A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-11 / 6. szám
közgyűlése jegyében Kodály Zoltán útján (Egy fiatol énekkar „múltja" és jövttje) Kodály, visszatérve 1906-os népdalgyűjtő útjáról, úgy nyilatkozott, hogy a régi dallamok valóságos kincsesbányája a Zoborvidék, ahol járt. Bartóknak azonban Így panaszkodik: „Nagyon nehéz megénekeltetni az ottaniakat, mert a falusi illemtan tiltja, hogy nyilvánosan énekeljenek. Félnek a fiatalok gúnyolódásától, azok a réginél többre tartják az újat." 2iranyban (Zsérén) — a Zoborvídék egyik kis falujában — is járt ezen a gyűjtőútján Kodály, de eljött ide az első világháború idején és később is. Zséréről indult el — épp az ő kezén — világhódító útjára „A jó lovas katonának" című népdal. Ezt a falut folklór-falunak nevezik, csaknem változatlanul élő lakodalmi s egyéb népszokásai miatt. Az ösztönzés tehát megvolt, mégis nagyon nehéz volt elindítani a munkát. Hogy ne csak a maguk, de a mások gyönyörűségére is énekeljenek a zsérelek, s „ne féljenek a fiatalok gúnyolódásától". Simek Viktor, az énekkar fiatal, ambiciózus vezetője azelőtt a milanovcei (nagykéri) énekkart vezette, mely egy ízben bemutatót tartott Zsérén. Ez a nap volt lényegében az indulás napja. Az előadás hatására határozták el a zséreiek, hogy ők is alakítanak egy vegyeskart. 1971. január 2-án tartották meg a selejtezőt. Nagyon sok férfi és kevés női jelentkező közül választhatott a kar-Simek Viktor karvezető vezető. Körülbelül 40—45-en kezdtek járni az első próbákra, de sokan elmaradtak, úgyhogy ma a karnak 36 állandó tagja van, akikre mindig számítani lehet. Ebből a 36-ból 27 nő és 11 férfi; a megoszlás ilyen szempontból tehát eléggé aránytalan. A kor szerinti megoszlás sem a legjobb: csak tíz idősebb tagja van a karnak, a többiek átlagban 18—20 év körüliek. Zömében gyári munkások (a helyi mészégető alkalmazót- ■ tai), de többen járnak be közülük * Nyitréra; néhányan több műszakban ■ dolgoznak, ezért a próbák időpontját nagyon nehéz úgy megállapítani, hogy mindenkinek megfeleljen. Általában hetente kétszer próbálnak a helyi mészgyár kultúrtermében — s azért, hogy kölcsönzi ezt a kultúrtermet, a mészgyár vezetőségét csak dicséret illeti. A vegyeskaron kívül önálló nőikar is működik. A nők helyi népviseletben lépnek föl, ezzel mintegy külsőleg is kifejezve az énekkar egyik célját, hogy a népi hogyományok ápolója, továbbvivője és terjesztője, óhajt lenni. Legelőször az idén áprilisban léptek föl, amikorls a nagykéri vegyeskarral és diákkarral együtt adtak közös műsort. Impozáns volt, mikor a három kar a befejező számot közösen énekelte. Pár héttel később a nagykériek hívták meg a zséreieket egy hasonló közös föllépésre, ami szintén nagyon jól sikerült. Részt vettek ezenkívül a járási Csemadok-napon Kolonban majd Ladicéban (Lédecen). Műsorukban iőleg népdalfeldolgozások szerepeltek. November 13-án történt az első otthoni bemutatkozás a mészgyár kultúrtermében, szépszámú közönség előtt. A műsorból: Vegyeskar: egy gömöri és egy zoboralji népdalcsokor, Suchoň: Aká si mi krásna, Kodály: A jó lovas katonának, Hilmera: Szél zúg, Tavaszköszöntő; Nőikar: Svesznyikov: Szülőföldem, Vásárhelyi Zoltán: Tavaszi szél és egyéb népdalok. December 5-én ugyanezekből a számokból álló műsorukkal léptek fel Brančban (Berencsen), de szándékúban van föllépni több más környező faluban is. Különben a galántai Kodály-napokra készülnek. KOVÁCS LÁSZLÓ A žirany (zsérel) vegyeskor A kolárovói (gútai) hagyományos sortáncot járók megtáncoltatják a házigazdát, Ján Jányi vnb-elnököt Becsüljük meg egymás munkáját írásomban Rigler elvtárs — Több megértést, szorosabb együttműködést cimfl cikkéhez szeretnék hozzászólni. A cikk szerzője személyes Jébarátom és nagyon sok gondolatával egyetértek. Vannak azonban írásának olyan részel Is, melyek szerintem vitára adnak okot. Rigler elvtársnak, a Csemadok komáméi (komáromi) járási konferenciáján elhangzott