A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

Oknyomozó történelmi tanulmány Még fekete volt az ég alja, amikor másodszor is megfújták a vadászatra hívó tülköt. Rózsika ingerülten figyelte ura lassú készülődését, kapkodó mozdulatait, ügyefogyott topogását. — Igyekezz, Géza, igyekezz! — sürgette türelmetlenül. — Egy falat hús sincs a háznál. Maholnap a gyerekeknek nem tudok mit enni adni... Géza, a férj, kedvetlenül morogta bele a szakállába: — Megyek már, megyek... Ma esni fog, érzem a csontjaimon... Az erdőben nappal is éjszaka van, és a köd belegabalyodik a fák koronájába... A hegyi ösvények kicsúsznak az ember lába alól... — Mit motyogsz? — kérdezte az asszony. — Mit motyogsz? — A vaddisznók vadabbak az idén, mint tavaly voltak. A szarvasok is jobban futnak, mint az első esztendőben... Megbolondult ez a világ!... A hegyek utunkat állják, és a madarak csúfolódva a fejünkre szállnak ... — Mit motyogsz? Egy szót sem értek. A nyiladat keresed? Ott van.az ajtó mellett. Itt ne felejtsd a tegezt, mint legutóbb! A férj a feleségéhez fordult könyörögve: — Rózsika, nekem nincs kedvem vadászni menni. Rózsika, tudod mit? Menj te vadászni helyettem; erős vagy, mint egy férfi, ravasz, mint egy róka, ügyes, mint egy mókus, s o nyilad sem tévesztett még célt soha. Rózsika, menj vadászni! — Miket beszélsz, szerencsétlen! — csapta össze a kezét az asszony. — Tudod, mihez lenne kedvem? — rimánkodott Géza. — Szeretnék főzni-sütni, gyerekeket etetni, takarítani, szőni, fonni, lekvárt főzni, háziáldást hímezni... — Pfuj, micsoda férfi vagy te!? — Engedd meg, Rózsika! — siránkozott Géza. — összetett kezekkel kérlek, engedd meg nekem, hogy én csináljam a kismosást, a nagymosást!... Mire megjössz a vadászatból, kész lesz a vacsora, megverem a gyerekeket, felvarrom a hiányzó gombokat és megöntözöm a virágokat... — Te férfinak mered nevezni magad?! — nevetett Rózsika. — Menj vadászni, Rózsika! En itthon maradok. Hol van az megírva, hogy a férfinak kell vadászni, és az asszony végezze a házimunkát? Miért nem végezhetném én a házimunkát? Ha egy kicsit szeretsz, beleegyezel a cserébe. Mire hazajössz, ragyogni fog a lakás, a gyerekek betéve fogják tudni az aznapra feladott varázsigéket, és énekszóval várunk és finom meleggel. S én is várlak majd, frissen, üdén, kívánatosan, megborotválkozva, vágyakozva és a szakállamba pántlikát kötök a tiszteletedre, és nem fogom azt mondani többé: hagyjál aludni, Rózsika, kutyául kifáradtam ... Menj vadászni, Rózsika! — Egy szót se halljak többet! — kiáltotta az asszony haragosan. — Egy szót se halljak! A férfi dolga a vadászat. A többit bízd rám, nem a te dolgod. Elsüllyednék szégyenemben, ha a szomszédok meglátnák a nagy vadászt portörlőronggyal a kezében. Nekem olyan férfi kell, aki nem törődik a házimunkával, aki dalolva megy vadászni, és fáradtan, de győztesen tér haza egy bölénnyel a vállán. Igen, ilyen férfi kell nekem, és most takarodj! — Hát jó — mondta sápadtan Géza. — Legyen. En elmegyek vadászni, és te elvégzed a házimunkát. Soha többé nem fogok könyörögni neked. Soha többé. És most ágyő! Az asszony gúnyos, szánakozó mosollyal nézett medvejárású ura után. Géza csak ötezer év múlva jött haza. Győztesen és fáradtan. Az asszony éppen mosott, porszívózott, vacsorát főzött, varrt és klasszikusokat olvasott. — Hol voltál ennyi ideig? — kérdezte, amikor meglátta a férjét. — Vadászni — felelte Géza. — Egy bölényt hoztam az aktatáskámban. — Még viccelődik — mérgelődött Rózsika —, ahelyett hogy segítene egy kicsit. Már azt se tudom, hol áll a fejem!... MIKES GYÖRGY Tóth Erzsébet két verse: Hazatéréseim haiatéréseim csillaghullás távozásom távolból csalogat kutyánk szemének szomorúsága elűznek hervadó őszirózsák Anyámnak anyám ne félj a fűszálakban úgyis folytatódom ne szidj burkainkból kiszakadva úgyis egy vagyunk na, ne sírj hisz magamba temettelek anyám a fűszálakban együtt folytatódunk nokturno Egy kéz. Nincs mozdulása. Meghalna. Nincs halála. Griffmadár-ég. Nincs röppenése. Törzs. Nincsen lába, de lépne. Egy koponya. Tenger habja mossa. Alámerülne már. Ha volna. Virrad egy szem. Fölsebzett alkonyat. Hold-pupilla. Egy arc helyére égesd arcomat. TÓTH LÁSZLÓ