A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

Sokan csak hallgatva veszik tudomásul, hogy valami nincs rendben a magyar öntevékeny együttesek körül. Van, aki acsarkodik, küzd, van olyan, aki — mondjuk meg őszintén — csak legyint már!... Ha fáj is az őszinte szó, szembe kell nézni a tényekkel, a valósággal. Mert nincsenek véletlenek. Az életben, a társadalomban minden oknak megvan a maga okozata. És fordítva: minden mozzanatnak, jó vagy rossz eredmények­nek megvan az oka. Csak éppen nem mindig tudjuk felfedezni az okokat. Ezért sok a találgatás, latolgatás, bölcselkedés. Bevezetőül csak annyit: aki nem akar ténykedni a társadalom, a közösség érdekében, az mindig elég szubjektív meg objektív okot, kifogást talál erre. Huszonkettedik éve veszek részt — többé-kevésbé aktívan, több-kevesebb sikerrel — az öntevékeny csoportok munkájában, irányításában. Túlzás nélkül mondhatom, hogy átéltem már egy-egy „krízist". A legtöbben a technikai fej­lődést (filmek, rádió, televízió), a hírközlő eszközöket okolták a válságért. Ugyanezt a hivatásokat is megtették. Ma már tudjuk, hogy nem úgy van. Leg­alább nem teljes egészében. Vannak, akikre ez is hatott. Fel lehetne sorolni még jó néhány okot. Talán a legnagyobb valószínűsége annak az elméletnek van, amelyik az anyagi oldal előtérbe kerülését hozza fel a visszaesés indokául. Értve ez alatt öntevékenykedők anyagi jutalmazását, a felszerelés kellékek beszerzésével járó tetemes költségeket. Ezzel a kérdéssel csakugyan szükséges foglalkoznunk. Országos méretben is. Vegyünk egy kiragadott példát. Moldava nad Bodvou-ban (Szepsiben) tíz éve működik a Csemadok helyi szervezetének énekkara (nemrég volt a jubileumi előadásuk). Ugyanennek a helyi szervezetnek van egy jó tánccsoportja is. Egyik is, másik is szerepelt már országos rendezvényeken. Nemegyszer. A fenntartá­sukhoz azonban anyagi alapok kellenek. Egyik sem képes önmagát eltartani. S itt a probléma. Hogyan lehet ezeket az összegeket előteremteni. Csak úgy, ha az ún. könnyűműfajt részesítik előnyben. Sokszor már ez sem elég. A vezető­ségnek komoly nehézségeik vannak az együttesek ellátásában. Most azzal akar­nak kísérletezni, hogy egy vagy több szövetkezet égisze alatt átszervezik amo­lyan félhivatásos népművészeti együttessé... Szóljunk hozzá. Járható út ez? S ha igen, milyen legyen a megoldás? Egy másik — de már általánosabb példa — az ötevékeny színját­szás területéről. Talán itt van a legtöbb nehézség, de mellébeszélés is. Az igazság az, hogy igen nagy az igénybevétel. A szereplők hónapokig szinte na­ponta kénytelenek részt venni a próbákon. Sokszor fűtetlen helyiségekben. Egyesek váltott műszakban dolgoznak — különösen a košicei (kassai) járásban (a Vasmű dolgozói), tehát nem tudja szabaddá tenni magát minden este vala­mennyi szereplő. Ha ezt tekintetbe vesszük, látjuk csak igazán, hogy milyen nehézségekkel küzd egy-egy együttes. Nem lehet csodálkozni azon sem, ha felvetődik az anyagi jutalmazás kérdése. A jutalmazás többféle formában történik. A szereplők, közreműködők, vagy A bratislavai Duna utcai Magyar Iskola Irodalmi Színpada (Prandl Sándor felvétele) közös kirándulásokra mennek a bevételből, vagy pénzbeli kártérítést kérnek a munkájukért, a fellépésekért. (Még jó, hogy csak a fellépésekért kérnek pénzt!) Ugyanígy a rendezők is. Ez is egyik oka annak, hogy az öntevékeny együttesek sorban beszüntetik tevékenységüket. (Az énekkarnál jobbára csak a karnagyok fizetése jelent problémát.) Másik komoly kérdés az öntevékeny együtteseknél: a művésze­ti színvonal! Kétségtelen tény, hogy erre nagy befolyással van éppen a tévé műsora. Ma már szinte minden házban van tévékészülék. Így a falusi néző is igényesebb a műkedvelő előadásokkal szemben is. Ez megköveteli a jobb műsorpolitikát, rendezést, a darabok igényesebb színpadra állítását. Persze ehhez anyagiak kel­lenek. De képzett műkedvelők is. Ehhez viszont még nincsenek meg az előfel­tételek. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelyet már az országos rendezői és szín­körvezetői tanfolyam résztvevői nemegyszer írásban is tudomására hoztak az illetékes szerveknek. Mindmáig eredménytelenül. Az eredeti elképzelés ugyanis az volt, hogy legalább a legmagasabb színtű pedagógusképzésnél vegyék tekin­tetbe az idők követelményét, és vezessék be, ha egyelőre nem kötelező tantárgy­ként is, a színházi ismereteket. Ez a feltétele annak, hogy megfelelő pedagógus­­képzéssel el tudjuk indítani a diákszínjátszó mozgalmat. Az ilyen iskolákból kikerülő fiatalok már magukkal hoznák az életbe a színház szeretetét az alkotói kedvet, az alapismereteket a műkedvelő színjátszáshoz. Nem beszélve arról, hogy feltámasztva bennük a színház iránti igényt, sokan nézőként is jelentős szerepet játsszanak. Hiszen a színháznak nemcsak szereplőkre, de né­zőkre is szüksége van. Ezen a téren sokat segítenek a népművelők is. Kétségtelen, hogy a felnőttkép­zés is felébreszti a színház iránti igényt — általában a kultúrmunka, az önkép­zés után való vágyat, kedvet. SZANYI JÓZSEF Felfigyeltek munkájára Apa Vilmos, tanító 1865-ben került vita­ssa szülőfalujába Ipeľský Sokolecre (Ipoly­­szakállasra.! 0( Iskola és nagy kollektíva fogadta fit. Mint régi Csemadok-tagot és zeneszakos tanítót mindig érdekelte az énekkar munkája. Hat éven keresztül nem múlt el falujában a Daloló Ipolyvülgye kulturális seregszemle anélkül, hogy ne lépett volna fel az Iskolai énekkar és a Csemadok helyi szervezetének vegyeskara. Žellezovcéban (Zsellzen) Is nagy sikerrel szerepelt. A hnb vezetőt Is felfigyeltek Apa Vilmos munkájára. Az elmúlt megbf zatási időszakban hnb-tanácstagként dol-I A Csemadok és az iskola jó kapcsolata Néhány perce tartózkodom a luCenecl (losonci) Fándly utcai diákotthonban. A lakók ktsebb-nagyobb csoportokba verfidve mennek-Jünnek, füzettel, kottával, tréning­ruhával a kezükben ... Csütörtök van — szakköri nap. £n az „Irodalmáraimat“, az Cpitfifpari Technikum diákjait várom, egy rövid, az iskolai lappal kapcsolatos, meg­beszélésre. Néhány perc múlva Jön az egyik lelkes szervező, Száraz Pali „szer­kesztő“ és közli: a többiek nem tudnak megjelenni a megbeszélt ldfipontban, mert énekkari próbán vannak az iskolában . .. Az Iskola táncosai viszont a Csemadok székházéban gyakorolnak nagy buzgalom­mal és lelkesedéssel. Tehát serényen zaj­lik a szakköri munka. Mindez Jó Jel, ha figyelembe vesszük, hogy az Iskola diák­jai a különböző sportkörükben és a poll­­tlkal-telvllágositó szakkörben Is dolgoz­nak. Annak a Jele, hogy a technikum nem csupán építészeket „gyárt“, hanem sokol­dalú, érdeklfidfi, fejlett személyiségű fia­talok nevelésére törekszik. Lehetőségeihez mérten Igyekszik megteremteni a diákság szakköri munkájának legjobb feltételeit. Példamutató az Iskolának a Csemadok helyi szervezetéhez való viszonya. Ez a gozott és harmadik éve a helyi népműve­lési otthon vezetője. Az elmúlt megbíza­tási időszakban példás munkát végzett. 