felszólalásával egyetértek. Nem ennyire egyértelmű ez a mostani cikke. Legalábbis nem az én részemre, aki Ismert a komáromi Népművelési Otthon és a Csemadok ]B munkáját Is. Véleményem szerint Rlglar elvtárs a kelleténél kissé messzebbre veti a sulykot, amikor a Csemadok )B munkáját igyekszik olyan színben feltűntetni, mintha valéban csak az anyagiak vezérelnék egy-egy járási rendezvény megszervezésénél. Szót emel a külföldi művészek szerepeltetése ellen, s a járási rendezvények elsődleges küldetésének tartja, hogy ott fórumot, azaz fellépési lehetóséget kapjanak a járás Öntevékeny népművészeti csoportjai. Jó példaként említi a IX. Csallóközi Dalén TáncUnnepélyt, ahol járásunk népművészeti csoportjai és szólistái, külföldi művészek közreműködése nélkül Is, színvonalas műsorral szórakoztatják a közönséget. Ez így igaz. Nem helyes viszont, hogy e jó példa említésekor fel sem veti a Csemadok |B nevét, s így a cikk alapján tájékozódó olvasó elótt úgy tűnik, mintha ehhez a jól sikerült rendezvényhez a Csemadok JB-nek semmi köze sem lett volna. Pedig a Csemadok hagyományos nyári rendezvényéről van szó. Természetesen ez tévedés Is lehet, de a jobb megértés érdekében, feltétlenül említésre méltó. Különösen azért, mert több esetben Is előfordul, hogy a járási Népművelési Otthon és a Csemadok kOzös rendezvényeinek propagáclós anyagából kimarad a társrendező Csemadok neve. Például az Irodalmi színpadok IV. járási fesztiváljának megrendezésével kapcsolatban Is ez történt, igaz, a Csemadok anyagilag nem járult hozzá ehhez a rendezvényhez, de szervezd munkával és erkölcsileg támogatta, nem beszélve arról, hogy a szereplők és a közönség többsége a Csemadok tagságának körébó' került ki. Talán még ennél Is többe* mond at a tény, hogy a járásban működd Irodai ml színpadok alakításánál elsősorban a Csemadok vezetői és különösen a Rigler elvtárs által támadott szakbizottságok tagjai tevékenykedtek. Az 0 szabad délutánjaikon és estéiken végzett — anyagilag szintén nem honorált — munka eredményeként működnek m> olyan együtteseink, mint a Csemadok lzsal helyi szervezetének jókat Irodalmi Színpada, a Zlatné na Ostrove (CsaMóközaranyosl) Radnóti Irodalmi Színpad, a RadvaA nad Dunajom-1 (Dunaradványl), a chotlni (hetényi) és a komárnol (komáromi) Petdfl irodalmi színpad. A továbbiakban Rigler elvtárs hibaként említi, hogy a Csemadok érdeklődési köre egyre szűkül, a csak az anyagilag rentábilis rendezvények felé Irányul. Másutt bírálja a járási bizottságok szakbizottságainak munkáját, sőt feleslegesnek tartja őket. Pedig ezek tehetik sokrétűbbé, színesebbé szervezetűnk munkáját. Nem értem, hogyan képzeli Rigler elvtárs ezek nélkül a szakbizottságok nélkül a helyi szervezetek szakköri tevékenységét, az előadások és előadássorozatok megszervezését. Ismétlem, szervezését. Mert ahhoz, hogy egy előadássorozatot vagy népi akadémiát beindítsunk, véleményem szerint szükséges a járási Népművelési Otthon anyagi támogatása (előadók honorálása) de — lévén szó a csehszlovákiai magyarok közmflvelódésl és népművelési tevékenységéről — a Csemadok szervező munkája és tradíciója Is. Ezen a szakaszon égetően fontos a két szerv Összefogása, mert az előttünk álló feladatokat külőn-kUlön aligha tudjuk megoldani. Véleményem szerint a probléma alfája és ómegája a járási Népművelési Otthonoknak, a Csemadok járási bizottságainak, a helyi Népművelési Otthonoknak, a szövetkezeti kluboknak és a Csemadnk helyi szervezeteinek megértésen alapuló, közös munkája. Befejezésül néhány szót a Csemadok KB apparátusának dolgozói felé. Véleményem szerint a KB apparátusának dolgozói, fóleg elvi problémák megoldására összpontosították erejüket. Sokkal nagyobb gonddal és figyelmességgel kellene kezelniük a járási bizottságok helyi szervezetének munkáját is. Az admlnlsztráclós-statisstlkal jelentések semmi esetre sem pótolják a személyes látogatásokat és ellenőrzéseket. IZSÁK LAjOS I ■_
