A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-09 / 27. szám

tfailMHS ette* védelméért A fasizmus németországi győzelme a nemzetkőzi kommunista mozgalmat és ezen belül Csehszlovákia Kommunista Pártját a háborús veszély és a köztársaság fasizmus elleni védelme programjának kidolgozása elé állította. A CSKP 1930 tavaszán megtartott VII. kongresszusán fogalmazta meg antifasiszta koncepcióját. A kommunisták figyelmeztettek a burzsoázia rövidlátó politikájára, amely az elnyomott nemzetek alapvető követelményeinek figyelmen kívül hagyásával a szlovák ludákok és a többi nemzetiség nacionalista elemelnek malmára hajtotta a vizet. A komáromi munkásság első nagyobb fasisztaellenes tüntetése 1934. május elsején volt. A tüntetés előkészítésére külön bizottság alakult, ez röplapokat terjesztett, plakátokat és transzparenseket készített az akcióra. Az előkészítés munkájában a szociáldemokraták és pártonkívüli dolgozók is részt vettek. A felvonulás, amelyen 930 személy vett részt, a komáromi munkásság háború és fasisztaellenes kifejezője volt. Május elseje délutánján a komáromi Munkásotthonban a párt helyi szervezetének végrehajtó bizottsága kultúrműsort rendezett, amelyen többek között a munkások színjászó csoportja előadta a Lipcsei per című színművet. A „Szovjet-Oroszország, dicső Oroszország" kezdetű dal éneklését a hatóság betiltotta. Noha a gazdasági válság Csehszlovákiában 1933 második felében túljutott mélypontján, Komáromban és környékén a munkanélküliség a harmincas évek derekán nem csökkent. A csallóközaranyosi jegyzői hivatal jelentése szerint a községben még 1933-ben is 90 olyan többgyermekes család volt, amelyek nem kaptak munkanélküli segélyt és éheztek. Az ekeli jegyzőség is hasonló jelentést küld 1933. december 24-én a járási hivatalnak. A jelentéshez mellékelt 127 munkanélküli családfenntartó kérelmét kommentálva a jegyző leszögezi, hogy az aláfrottak nagy részének családja már éhezik s ezért a segítség rendkívül sürgős. A komáromi szakszervezetek vezetősége határozatában leszögezi: „Különböző megállapítások szerint a hosszú évek óta tartó gazdasági válság túljutott a mélyponton és lassú de állandó javulás észlelhető. Amennyiben ezek a megállapítások fedik a valóságot, Komáromot kell az egyetlen helynek tekinteni, amelyre ez nem vonatkozik. Komárom gazdasági helyzetében eddig semmi javulás nem tapasztalható. Ellenkezőleg, a nyilvántartott munkanélküliek száma a legnagyobb munkaidőben ma ls meghaladja az 1900 lelket. De mintegy ugyananynyi azoknak a száma is, akikről nem vezetnek nyilvántartást, mert nem rendelkeznek ama törvényes feltételekkel, amelyek az állami segély elnyeréséhez szükségesek. Ezek az utóbbiak semmiféle segélyben nem részesülnek. Ha tekintetbe vesszük mind a két csoportba tartozó munkanélküliek hozzátartozóit is, akkor azt mondhatjuk, hogy Komárom lakosainak mintegy kétötöde kikapcsolódik mindenféle fogyasztásból. Ezért a munkásokkal együtt nyomorognak a kisiparosok, de a kereskedők is. Meg kell jegyezni még, hogy a dolgozó munkások is olyan alacsony bérek mellett kénytelenek dolgozni, hogy alig jönnek számításba mint fogyasztók. Ezután a város 12 szakszervezeti csoportja 23 pontban foglalja össze követeléseit. A munkanélküliség ellenére 1934-ben a hajógyár ismét több munkást elbocsátott. Ezért 1934. december 1-én a hajógyár 142 munkása a Vasas Szakszervezet vezetésével sztrájkba lépett. A sztrájk 1933. január 4-ig tartott és a munkások számáré, előnyös megegyezéssel ért véget. 