A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-09 / 27. szám

A munkásmozgalom és a fasizmus elleni harc mártírjai Komáromi látkép ^ fels^ahujudets és a háború utáni évek Az 1945-ös év elején a környéken már hallatszott a távoli ágyúdörgés, a légitámadások is egyre gyakoribbak lettek. Komárom fölött minden éjjel megjelent egy röplapokat szóró szovjet repülőgép, amelyet a lakosság „Mari néni"-nek nevezett el. A röplapok ellenállásra buzdítottak és leleplezték a fasiszta hírügynökségek hazugságait. Az emberek tudták, hogy közeledik a háború vége. A január 8-ra virradó éjjelen szovjet páncélos egységek a Bátorkeszi—Hetény—Komárom vonalon meglepetésszerű támadást intéztek Komárom ellen. Heves harc bontakozott ki, amelybe mindkét részről a légierő ls beavatkozott. A németek szívós védekezése ellenére, a szovjet harckocsik elfoglalták a környező kisebb településeket (Kisizsa, Harcsás), és kb. 300 méterre megközelítették a várost. A harc 47 órán át tartott. A kétoldalról jövő német ellentámadás visszavetette a szovjet egységeket, amelyek Perbete—Kálna irányában visszavonultak . A város felszabadítására a II. Ukrán Front csapataínak márciusi offenzívája idején került sor. E harcok egyik hőse, Golubovszkij kapitány, így emlékezik vissza a városért folytatott küzdelemre: „A városukhoz vezető utunk egyik akadálya a Duna túlsó partján elterülő magyar Komárom volt. A várost nyugatról és délről erősen védelmezte az ellenség, többszörös sáncgyűrűvel és tankakadályokkal vett körül. A fasiszták minden eszközzel igyekeztek eltorlaszolni a két szomszédos várost összekötő utakat, védeni az átkelési lehetőségeket. Alighogy elfoglaltuk magyar Komáromot, parancsot kaptam, hogy mint a hadosztály élvonalát képező egység, csapatommal keljek át a Dunán, foglaljam el a partot és Észak-Komáromot. Zászlóaljunk dél« Ballagó diákok