A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

Tetoválás egy japán nő hátán Nincs még egy ország, ahol a tetoválás művészete régebbi hagyományokra tekinthetne vissza, mint Japánban. Az „iresumit", a tetoválás művészetét Japánban az i. u. harmadik évszázadban Kínából vették át a társadalmi helyzet jelzésére: a harcosokat és a lovászokat az arcukon tetoválással jelölték meg. A színes tetoválások első ízben a XVII. században díszítettek emberi testeket: ebben a korban emancipálódott a polgárság — s vele együtt erősödött a „félvilág", amelynek tagjai mind a mai napig különösen vonzódnak a fájdalmas módszerekkel végrehajtott testi dekoráció iránt. Icsiro Marita japán szakértő írja: „Japánban rendkívül erős az emberekben az önmaguk azonosítására irányuló vágy. Bármilyen jelentéktelen valamelyik vendéglő, a szakács minden esetben „főszakácsi" süveget hord. a diákok valamennyien egyenruhában járnak, a sztrájkolók karjukra és homlokukra kötött szalagot hordanak. S így azután csupán következetességre mutat, hogy akik tetoválva voltak, azoknak a gyermekei tovább hordozzák a hagyományt: ez az oka annak, hogy a félvilági körökhöz tartozók és a bűnözők mind a mai napig tetováltatják magukat." Ellentétben az európai és az amerikai kikötővárosokkal, ahol egy-egy tengerész átmeneti hangulatát követve szentimentálisan leánynevet tetováltat a karjára, Japánban a tetoválás hosszadalmas és rendkívül költséges folyamat. Míg Nyugaton a tetováláshoz elektromos tűket használnak, a japán szakértő éles, háromszögű szerszámmal dolgozik, amellyel a festéket a bőr alá szúrja. Az alkalmazott festékek közé tartozik bizonyos gyertyakorom, amely a japán bőr alatt világoskék lesz. Egyébként sárga és zöld festékekkel is dolgoznak. (gyd) Felelősségre vonható-e egy papagáj? Fogas kérdés ... A hollandiai Soest falucska rendőrsége most mindenesetre komolyan tanulmányozza. Kgy reggel ugyanis izgatott férfihang telefonált a rendőrőrsre: „Jansen vagyok, itt és itt lakom. Kérem, sürgősen küldjenek ki egy járőrt. Lakásom erkélyére egy papagáj telepedett. .. Nem .. . Nem hajlandó elrepülni. Arcpirító dolgokat fecseg és trágár káromkodásokat ismételget. Három kislányom van. ilyesmiről mindig óvom őket. Kérem, azonnal intézkedjenek !" Piet de Bruin őrmester nyomban cselekedett. Kgy beosztottjával felkereste Jansenék lakását, ahol „tetten érték" a jól fejlett, s valóban nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket kurjongató papagájt. A madarat különösebb ellenállás nélkül őrizetbe vettek. Egyelőre Soet falu fogdájában csücsül, ga/.daja meg nem jelentkezett. Meglehet, ő is éppen az enyhén szólva túlzott szabadszájúsága miatt lette ki a szűrét... Papagáj a fogdában Szellemi csempészáruk A csempészet a bűnözés egyik igen érdekes válfaja. Nem kelt borzadályt, nem követel emberéletet áldozatul (legalábbis közvetlenül nem, közvetve azonban annál többet, de erről később lesz szó) de sok fantáziára, ügyességre van szükség, a csempészek agyafúrtságáról szóló cikkek, filmek, regények izgalmasak, szórakoztatók. Az újságírók számára rendezett kiállítás, amelynek keretében dr. Jifí Broú a Vámigazgatóság vezérigazgatója sajtófogadást adott, a hasonló kiállításoktól egy lényeges dologban különbözött. Ugyanis olyan csempészárukat is láttunk, ami fokozott figyelmet érdemel, mert nem tartozik a szokásos árufajták közé és nem népgazdasági okokból üldözendő elsősorban, hanem eszmei okokból, ugyanis ideológiai diverzióról van szó. Mi történik, Ha valaki néhány méter brokáttal, egy liter konyakkal többet visz a megengedettnél? Lényegében''semmi. A vámtisztek vagy szószerint veszik a határon az előírásokat, vagy elnézőbbek. Ha azonban az áru mennyiségéből arra következtetnek. hogy nem csupán a vámot akarhiszen nem egy esetben fognak el jelentős hasisszállítmányt. Az első esetben két afgánt fogtak el, akik csekély 12 kg hasist viseltek testükön külön rejtett zsebekben. De nemcsak fekete afgán hasist, hanem sárga libanoni és vörös török hasist is zsákmányoltak már vámosaink. A hasist már szellemi csempészárunak tekinthetjük, hiszen az ember személyiségében tesz kárt, a tudatában végez rombolást. Éppen úgy mint a fordított irányban — nyugatról keletre, tehát hozzánk is — áramló különféle pornográf sajtótermék. A természetes, egészséges nemi izgalom mellett és helyett a tudaton át bármikor túlfokozott izgalmat idézhet elő, korai enerváltságot, a természetes nemi ingerek gyengülését válthatja ki, gyengíti a koncentrálóképességet és más pszichológiai, fizikai károsodást okozhat. Különösen nálunk, ahol csak lopva