1034 októberében sztrájkba lépett a gútai csatornázási munkálatokon alkalmazott 180 munkás is. A sztrájkot Forró Béla gútai kommunista vezette. A munkabeszüntetés oka az volt, hogy a munkáltatók nem fizették ki a megállapodásban rögzített béreket. A munkanélküliség és a drágaság elleni harc, valamint a választási előkészületek jegyében zajlott le az 1939-ös május l-l felvonulás, amelyen Komáromban 1800 személy vett részt. Az 1933-ös választások eredményén már érezhető a nacionalista propaganda hatása, a járás legerősebb pártja a Magyar Nemzeti Párt lett, utána következett a CSKP. A járás — zömében magyar nemzetiségű — kommunistái népgyűléseken leplezték le a magyar nacionalisták demagógiáját. Felhívták a figyelmet a fasizmus veszélyére s egységes fellépésre buzdítottak a köztársaság védelme érdekében. A fasisztaellenes harc egyetlen biztos támaszát a Szovjetunióban látták. Mező István 1933. május 12-én az ógyallai népgyűlésen ecseteli a szovjet munkásosztály kedvező életkörülményeit és a fasizmus elleni egységfrontra hívja fel a gyűlés résztvevőit. A Járásban egymás után alakulnak a Szovjetbarát Szövetség szervezetei. Haladó gondolkodású komáromi fiatalok az egységfront jegyében 1938. október 28-én ezenkívül megalakítják az „Alkotás" elnevezésű kulturális szervezetet. E szervezet célkitűzéseivel kapcsolatosan nem érdektelen idézni Cyőri Ferencnek, az „Alkotás" egykori tagjának öccséhez intézett levelét: „...Hogy a mi „Alkotásunknak" miért kellett megalakulni, mikor Komáromban van már elég kultúregyesület? Az igaz, hogy van. Felsorolhatok néhányat: A Komáromi Katoli-Kikötőben kus Legényegylet-ben aki tag akar lenni, annak először vallásosnak kell lenni, azután katolikusnak; A komáromi Református Kultúregyesület — itt meg ugyanaz kálvinista szellemben... HAKOACH: ugyanaz zsidóban...; a Jókai kultúregyesület — itt meg muszáj jó vallásosnak, jó magyarnak, jó ruhájúnak, jó megjelenésűnek s végül jó műveltnek lenni, hogy a környezet ki ne nézze...; „Munkásakadémia": itt szociáldemokratának kell lenni... és még néhány ilyen, ahová a tag csak akkor illik, ha azt a nótát fújja, amit a vezetőség diktál... A jelen Időben pedig szükséges ezek után egy olyan kultúregyesület, ahol a tagság meg a vezetőség, felekezeti és világnézeti különbség nélkül, egyetértve, közösen csinál mindent s így természetesen mindenkinek otthoniasabb... Célja: megszüntetni az emberek közötti társadalmi és vallás okozta válaszfalakatt... Itt lehet mindenféle fajta, csak becsületes legyen, és rendben van. Hogy mit tanul, az a ml gondunk..." A spanyol polgárháború kirobbanása után a járás kommunistái bizottságot alakítottak a demokratikus Spanyolország megsegítésére, a bizottság feladatai közé tartozott a spanyol nép harcát támogató gyűjtések szervezése. A bizottság 6000 koronát gyűjtött össze. A járásból több önkéntes harcolt a nemzetközi brigádokban a spanyol köztársaság oldalán, mint például Lábszky Gyula, Zahoran Jenő, Ladányi László, Stegmár Ferenc, Tuba István, Cseszár István és sokan mások. Cseszár István Írja a spanyol frontról feleségének: „Tudom, Anyukám, hbgy mióta eljöttem, sokszor kell nélkülöznötök otthon. De azt hiszem, nem kell neked sokat magyaráznom, hisz Te úgyis megérted, miért nem lehet az másként ... Hallom, hogy választásra készültök. Tudom, hogy a komáromi munkásság mellettünk áll, akik az ő érdekében harcolunk, úgy otthon, mint a vérző spanyol frontokon. Saludl Ne féljetek nekünk győzni kell!" A járás dolgozói nem értettek egyet a belpolitikai helyzet fejlődésével, 1938-ban a fasiszták előretörésével. Tiltakozásukat az 1938-as május elsejei tüntetésen fejezték ki, amelyen „A köztársaság védelméért" jelszó alatt politikai és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül 3000 személy tüntetett Komáromban. Nagy számban vettek részt a járás dolgozói közül a tornócl maniíesetáclón ls. Az 1938-as mozgósítás Idején a járás kommunistái lelkesedéssel indultak a cseh határvidékre, védeni a köztársaságot. 