A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

Goda Marika cigánydalokat énekelt Hősök emlékműve Gombaszög és Gömör. „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék, mit jelent ..." Nekem tisztább levegőt, kékebb eget, bujábban zöldellő réteket, hegyeket, belülről feltörő őszinte örömet. A természet „mesevölgye" — így nevezik — mindig a biztonságot, a gyermekkori tiszta érzést adja vissza két napra. A bizonytalant felszívja a tiszta esti hűvösség, s nappal a ragyogó napsugár, amikor ott ülök a rokonok, barátok gyűrűjében, minden rossz eltűnik és egyszerűbbé, igazabbá válik minden. De megmarad a nosztalgia, a megmagyarázhatatlan szép és szomorú érzés: miért nem lehet mindig így? Ez évben a szokottnál jobban örültünk Gombaszögnek. Jó érzéssel töltöttek el a meleg, sőt kissé ujjongó hangú cikkek is, amelyek közvetlenül Gombaszög után láttak napvilágot, de... A távlat józanít és a nagy találkozó meleg légkörének örömén túl, kell hogy a valóságosabb arcát is megtekintsük annak a Gombaszögnek, amely minden hiányossága ellenére érték a számunkra. Főleg azért, hogy higgyenek nekünk, mert Gombaszögnek, a 14. Országos dal- és táncünnepélynek valóságos arcát sokan megfigyelték. (Szombaton megközelítőleg ip, vasárnap pedig 15 ezren.) A Csemadok KB a rozsnyói járási szervekkel közösen a CSKP megalakulása 50. évfordulójának jegyében rendezte meg az Országos Dal- és Táncünnepélyt, az idén július 3—4-én. Az idő ezúttal is a bízóknak kedvezett, azoknak, akik újra ott voltak, s nem ijedtek meg attól, hogy napokkal előbb még súlyos felhők borították az eget. S há most mégis szót ejtünk a hiányosságokról is, bátran tesszük, mert ezek tisztázása nélkül egyre nehezebb lesz a további út. A szombati műsor Tetszett is, nem is ... A szakemberek szűrőjén kitágult néhány rés, ezért az igazi művészi igényt csak nagyobb vonalakban tartotta szem előtt a rendezőség, ami a jó és rossz keveredését vonta maga után. A szombat esti műsort hivatásosak adták Népdaltól az operettig címmel. (A győri Kisfaludy Színház és a Filharmónia.) Amit láttunk és hallottunk, csak részleteiben felelt meg elképzeléseinknek. A győri Kisfaludy Színház bármilyen tehetséges tagsággal rendelkezik, ennyiféle zsáner tolmácsolására még a könnyű műfajban sem képes, így történhetett, hogy néhány műsorszám a gyengén aluli szinten maradt. Főleg az ifjúság, de a korosabbak által is annyira közkedvelt táncdalszámok túl szegényesen hatottak. Továbbá az est második felében jóval ritkábban láttunk érdekesebb műsorszámokat, mint gyengébben érvényesülőket. Például Feleki Kamill érdemes művész, aki a szombat esti műsor fénypontja, vonzóereje volt, „félidő" után úgy emlékszem már nem is mutatkozott. így az aránylag jól beindított műsor sokat vesztett kezdeti lendületéből s a színpadi összeállítás lényege, a g r a d ác i ó nagyon hiányzott a szombat esti szórakoztató műsorból. A vasárnap délelőtti műsor Jó néhány esztendeje, hogy utoljára jártam Gombaszögön. Mégis mindaz, amit vasárnap délelőtt láttam, nagyon ismerős. Nem könnyű leírni azt, hogy nincs fejlődés, de azt is, hogy van. Véleményem szerint az öntevékeny együttesek színvonala nem sokat változott. Bár az Erős Pálné és Klárika leánya által vezetett tiszta és jó hangú szenyai táncos leányok szinte örökéletűek, ugyanilyen az Ádám Lajos vezette s nemrég újjászületett rimaszombati tánccsoport is és bár ezek a tények és az ilyen együttesek vezetői csak dicséretet érdemelnek, de ugyanakkor szinte azóta léteznek a táncok