0 az összekötő kapocs a hnb és az általá­nos Iskola között. Eddig minden rendez­vényre az Iskola épületében került sor, mert az öreg kultúrhát Ilyen fellépésekre már nem alkalmas. 1970-ben kezdték épí­teni az új művelődést házat. A szövetkdtet és a hnb közös összefogása révén épül fel 1873-lg. A község valamennyi lakója anya­gilag Járul hozzá a sikeres befejezéshez. Ä hub új Irodahelyiségeit az esketfl termet és az üléstermet a felszabadulás tisztele­tére már át Is adták rendeltetésének. Az új kultúrház építésének szervező munká­jából is kiveszi részét Apa Vilmos tanító. Az agitáclós központ vezetője volt a vá­lasztások elűttl időszakban, a helyt han­­gosbeszélfiben elhangzott sok hasznos elő­adással Járult hozzá pedagógustársalval egyetemben a választások sikeres lebo­nyolításához. Az új megbízatási Időszak­jó kapcsolat már évekkel ezelőtt létre jött, s ebben az Iskolai évben még Inkább erfisödlk. A technikum Szlovákia különbö­ző tájairól összeseraglett diákjainak jóré­sze a Csemadok Itteni szervezetének tagja. A múlt tanév folyamán például 70 diák kérte felvételét a helyi szervezetbe. S ami a legfontosabb, nem passzív tagjai a szer­vezetnek, de lelkes önfeláldozó kultúr­­munkások. Kiveszik a részüket az irodalmi szín­pad munkájából — novemberben egy Eöt­­vös-összeállltást mutattak be. Az iskola énekkara, amely 1970-ben alakult s több ízben nagy sikerrel szerepelt, Hegedűs Miklósnak, a Csemadok helyi szervezete alelnökének vezetésével és Fehér József ta­nár felügyelete alatt gyakorol. A Csorna dók által tervezett Bartók estre Iskolai kulturális rendezvényekre készülnek. Táv­lati tervük: szeretnének benevezni az Or­bán ismét a pedagógusokat képviseli a helyt nemzett bizottságban. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja alkalmából több szovjet filmet vetített az iskolában, agyike volt azoknak, aki meg­hívta a községbe a szovjet katonákat, a szomszéd helyőrség tagjait. A szovjet ka­tonák napokon át kijártak hozzánk, és készségesen segítettek á művelődési ház alapjainak lerakásában. A Csemadok Központi Bizottságának ja­vaslatára Itt helyben Is kitűztük az ének­kart mozgalom fejlesztését. Apa Vilmos tanító elsfinek jelentkezett a karvezetői tanfolyamra. Szívesen Jár el az összpon­tosításokra, mert tudatában van dnnak, hogy az új kultúrház felépítése után Itt Is még nagyobb népszerűségnek fog örven­deni az énekkari mozgalom. A népművelé­si otthon veztöjének addig ts sok sikert kívánunk terveinek, elképzeléseinek meg­valósításában. BELÄNY* JANOS szágos énekkari versenybe s eljutni a ga­­lántai Kodály-napokra. Az iskola és a Csemadok helyt szerve­zete vezetőségének összefogásával, köl­csönös segíteni akarással ebben az iskolai évben megoldódott a népi táncosak prob­lémája is. A Csemadok székházéban gya­korolnak Sebestyén Magda, Setényné és Petfkné tanltúnOk vezetésével. A választá­sok előtt kulturális műsorokkal léptek fel a környék falvaiban, és természetesen a Csemadok rendezvényein is műsort adtak. Az a nagyszerű ebben a munkában, hogy nem egy esetben maguktól a fiataloktól indul ki a kezdeményezés. Bízhatunk fia­taljainkban. Tudnak kezdeményezni, mer­nek vállalkozni, szeretnek dolgozni, kedv­vel és kitartással. TOlünk, felnőttektől függ, hogy segítünk-e nekik, ha úgy lát­juk, hogy szükség van segítségünkre. JAKAB RÓZA Köt 11

Next

/
Thumbnails
Contents