A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-30 / 30. szám

A helyes kultúrpolitikától függ.. A kulturális forradalom meg­vívása a proletár-diktatúra azon feladatai közé tartozik, amelyek nélkül nem képzelhető el a szo­cialista rendszer felépítése. A marxizmus klasszikusai a kapi­talizmusból a kommunizmusba való átmenet történelmi periódu­sáról, a társadalom kulturális át­alakulásáról azt mondták, hogy a tömegeknek el kell sajátítaniok mindazt a szellemi gazdagságot, amit az emberiség történelme fo­lyamán felhalmozott, létrehozott és mindezt minden ember belső gazdaságává kell tenni. Az ember tudatáért vívott küz­delem olyan régi talán, amilyen idős maga az emberiség. Minden társadalmi formáció a rabszolga­tartó rendszertől kezdve a kapi­talizmusig bezárólag, állandó har­cot folytatott, hogy a társadalom tagjait megnyerje saját célkitű­zésének. Erről maga a szocialista társadalom sem mondhat le. Az ember tudatáért vívott küzde­lem a szocialista társadalmi rend­szer építése folyamán annál is fontosabb feladat, mivel a letűnt társadalmi rendszer évszázado­kon keresztül saját ízlésének megfelelően gyúrta és alakította az ember gondolkodását, és ennek a maradványnak az eltüntetése nem megy máról holnapra. Hogy ez mennyire így van, erről leg­inkább az elmúlt évek esemé­nyei tanúskodnak. Pár hete annak, hogy befejezte tanácskozását Csehszlovákia Kommunista Pártjának történel­mi jelentőségű XIV. kongresszu­sa. A kongresszus demokratikus légkörben értékelte a múltat, le­zárta a XIII. kongresszus óta el­telt bonyolult időszakot és meg­szabta a jövő fejlődésének irány­vonalát. A CSKP XIV. kongresszusa a legnagyobb figyelmet az ideoló-1971 . VIII. 1. Augusztus V 1 Péter H 2 Lehel K 3 Hermin Sz 4 Domonkos Cs 5 Krisztina P 6 Berta Sz 7 Ibolya giai nevelés kérdésének szentel­te. Nem mintha a népgazdaság fejlesztésének kérdése és más kérdés nem lett volna fontos és nem követelt volna kellő figyel­met a kongresszustól, de az el­múlt évek fejlődése a legtöbb kívánni valót az emberek gondol­kodásában hagyta hátra. Addig, míg a nemzetgazdaság területén elkövetett torzítások rövid idő elteltével kiküszöbölhetők, az ideológiai nevelésben elkövetett komoly fogyatékosságok és zűr­zavar kiküszöbölése hosszú időt vesz igénybe. Ha végigpillantunk pártunk 50 éves történelmén,, láthatjuk, hogy hányszor kellett a pártnak komoly erőfeszítéseket tennie az ideológiai felfegyverzés területén. A párt ideológiai befolyásának egyik nagyon jelentős területe a kultúra. Megalakulásától kezd­ve nagy figyelmet szentel a párt e kérdésnek, mert a helyes kul­túrpolitikától függ a párt befo­lyásának hatékonysága, az alkotó értelmiség és a széles tömegek közötti kapcsolat, a haladó ha­gyományok felhasználása, a szo­cialista szellemben való tömeg­nevelés megvalósítása. Az 1968 januárját megelőző években a társadalmi élet foko­zatosan megbénult minden egyes szakaszon, a népgazdaságtól egé­szen az ideológiáig. Ennek meg­voltak a saját okai, de ennek boncolgatása több helyet igényel­ne. Azt azonban mint tanulságot e helyen is le kell vonni, hogy olyan ideológiai vákuum keletke­zett, melyet fokozatosan tőlünk idegen szocialista ellenes ideoló­gia töltött ki. Az 1968 januári változásnak lett volna a feladata, hogy eltávolítsa a felgyülemlett hiányosságokat és teljes mérték­ben biztosítsa társadalmunk sok­oldalú szocialista fejlesztését. Sajnos ennek az ellenkezője tör­tént, ami lehetővé tette a jobbol­dal számára, hogy az értelmisé­giek közt, így a kultúra művelői területén is teljes támadásba me­hessen át azon szocialista alap­elvek ellen, amelyeken társadal­mi rendszerünk felépül. Az tör­tént, ami az adott körülmények között a legveszedelmesebb volt: politikai területen nem a pártve­zetés befolyása és irányítása alatt volt a kultúra, hanem for­dítva a pártvezetés került a cél­kitűzéseit szocialista frázisokkal leplezni igyekező jobboldali ér­telmiségiek uszályába. Szocialista kultúránk elszakadt a legszélesebb tömegektől, öncé­lúvá lett, sőt akadtak bőven olyanok is, akik a kultúrában nem láttak mást, csak üzletet. Az ilyen és hasonló céloknak rendel­ték alá az egész kulturális fron­tot, nem törődve a kulturális forradalom célkitűzéseivel és fel­adataival. Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán a központi bizott­ság beszámolójában elemezte a kultúrának a múltban betöltött szerepét, de egyben arról is be­szélt, hogy milyen feladat vár a kultúrára az elkövetkezendő időszakban. Nem lesz hiábavaló, ha pár mondattal felidézzük az itt elhangzott szavakat: „Nagyon jelentős, de egyben bonyolult fel­adat áll a művészetek és általá­ban az egész kultúra előtt. A múltban — bár nem születtek rossz határozatok a művészetek eszmeiségéről, pártosságáról és a párt ideológiai harcában betöltött jelentőségéről, lebecsültük a jobboldali erők fellépésének re­ális lehetőségét és idealizáltuk a helyzetet a kultúra szakaszán." A továbbiakban Husák elvtárs kitért arra, hogy a kispolgári és nem szocialista irányzatok előre­törése maga alá gyúrta a kultú­rát, és 1968-ban a jobboldali op­portunista erők saját hatalmi po­litikai célkitűzéseik érdekében felhasználták a kulturális frontot, szembe állítva azt a nép érdekei­vel. Nem egy esetben hangsúlyoz­tuk már a kultúra feladatát. Nem egy határozat és nyilatko­zat mondta ki, hogy a nép érde­keit elősegítő magasztos feladat betöltése nagyfokú igényességet és eszmei tisztánlátást követel meg a művészeti fronttól. Ennek ellenére zűrzavar keletkezett, a művészek egyes csoportjai poli­tikai célokat tűztek maguk elé, úgy vélve, hogy joguk van bele­szólni. Ezzel kapcsolatban mond­ta az SZLKP kongresszusán Vá­lek elvtárs: „1968 augusztusában az alkotó szövetségek úgyneve­zett koordinációs bizottsága a szövetségek számára kiadott kör­levelében a megváltozott politi­kai feltételek közepette a követ­kező tézist hangoztatja: „Jo­gunknak és kötelességünknek tartjuk aktívan kivenni a ré­szünket a politika alakításából. Emellett azonban nem járhatunk el mint hivatásos politikusok. Megvan a saját felelősségünk, el­járásunk és módszereink." 1969 márciusában egy másik szerző a „Remények stratégiája' című újságcikkében ezt írja „Megtörténik - főként a forra­dalomban —, hogy rövidzárlal keletkezik a kultúra és a politi­kai mozgalom között. A kultúre és a politikai mozgalom céljai azonban nem azonosak. Habár a szocialista forradalom kezdetér kétségtelenül humanista célkitű­zés áll, e humanizmus jövőbe irányuló vetülete absztrakt hu­manizmus, míg a kultúra huma­nizmusa mindig gyakorlati és je­lenvaló." A párt és a társadalom konszo­lidációs folyamatában a becsüle­tes alkotó értelmiség segítségével sikerült szétverni a jobboldal központjait, és a kultúra szaka­szán megerősödött a párt befo­lyása és megújult a szocialista ál­lam irányitó funkciója. Ezekre az elért eredményekre építi fel a kommunista párt a XIV. kong­resszuson megfogalmazott hatá­rozatokat. A nép nevelése érdekében ki­fejtett munka nagy türelmei igényel. Nem szabad türelmetle­neknek lenni akkor, amikor lát­juk, hogy nem minden sikerű úgy, ahogy mi szeretnénk. E; vonatkozik a mi nemzeti kultú­ránk ápolására is. A tánc- és dal­kutatásra több figyelmet kell szentelni. Fel kell kutatni mind­azt ami szép és ji népé. Több fi­gyelmet kell fordítani a felnőttek­nek a kultúrába való bevonásá­ra. Nem egy rendezvény azt pél­dázza, hogy az ötvenes évek tö­megbázisa fokozatosan eltűnt. A; iskolás korosztályon kívül na­gyon kevesen vesznek részt í kultúra, így a magyar kultúra ápolásában. Eltűntek pódiuma­inkról a középkorúak képviselői Nemzeti kultúránk ápolása mellett további feladat, hogy ha­zánk magyar nemzetiségű lakos­ságát megismertessük a szlovák és a cseh nép kultúrájával. Nem mindegy a számunkra, hogy a felnövekvő generáció miként fog­ja értékelni más nemzetek kul­túráját. A proletár nemzetközi­ség szelleme akkor érvényesül a kultúra ápolásának területén, ha ismerni fogjuk és becsülni tud­juk a Csehszlovákia szocializ­must építő haladó népeinek ha­gyományait, kultúráját és ezer keresztül nagyobb szeretettel éí odaadással fogjuk szolgálni sajál nemzetünk kultúráját. \ PÉK VENDEL, az SzLKP KB ideológia osztályának dolgozója hot. A Csehszlovákiái Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. - Főszerkesztő Major Ágoston. - Szerkesztőség: Bratislava. Obchodná u. 7. - Postafiók C 398. - Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. - Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. - Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Üstredná expedícia tlaée. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. - Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne. n. p., Kosice. - Előfizetési díj negyed évre 39,- Kcs, fél évre 78.-' Kés, egész évre 156,- Kés, - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon Prandl Sándor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents