A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

Valparaiso nagyrészt meredek hegyoldalakon épült, ahova esak siklóval lehet feljutni terhet a fák. A legérdekesebb, hogy ezek a narancsligetek alig vannak néhány tucat kilométernyire az örök hóval borított Andoktól. Az európai számára teljesen érthetetlen, de a chilei megengedheti magának, hogy délelőtt a hegyekben sízik (mert például Santiagótól csak harminckét kilométernyire van a legközelebbi síterep) s délután még van rá ideje, hogy „leszaladjon" a hatvan kilométerre fekvő tengerpartra s megfürödjék a Csendes-óceán hullámaiban. Az ország déli területén viszont a hűvös, csapadékos óceáni klíma érvényesül: a hőmérséklet középértéke mindössze 6—7 C fok. Közgazdászok kiszámították, hogy — noha az ország területének csak 12 százaléka szántó — Chile több mint 40 millió embert el tudna tartani, a lakossága pedig mindössze 9,5 millió. Területe viszont 741 767 km2

, tehát több mint tizenötször annyi, mint Csehszlovákiáé. Lakosságának 65 százaléka mesztic, 25 százaléka spanyol származású kreol, mintegy 5 százaléka indián őslakó. Az ország különböző városaiban németek, olaszok és mintegy 3000-en magyarok is élnek. Talán az éghajlati viszonyoknak, talán az őslakó indiánok öröklött tulajdonságainak tudható be, hogy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott itt a lakosság kedélye. Köztük éltem egy évig, de nem találkoztam ideges vagy goromba emberrel. Talán még a közmondásosán hidegvérű angolokon is túltesznek nyugodt természetükkel. Szívélyességük, vendégszeretetük nem ismer határokat. Megáll az ember valamelyik ház előtt, hogy elgyönyörködjék a több tucat fajtájú kaktuszokkal ékeskedő kert szépségében, s a háziak máris megszólítják. Szó szót követ, s az idegen egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy ott ül a gazdagon megterített asztalnál egy fenyőfa alatt, amelyre karácsonykor a díszeket aggatják. (Itt is hasonlók a karácsonyi szokások, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy a kertben álló fenyőfát díszítik fel és itt tartják meg a szentestét, a „noche buená"-t, itt fogyasztják el a karácsonyesti vacsorát.) A chilei családnak a miénktől eltérő a napirendje. Azzal, hogy későbben kelnek, az ebéd és a vacsora ideje is kitolódik. Ha valakit vacsorára hívnak, nem szabad megfeledkeznie róla, hogy a vacsora itt este kilenc és tíz óra között kezdődik. Az idegen furcsának találja, hogy még mindig tartják magukat a patriarchális szokások. A vacsorát nem lehet elkezdeni az apa, a családfő nélkül, aki maga osztja ki az ételt, s a család valamennyi tagjának jelen kell lennie. Minden látogatás amolyan „fiesta", ünnepség a számukra, amely a legtöbbször a késő éjszakai órákig nyúlik. Minden éremnek azonban két oldala van. S így ezt a nyugodt életmódot megkeserítik a gyakori földrengések. Chilében azt állítják, hogy évenként 380-szor van náluk földrengés. Dr. JOZEF SULHAN Falusiak „camposinns" A két és fél milliós Santiago de Chile, a fóvaros lakott korábban Bernardi, ma Franciaország első számú körözött bűnözője, az unokabátyjával. Markovicsnak az ilyenfajta szolgálat tetszett a legjobban Delonéknál: ha Nathalie nagyon közel (4. sz. kép) és Alain nagyon messze volt. A marokkói szépség mellett túl komolyan vette a jugoszláv testőr a szolgálatát. Ez ugyanolyan kevéssé zavarta az uraságokat, mint amikor Markovics ezt írta haza: „Ha én lennék ennek a Nathalie-nak a férje, napjában négyszer elverném." Alain szereti, ha kemény férfiak veszik körül, mint a jugoszláv Markovics vagy a korzikai Marcantoni. Stefan meggyilkolása után ezért sok kellemetlen kihallgatáson kellett a filmsztárnak átesnie (5. sz. kép).