A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-31 / 52. szám

I! Iii Ii is ri is Ii r» Ii I: Több nemzedék egy fedél alatt Az Emberi sorsok rovatának egyik leggyakrabban vitatott témája a fiatal házasok és a velük egy fedél alatt élő szülők viszonya, a köztük támadt súrlódások. Kinek van igaza, az anyósnak vagy a menyecskének? Mit tegyen a férj, ha a szüleihez is ragaszkodik és a feleségéhez is, de azok nap mint nap civódnak? Olyan kérdések ezek, amelyek nem egy szociológust, pszichológust foglalkoztatnak. Mai számunkban dr. Harsányt István pszichológus mondja el ezzel kapcsolatos véleményét. A régi és a mai „nagycsalád" Még néhány évtizeddel ezelőtt is gyakran találkoztunk a több nemzedék együttéléséből keletkező nagycsaláddal. Ennek a vezetője a család legtekintélyesebb, ereje teljében levő férfi tagja volt. Az ilyen család leszármazol házasságkötésük után is a családi vagyonnal rendelkező szülőkkel, gyakran nagyszülőkkel egy családi kötelékben, közös háztartásban maradtak. Az általánosan elfogadott társadalmi gyakorlat alapján szinte eszükbe sem jutott, hogy változtassanak a helyzeten. Legtöbbjük minden lázadás nélkül vállalta azokat a feladatokat, amelyeket rájuk a család pontosan kialakult belső rendje kirótt. Reggeltől estig, tavasztól télig végezte mindenki a maga beidegzett munkáját. A legtöbb családban látszólag már-már automatikusan ment minden, mint valami jó gépezet belsejében. Jó példa erre a mai idősebb nemzedékek emlékezetében még mindig ott élő mezőgazdasági nagycsalád életkerete. Még a házasságok kötését is az idősebbek irányították. Más volt a szerelem s más volt a házasság is, amelynek a szerelmen kívül sok más feladata is volt. S minthogy a közösségi érdekeket szolgáló feladatok álltak a családi élet középpontjában, igen ritkán került sor válásra, még kevésbé puszta „szerelmi szeszély" okozta válásra. Nem azt az időt kívánjuk vissza, amelyben az új nemzedék önállóságát, szabad kibontakozását szigorú, sokszor kegyetlen korlátok közé szorították, vagy két ember életre szóló kapcsolatát nem elsősorban az érzelmi vonzódás, hanem más érdekek szabták meg De azt már jogosan állíthatjuk, hogy az önállóság és minden ember szabad kibontakozása nem jelentheti a hozzátartozókkal szembeni közönyösség, érzéketlenség elfogadását, sem a felmentést bizonyos kötelezettségek alól. Ugyancsak — úgy hisszük — jogosan hirdetjük azt is, hogy a házasságról ne csak mint szerelmi beteljesedésről, hanem sok-sok egyéb funkciót is betöltő, megfontolt, egész életre szánt kétoldalú, felelős kapcsolatról beszéljünk. Ma mór ritka a régi vágású nagycsalád. A fiatalok, mihelyt tehetik, kiröpülnek a régi családi fészekből s leggyakrabban távoli vidéken, leginkább ipari központtá fejlesztett városokban helyezkednek el, s kialakítják a maguk kétnemzedékes, úgynevezett „nukleáris" családját. Szülőkből és gyermekekből álló kétnemzedékes családmagot jelent ez. Ujabban ez a kiscsaládforma terjed világszerte, sőt vannak olyan kísérletek is, amelyek az egynemzedékes családok előnyeit igyekeznek kipróbálni. Az ilyen család gyermekei kisded koruktól hivatásos nevelőintézményekben — újszülött-otthonokban, bölcsődékben, bentlakásos óvodákban — nevelkednek, az öregek pedig szociális otthonokban élnek. Persze a szülők és gyermekeik meleg kapcsolatát, gyakori érintkezését ez a forma is biztosítani igyekszik. Ennek a kísérleti formának az előrejelzései már nálunk is megtalálhatók azokban a családokban, amelyeken belül mindkét házastárs egésznapos munkában van elfoglalva, gyermekeik ún. hetes Internátusban