéből kandikált kifelé, onnan nézte a vidáman lármázó gyermekeket. Harmadnap a zsiráfra került a sor. Neki még ágaskodnia sem kellett, mégis mindent látott. Egyszer Így is kiesett Krisztinka zsebéből, és elcsúszott a jégen. De nem történt semmi baj, nem ütötte meg magát, és olyan jó volt csúszni, siklani a tükörsima jégen.

Ettől kezdve a kis kormos arcú nem mocorgott, nem nyafogott éjszaka, hanem békésen aludt a többiekkel, mint Krisztinka az egész napi korcsolyázás után.

B. M.

Imést 21