A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

Nevető világ AZ ASSZONYI HŰSÉG Halálos ágyán magához intette feleségét a férj: — Esküdj meg, hányszor voltál hozzám hűtlen? — Annyiszor forduljak meg a síromban, ahányszor hűtlen voltam hozzád — feleli az asszony. Mindketten meghalnak. A férj tűvé teszi a mennyországot, hogy ráakadjon a feleségére. Nem találja. Végül megkérdi Szent Pétert: — Az istenért, nem látta valahol a feleségemet? — Már hogyne láttam volna. Nálunk most ő a ventillátor. HARISNYAVÄSAR Az úr: Legyen szíves adjon három pár női harisnyát. Az elárusítónő: A nagyságos asszonynak lesz, avagy adhatok valami jobb minőségűt? JÓL MEGFELELT A tanító: Nevezz meg hat olyan állatot, amely az Északi Sarkkörön belül él. A tanuló: Négy jegesmedve és két bálna. SZÍNHAZKULTÜRA — Hová mégy? — A Tanítónőre. — Érdekes, én megyek... is randevúra MOST MÁR KÖNNYŰ Nagyanyó imádkozik: Istenem uram, be kell vallanom, hogy most már nem okoz gondot megtartóztatni testemet a bűnös kísértéstől. De fiatal koromban, magad is tudhatod milyen nehéz volt... RÉGEN TÖRTÉNT — őrmester! — Parancsára főhadnagy úr! — Kubala közlegény megint nem mosakodott. Ilyen piszkos alakot nem tűrök a századomban. Azonnal vezényelje a konyhára! OPTIMISTA Egy nyolcvanéves férfi húszéves lányt vett feleségül. A szemére is veti: — Voit bátorsága ilyen öregen, olyan fiatal lányt feleségül venni? Tíz év múlva kilencven éves lesz, ő meg harminc... — Nem baj! Majd kicserélem fiatalabbra... MINDENT MEGTESZ — Kisasszony, halálosan szeretem, csak szóljon és mindent megteszek, hogy az enyém lehessen. — Zárja kulcsra az ajtót... TISZTESSÉGES SZÁNDÉK Bíró: Ha egyszer az alsó szoknyája zsebében tartotta a pénztárcáját, hogy lehet, hogy nem vette észre, amikor a pénztárcáját ellopták? — Kérem, én azt hittem, hogy az úr tisztességes szándékkal közeledik. Ford.: — szj — o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o o Nem célom, hogy földrajzi eszmefuttatást tálaljak fel az olvasónak, pedig ez egyszer ugyancsak körüljárjuk a világot. A legcsekélyebb földrajzi ismeretekkel rendelkező ember is tudja, hol van a Vágvölgye és hazánk egyik legismertebb fürdőhelye: Pőstyén. Nem messze innen van Verbó — mai nevén Vrbové — nagyközség. Mai történetünk tehát Vérbőn kezdődik, itt született 1746-ban Európának egyik leghirhedtebb kalandora — vagy ha úgy akarják: hőse — gróf Benyovszky Móric. Nemesi családból származott és nemesi ifjúhoz méltóan katonai nevelésben részesült. Mindössze húszéves volt, amikor első izben került szembe a törvénnyel és bizony menekülnie kellett Mária Terézia birodalmából. A csatakedv és kalandvágy Lengyelországba sodorta. Igaz, ezzel az első menekülésével kapcsolatban különféle fennkölt szándékokkal ruházták fel életrajzírók, de ez nem igaz. Harci indulása balsikerrel végződött, orosz fogságba esett és mintegy nyolc hónapot töltött kamcsatkai száműzetésben. Mi sem jellemzőbb kalandvágyára, mint az, hogy még innen, ahogy mondani szokták „a világ végéről" is sikerült megszöknie. Hatalmába kerített egy vitorlás hajót s azon Makaóba érkezett, onnan Madagaszkárra jutott, majd elérkezett Franciországba. És lehet, hogy itt kezdődik a legendás élet, mely a valóságban nagyon is talmi életnek bizonyult. Benyovszky ugyanis felajánlotta a francia királynak, hogy híven fogja szolgálni Franciaország érdekeit — Madagaszkáron. Azt javasolta, hogy létesítsenek Madagaszkáron francia gyarmatot. Javaslatát elfogadták és ily értelmű megbízatással elküldték Madagaszkárra. Csakhogy Benyovszky a maga számára akart Itt tulajdonképpen gyarmatországot létesíteni. Kis idő múltán a francia király udvarában rájöttek turpisságára és való céljaira. Az eredmény nem váratott sokáig magára: megvonták tőle a megbízatást. Szinte úgy is mondhatnánk, hogy a francia udvar Behyovszkyt kitiltotta Madagaszkár területéről, bár ő azt állította, hogy a benszülöttek megválasztották legfőbb uralkodójukká. A történettudomány Benyovszkynak ezt az állítását sok más állításával együtt kétségbe vonta. Igaz, hogy Benyovszky nem adta fel reményét és gazdag pártfogók után nézett, akik nélkül a madagaszkári uralkodás, a királyoskodás és a sziget fejlődése elképzelhetetlen volt. Igy jutott végre Magyarországra, majd Angliába, sőt az amerikai kontinensre is. Itt egy pillanatra mintha megfeledkezett volna eredeti terveiről és részt akart venni az ottani angol gyarmatok függetlenségi háborújában. Magyarországi tartózkodása idején Mária Terézia megbocsátotta ifjúkori tévedéseit és 1778-ban grófi címet adományozott neki. Hat év múlva visszatért „szigetére" és itt esett el 1786-ban az ellene kiküldött francia csapatokkal vívott harcokban. Ennyi aztán elég is volna az életrajzi adatokból. Talán még visszatérek a bevezetésben említett földrajzi eszmefuttatásra. Ügy véiem, hogy