lehet hozzájutni és nem áll fenn a csömör lehetősége, mint nyugaton, ahol — mint Svédországgal kapcsolatban olvastam —, észre sem veszik az utcai standokon kitett pornó-nyomtatványokat. Természetesen most, hogy a kereslet észrevehetően megcsappant ez iránt a sajtótermék iránt, mindenáron új piacokat akarnak találni, nehogy a jövedelem csökkenjen. Ha valaki nyugati útjáról szuvenírként nem tud szebb, jobb dolgot magával hozni, hát nem csinálnak belőle nagy esetet, de ha nagyobb menynyiséget találnak, akkor nincs pardon, hiszen a cél, az üzérkedés, terjesztés, nyilvánvaló. Furcsa talán a párhuzam, de így van ez a különböző vallásos sajtótermékkel is. Ha valaki egy páter Piáról szóló könyvet vagy egy bibliát hoz éppen külföldi útjáról, nem esik kifogás, polgárainknak ez jogában áll, és ezt a személyes szabadságát nem nyirbálja meg senki. Ellenben ha tucatszámra találunk nála ilyesmit, alapos a gyanú, hogy a cél üzletelés. A szellemi csempészáruk közé elsősorban mégis azokat a sajtótermékeket sorolhatjuk, amelyek rendszerünk ellen lázító, nagyon magas színvonalú és ezért igen meggyőzően fiató írásokat tartalmaznak. Nem egy cseh és szlovák, de még orosz nyelvű lapot is láthattunk, amelyek határainkon túl rendszeresen megjelennek és hozzánk csempészve a szocializmus építésébe vetett hitünket akarják megingatni. Kiadóik, szerkesztőik, munkatársaik az 1948-as és 1968-as emigránsokból tevődnek ki, mint Tigrid és Pelikán, hogy csak a legismertebbekből említsek. Néhány regényen és a „Listy" példányain kívül az elkobzott sajtótermékek között láttam például Lenin müveinek egy kötetét is, amely azonban a borítólap alatt az illegálisnak nyilvánított XIV. pártkongresszus anyagát tartalmazta. Óriási éberségre és valóban leírhatatlanul aprólékos, hangya munkára van szükség ahhoz, hogy vámosaink figyelmét 'ne kerülje el semmi és munkájukkal meg tudják akadályozni, hogy ilyen érdekeinket sértő csempész áruk a határainkon lévő 86 átkelőhelyen ne találjanak utat befelé az országba, sem tőlünk ne mehessenek ki a különféle ipari dokumentációk, nagy értékű régiségek stb. Jól végzett munkájuk jutalmazása nem készpénzzel történik elsősorban, de gyógykezelések, külföldi üdülések formájában. Erdemeik elismeréséül megkapták a Vörös zászlót is. ORDÓDY KATALIN > ják „megspórolni", hanem üzleti céljaik vannak, akkor a kellő szigorral járnak el. Hihetetlén mennyire leleményesek tudnak lenni a csempészek. Láttunk toalettszappanokat, amelyeknek a belsejében aranygyűrűk lapultak, speciálisan megszerkesztett villanyvasalót, melyeknek hasa teli volt (560 000 Kés értékű) aranydukátokkal, és konzervdobozt, melyen semmiféle külsérelmi nyomot nem lehetett felfedezni, mégis... Gyönyörűen megmunkált ékszerek, drágakövek s színarany téglák mellett helyet foglaltak a 60 shillinges 8 karátos aranyból készült Kennedygyűrűk is, amelyek itt 300 koronáért találtak gazdára, de néha még többet is adtak értük, meg olyan „értékes" karórák amelyek legfeljebb 40 Kés-t érnek, de persze tíz, tizenötszörös áron keltek el. Csak futólag említem még a legyezőszerűen kiterített, különböző címletű dollárbankjegyeket, német márkákat, svéd koronákat és a mi százkoronásainkat, mert nem az eddig felsoroltak alkották a kiállítás legérdekesebb részét. Hiszen ezek meglehetősen szokványos csempészáruk, bármilyen nagy furfanggal is rejtegessék azokat a vámosok árgus szeme elől, külön e célból létesült műhelyekben előállított, álcázott rejtekhelyeken. A vámosok technikai felkészültsége is egyre tökéletesebb, hogy arról a bizonyos „szimatról", vagy nevezzük hatodik érzéknek — ami gyakorlat közben minden vámosban kifejlődik, ne is beszéljünk. Inkább azok felé a vitrinek felé vessünk egy, pillantást, ahol a szemet kevésbé vonzó, drappos, barnás, vöröses vastag papundeklihez hasonló szabálytalan alakú táblácskák fekszenek. Ki sejtené, hogy az ártalmatlan holmi annyi gondot okoz sok-sok államban, mert drágábban mérik az aranynál és míg az arany önmagában nem veszélyes, ezek az ártatlannak látszó „papírmasé" lapocskák életveszélyesek. Ugyanis hasisról van szó. Egy nagy ENSZ térkép függ a falon, amely azokat az utakat tünteti fel, amelyeken át a keleti országokból nyugatra csempészik a hasist, esetleg más kábítószereket. Mindenki által ismert, hogy mekkora károsodást tesz ez a méreg nemcsak élvezőiben, de egész társadalmakban. Nálunk szerencsére nincsenek élvezői ennek a méregnek, országunkban csak tranzitban utazik a kábítószer. El lehet mondani, hogy a többi kelet-európai országgal együtt köztársaságunk is „méregszűrőként" szolgál nyugat felé,