A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-07 / 1. szám
CSARiÁSKIIÁLYlff 23. A kastély (elé sétálnak, Stéxi (elül a parki vlréghtntéra és szomorkás mosollyal énekolni keid: Stáli: Mióta lesek a csodára, trallala, melyért a szív remeg Edvln: Kár arra időt pazarolni, trallala, csodák ma nincsenek. Stásl: A házasság tán Ilyen csoda, trallala, két szív, egy dobbanás. Edvln: Csak eleinte van az ott W, trallala, de aztán, 6b, de más. Stázl: Hát hol van az a csodavilág, trallala, ahol mindig csók terem a Ián? Edvtn: Túl... Tullplros telepen, trallala, az Óperenclán. Túl az Óperenclán, boldogok leszünk. Túl az Óperenclán, csókra éhezünk. Túl az Óperenclán, lesz mesés tanyánk, Túl az Óperenclán, (észak vár reánk. Énekelnek, hintáznak, mint két jóbarát. 24. Szilvia óriási sikerrel vendégszerepel Amerikában. Egyre-másra kapja a szerelmes táviratokat Edvlntól, de mióta Béni megmutatta az eljegyzési kártyát, nem tud hinni neki. Egy nap mégis elhatározza, hogy nem újltja meg a tényez amerikai szerződést. Hazamegy. (Folytatása következik) IV. rés* 20. Szilvia boldog. Edvln (clcsége lesz. Közli Bónlval, hogy nem utaznak. Küldje vissza a hajójegyeket. Bónl azt hiszi, Szilvia tréfál vagy becslpett, de a lány megmutatta a közjegyzői okiratot: Edvln elveszi. A tésülködő tükre elé ül, lemossa arcáról a (estéket. Bónl Is (elmutat egy Írást, az eljegyzési meghívót: Uppert-Weylersheim hercege és hercegnője bejelentik (luk, Edvln és Anastásla Eggenberg grótnő eljegyzését... Szilvia sir, Bónl vigasztalja: „jobb ez Így, hidd el. Nem Illess bele egy Ilyen családba. Holnap reggel elutazol, velem. Nyitva áll előtted a világ.*' 21. A hercegi kastélyban az eljegyzésre készülnek. A hercegnő barátnői Edvlnről és a „kalandjáról" beszélgetnek, s hogy a kastély tele van amerikai újságokkal. Edvln híreket keres bennük Szilviáról. A herceg a pálmaházban sakkozik — egyedül. Marle Louise megkérdezi, jöttek-e válaszok az eljegyzési meghívóra? A herceg öntelten fe lel: „Mindenki eljön. Ez lesz a legnagyszerűbb ünnepélyünk." A hercegnő sóhajt: „Eljegyzés. amiben még a jegyesek sem egyeztek meg.“ 19. A hercegnő a kávéházban várja a kapitányt. Feltűnően otthonosan mozog az ortoumban Is, a kávéhásban is. Biiiárdozlk Miskával, aki gyanakvóan vizsgálgatja. „Hihetetlen! — mondja. — Ogy játszik, mint a Pltykós Maca)“ A hercegnő: „Az kl?“ Miska: „Nálunk dalolt. Nem Ismerte?“ A hercegnő (elhajtja kalapjának sűrű fátylát, Miska (elkiált: „Macal Macácskal Hát mégis... Ez nem Igaz... Ez álom . . .1“ Hercegnő: „Hát rám ismertél, vén lókütő?“ összeölelkexnek, majd kibontakoznak a közös emlékek. „Emlékszik, Macácska, mikor még maga volt a Csárdásklrálynő?... Oe ez a mostani se rossz . . .“ Faggatja Macát, azaz a hercegnőt, hogy megy a sora. Hát Maca nem panaszkodhat... — RohnsdorM belép Edvinnel. Katonásan jelent: „Fenséges asxszony, a herceg útra kész)“ Miska lábat reszketnek a meglepetéstől: „Fenséges! Micsoda karriert“ 22. Stázl és Edvln a tóparton beszélgetnek, stázl játékosan kis kavicsokat dobál a vízbe, majd hirtelen megkérdezi: „Szereted még, Edvln?" — Edvln: „Kit Stázl?“ — Stázl: „Ne komédlázzl Szilviát." — Edvln: „Mit tudsz róla?“ — Stázl: „Hogy sxaretted. Hogy el kellett válnotok. Hogy százszor táviratoztál neki, de egyetlen választ sem kaptál.“ — Edvtn: „Kérlek, ne beszélj erről." — Stázl: „Vagyis: még mindig szereted.“ — Edvin: „Vége van. Elhiheted.“ — Stázl: „Gyerekkorunk óta őszinték voltunk egymás hoz . . . Nagyon rossz lesz neked, ha elveszal? En a magam részéről nagyon szeretlek, Edvln. Nem hiszem, hogy Ilyen a nagy szerelem, de a házassághoz elég." • »• ji