1938. október 10-én felsőbb utasításra a járási hatóságok feloszlatják a kommunista pártszervezeteket. A városi képviselőtestület kommunista tagjait — Trencslk Jánost, Szampel Mártont, Domonkos Ferencet, Czina Bélát, Győry Ferencet, Csevár Ferencet és Repka Gyulát megfosztják mandátumuktól. A párt illegalitásba vonul. Illtgalitáiban A bécsi döntés Dél-Szlovákia magyarlakta területeit Magyarországnak ítélte. 1938. november 8-án vonultak be a magyar csapatok Komáromba. Már pár nappal később megkezdődött a kommunisták üldözése és bebörtönzése. A szabadlábon maradt elvtársakat állandó megfigyelés alatt tartották. Egy 1941-es belügyminisztériumi rendelet szerint a kommunistagyanús személyeket is internálni lehetett. A kommunisták e nehéz helyzetben sem adták fel a harcot. Kezdtek kiépülni az új összeköttetések, illegális kommunista sejtek alakultak. Ebben a korszakban a pártmunka főleg röplapok és a moszkvai rádió adásainak terjesztésében, szabotázsakciók szervezésében, valamint az üldözött haladó gondolkodású emberek rejtegetésében nyilvánult meg. 1939 februárjában a királyi államrendőrség letartóztatta Cslzmazia György volt komáromi polgármestert, Pálffy Antal vasmunkást, Szampel Márton kőművest, Trencsík János kikötőmunkást, Schlár Ede napszámost, és Grábner József ácsot, akik az alső köztársaság idején aktívan részt vettek a munkásmozgalomban. 1940-ben a letartóztatások folytatódtak azoknak a személyeknek őrizetbe vételével, akik a komáromi illegális kommunista sejtben tevékenykedtek. A komáromi rendőrfőtanácsos egy 1940-ben kelt jelentéséből a következőket tudhatjuk meg: „... hatósági területemen f. évi május 13-én kommunista szervezkedés lett leleplezve, a sejtszervezők Vadász Ferenc fogtechnikus, kommunista magatartása miatt rendőri felügyelet alatt álló és Welsz Kálmán munkanélküli kereskedősegéd komáromi lakosok a nyomozás után a győri kir. ügyészséghez kísértettek át... Vadász Ferenc és Weisz Kálmán állandó összműködésben Érsekújvár irányítása mellett Komáromban két sejtet szerveztek. Vadász Ferenc, Trencslk János a volt kommunista párt elnökével egy sejtet szervezett, melynek tagjai Szampel Márton kőművessegéd, Farkas Mihály kőművessegéd, Gasparovszky Antal kikötőmunkás és Bajkai Béla szabósegéd komáromi lakosok voltak. Welsz Kálmán sejtjébe szervezte be Székely Lajos szobafestő és mázoló, Győry Ferenc szobafestő és mázoló, Goda Géza mázoló és Farkas Kálmán cipészsegéd komáromi lakosokat. Sejtgyűléseket tartottak Szampel Márton lakásán és Székely Lajos műhelyében. Az összejöveteleken az Érsekújvárból kapott gépírásos röpiratok lettek felolvasva és átadva, mely röpiratok tartalma a vallomások szerint a németorosz gazdasági szerződés és annak jelentősége, a finn-orosz háború és annak fejleményei, majd a létrejött békéről szólt. A röplapokat elolvasás után nyomban megsemmisítették úgy, hogy abból a nyomozás során megtalálni nem sikerült .... Az előzetes letartóztatásban, ill. vizsgálati fogságban levő Vadász Ferenc és Welsz Kálmán komáromi lakosokon kívül a győri kir. ügyészség az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felíorgatására irányuló bűntett miatt eljárást indított a többi szabadlábon levő és felsorolt komáromi lakosok ellen ls. Trencslk János és Szampel Márton komáromi lakosok ellen internálást eljárás indult meg. Komárom város területéről háromévi időtartamra kitiltva és Nagykanizsára az internáló táborba szállítva." Egy másik rendőri jelentés szerint, amelyben a komáromi államrendőrség parancsnoka jellemzi a lakosság hangulatát, az emberek legtöbbet a folytonos áremelésről és a közszükségleti cikkek beszerzésének korlátozásáról, valamint a csökkenő kereseti lehetőségekről beszéltek. A terror a nyilas rémuralom alatt érte el tetőfokát. Ebben az időben Komáromban kb. 800 haladószellemű polgárt, antifasisztát és kommunistát végeztek ki. A környék munkásmozgalma legaktívabb harcosait veszítette el. Sokukat koncentrációs táborokba hurcoltak, ahonnan már nem tértek vissza.