gyenge zenei átmenetei minden együttesnél, a fiúk lendület nélküli test- és kéztartásai, mozdulatai, a táncok táncnélküli megoldásai, a lányok népi jellegtől eltérő hajviseletei stb. Születtek sokat ígérő fiatal együttesek is. Sok kellene belőlük (most például ilyen volt a fülekpüspöki, a csoltói), de főleg olyanokból, melyek végig is mennek a megkezdett úton és eljutnak az igazi művészi kibontakozásig. Az igazság az, hogy műkedvelő együtteseink mindig a tőlük telhető, legjobbat nyújtják. Nem az ő hibájuk, hogy a szakmai segítség hiánya is örök életű. A délelőtti műsor mégis maga volt az ígéret. Kitartó irányítás mellett minden ott szereplő együttes elérheti még a lehető legmagasabb színvonalat. A vasárnap délutáni műsor A nagyszérű beindítás után szinte fokról fokra ugyanaz történt, mint szombaton este, különösen az Ifjú Szívek műsorszámai után esett a műsor kezdeti lendülete. Maradjunk hát a kezdetnél. Az Ifjú Szívek Hősök emlékműve című tánckompozíciója ezúttal osztatlan sikert aratott. Okos ötlet volt a patetikusnak és sematikusnak mondható megoldások kirekesztése e koreográfiából, így tömörebb és hatásosabb, érthetőbb volt, a fő mondanivaló kibontakozását szolgálta. A többi táncszámokról már nem ilyen egyöntetű a vélemény. Például a Népek barátsága című koreográfiában az egyes nemzetek táncai nem domborodnak ki eléggé, összesen hat táncszámmal szerepelt az Ifjú Szívek. S ebből, ami teljesen újnak mondható, az a régtől ismeri—üvegestánc volt. Mégis úgy vélem, hogy az együttesnél mint egésznél bizonyos fokú egészséges fellendülés észlelhető mind művészi, mind általános szempontból. (Kíváncsian várjuk az új táncszámokat.) Az énekkart illetőleg most főleg az ä capella műsorszámok tűntek sikeresebbeknek. Sajnos a szabadtéri szereplésnél, amikor az ének- és zenekar túl messze kerül egymástól, nehéz megállapítani a közös munka igazi végeredményét. A szólóénekes Kovácsné teljesítményére csak büszke lehet az Ifjú Szívek. AzT Ifjú Szívek után következtek a színvonalas műkedvelő vendégegyüttesek és a Szőttes, kisebb énekkari számok, szólók. Az, hogy a nagyobb taglétszámmal rendelkező és félhivatásos együttes után mutatkoztak be (a kisebb taglétszámmal és érthetően némileg gyengébb színvonallal rendelkező, de saját kategóriájukban helyüket becsülettel megálló együttesek), ez nagy műsorszerkesztési hibának tudható be. A műsorszámok színpadi összeállítása szempontjából ítélve semmiféle szervezési indok nem lehet elfogadható. awz De ami még ettől is lényegesebb: el kellene dönteni végre, kié legyen Gombaszög. Kiket helyezzünk előnyösebb helyre. Hivatásosokat vagy műkedvelőket. Igaz, hogy a kettő keverése egyrészt hasznos (pénzügyi), amire szükség van, de emellett óriási ráfizetés, ettől pedig védekezni kell. A műsor szervezői védekeztek: „Az Ifjú Szíveket nem lehet a mfisor végére tenni, mert hogy akkor már kevesebb a közönség..." A műsorszámok elosztásába sem egyeztek volna bele? (Például műsormegnyitóként két énekkari, egy, esetleg két jó koreográfia s a többi megosztva és a műsor végére.) Kevesebb közönség? Ha a műsort eszerint fogjuk szerkeszteni, akkor hovatovább egyre kevesebb közönség marad a műsor második felére. És itt a másik kérdés is. Hogy érezték. magukat azok a Csemadok, illetve műkedvelő vendégegyüttesek, amelyeknek délelőtt és délután is fel kellett lépni foghíjas padsorok előtt? Méghozzá hivatásos zeneszerzők és koreográfusok művei után. Ha már a műsorszerkesztés szempontját el is A Szőttes Csemadok KB együttese