földrajzi tevékenysége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy rendkívüli tettek hőseként emlegessék. Tény és való, hogy utazásai felölelték Ázsia hatalmas területeit egészen a keleti partvidékig, Európát beutazta az Adriától az Északi-tengerig, Dél-Afrikát a hozzá tartozó szigetekkei és Észak-Amerikát. És mindezt egy rövid, negyvenévig tartó életen át tette meg. Indulása nem volt nagyon könnyű, nem származhatott túlságosan gazdag nemesi családból, mert tizenöt éves korában Bécsben tartózkodó apjának már így panaszkodik: „Senki sem akar kölcsönnel segíteni rajtunk még zálog ellenében sem. Néha három éjszaka egymásután nem tudunk aludni a rossz tető miatt." És íme alig tíz évvel később a kamcsatkai szökés II. Katalin cárnőnek szerez kellemetlen perceket, majd Franciaországba való érkezése után Benyovszky lett „a nap hőse", a párizsi társaság első számú témája, sőt megnyerte XV. Lajos király bizalmát is. Gazdasági tervei és kezdeményezései felkeltették II. József császár és Kaunitz kancellár figyelmét. Kapcsolatai voltak különböző londoni tudományos körökkel, személyével az amerikai kongresszus is foglalkozott, személyes kapcsolatai voltak Benjamin Franklinnal és George Washingtonnal. Londonban 1780-ban jelentek meg „Emlékiratai". Könyvét számos nyelvre lefordították és többször is kiadták még. Mivel e könyvében eszményi hősként ábrázolja önmagát, a későbbi korok szépirodalma és újságírása halhatatlan dicsőséget biztosított emlékművé magasztosult személyének. Halála után hét évvel Gvadányi József egy költői elbeszélésében hazafias magyar nemest farag belőle, aki az egész világon hírnevet szerzett nemzetének. August Kotzebue német drámaíró az önkényuralom ellen harcoló hőst formálja belőle. Jókai Mór beállításában Benyovszky korától meg nem értett géniusz és viharos szenvedélyek közt hánykódó ember, ugyanakkor egy érzelgős német regény hőse is, Luise Mühlbach a sors által üldözött nemeslelkű mágnást látta Benyovszkyban. A huszadik század elején Benyovszky alakja feltűnik a lengyel irodalomban is. Ugyanakkor bevonul a szlovák irodalomba is, és Jozo Niinánsky jóvoltából — szlovák hőssé vált. A második világháború után több magyar szerző választja hőséül Benyovszkyt, 1955-ben Rónaszegi Miklós ifjúsági regénye a valóságnak nem mindenben megfelelő képet fest Benyovszkyról: haladó szellemű uralkodó lesz belőle, aki a sziget lakosságát ki akarja emelni a rabszolgasorsból. Benyovszky alakja bevonult az angol, francia, olasz és orosz irodalomba is. Több mint kétszáz tudományos értekezés, újságcikk, riport, esszé, vázlat, beszámoló foglalkozott vele, némelyikük magasztalta, mások elmarasztalták és rágalmazták. Tény az, hogy Benyovszky nem volt mindennapos jelenség, nem lehetett sehová beskatulyázni, sok szempontból n,em lehet követésre méltó példa, de voltak értékes tulajdonságai is, mint például a kockázat vállalása, ötletessége, energiája, vállalkozási lendülete és az emberek megnyerésének képessége. Egyéniségét talán Leon Orlowski lengyel író jellemzi a legtalálóbban: „Bonyolult jellem volt. Könnyűszerrel lehetett a legkülönbözőbb megítélések tárgya ez a maga nemében egyedülálló ember, katona, összeesküvő, politikus és vakmerő kalandor, navigátor és kalóz. Don Juan és imádott férj, intelligens szervező és nagyzoló hencegő, bőkezűségével tüntető nagyúr és nemegyszer koldus, mindenekfelett azonban törhetetlen akarattal, hatalmas bátorsággal és képzelőerővel megáldott, parancsolásra termett ember, aki határtalan gyűlöletet és éppoly rajongást tudott kelteni." A magyar és lengyel írók teremtette mítosz révén Benyovszky a magyar és lengyel köztudatban eresztett legmélyebb gyökereket. Maga Benyovszky pillanatnyi érdekeinek megfelelően hol magyarnak, hol pedig lengyelnek adja ki magát. A XIX. században a nyugati irodalom a cárizmus ellen harcoló hősként ábrázolja, Lengyelország felosztása idején a lengyel ügy szószólójává emelték, a XVIII. század végén a magyar hazafiak büszkeségének tárgya, majd mintaképe, a lengyel irodalomban a XIX. és XX. század fordulóján az elnyomás hosszú korszakának estéjén jelenik meg, a függetlenség visszanyerésének küszöbén. Benyovszky Móric a XVIII. század gyermeke volt, tehát egy olyan kor szülötte, amely bővelkedett eredeti és gyakran vitás történelmi egyéniségekben. Sokukat már életükben, másokat haláluk után részesítettek különböző megitélésben. Egyeseknek a történelmi hősöknek kijáró emlékműveket emeltek, ugyanakkkor azonban máshol kalandorokként emlegették őket. Ez valóban szabály lett, és ez alól Benyovszky Móric sem volt kivétel... Akadtak olyanok, akik Kolumbuszhoz, Garibaldihoz vagy Kossuthhoz hasonlították, ellenségei azonban megrögzött gonosztevőnek bélyegezték. Az igazság pedig egész biztosan valahol a középúton van ... BA egy kalandor grófi legen dája