élnek, s csak a hét végére és szünidőkre kerülnek haza, családjuk körébe. Egyelőre nem tudhatjuk, mi lesz ennek a kísérletnek a folytatása. Napjainkban tény viszont, hogy nagyon gyakori a többnemzedékes család, vagyis az olyan család, amelyben a gyermekek, a szülők és nagyszülők, illetőleg a három nemzedék egyes képviselői egy fedél alatt élnek. Öregek, fiatalok jogai Különféle nemzedékek összezsúfolódósának van néhány jellegzetes, nem szerencsés képlete. Ilyen az, amikor jó ideig úgyszólván senki sem veszi észre, hogy mi készülődik. Az egyik nagyobb fiú, akinek már saját keresete is van, kezd „együtt járni" egy kislánnyal. A lány eleinte ritkán, majd mind gyakrabban megjelenik a családban, amelynek tagjai különböző fokú rokonszenvvel vagy ellenszenvvel nézik ottani jelenlétét. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a lány állapotos. Talán későn derült ki, vagy „tiszta helyzet" teremtése érdekében a fiatalok határozták el, hogy gyermeket hoznak a világra, mert akkor csak nem tehetik ki őket a szabad ég alá. Csak „helyet szorít" majd nekik a különben is szűk területre zsúfoltan élő család. A megszólás miatt „kénytelenek" a szülők belemenni a házasságba, s vállalják — a körülmények kényszerének hatása alatt — azt, amit a maguk jószántából bizony nem vállaltak volna. Ennek a helyzetnek másik változata az, amikor egy fiú kezd bejárogatni a lányos házhoz, mert ott talán jobban akad egy szabad sarok, mint a fiú családjában. S itt is kibontakozik a házasodási szándék, parancsoló helyzet teremtődik; először egy vővel, majd egy csecsemővel megszaporodik a családi létszám, s ezzel együtt természetesen — megsokasodnak a problémák is. Eleve kilátástalan a botcsinálta nagycsalád jövője, ha a befogadó család tagjai ellenségesen fogadták az új tagot, ha nyíltan is kifejezték helytelenítésüket. Különösen sok bajt okoz, ha a fiatalok úgy kezdenek viselkedni, mintha ők volnának a legfontosabb, a központi személyek a fedél alatt. Követelőznek, saját keresetükkel kizárólag a saját szükségleteiket kívánják kielégíteni, s némelyik még azt is elvárja a szülőktől, hogy — éppúgy, mint azelőtt — ezután is az „öregek" gondoskodjanak róluk, ök pedig jövedelmük nagy részét az öregek által haszontalannak, fölöslegesnek minősített „flancra", „luxusra" költik, vagy éppen drága italokra ölik, s füst formában a levegőbe fújják, olykor vághatóvá téve a nem dohányzó szülők lakásának levegőjét. Ha a szülők és a fiatalok között ez utóbbiak kisgyermekkorától zavartalan, jó volt a viszony, akkor az összezsúfoltságból adódó problémák megoldása könnyebb. De az állandó közelség, a különféle életstílusok szükségszerű összekoccanásai még az ilyen esetekben ls gyakran borzolják a kedélyeket, nyűvik az idegrendszereket. A fiataloknak joguk van az élettérhez, a saját kis otthonhoz, de hozzátesszük, hogy mindazoknak, akik ezt magatartásukkal, munkájukkal kiérdemlik. De vajon ki érdemli meg, milyen életkortól kezdve, és milyen színvonalon érdemli meg? Vajon nem hamarkodták-e el a fiatalok a házasságkötést, saját maguk, 'szüleik utódaik és leendő gyermekeik s nem utolsósorban a társadalom szempontjából? Nem tették volna helyesebben, ha még várnak néhány évet? Legalább annyit, hogy sokkal kevésbé szorulnának másokra, mert már legalább az alapokat biztosították önálló életük megteremtéséhez? Annyit mindenesetre általánosságban is leszögezhetünk, hogy a társadalmilag felnőtt, önállósult, saját maguk eltartására, megfelelő egészség és jövedelem birtokában levő teljes jogú állampolgárok további eltartására vagy akárcsak rendszeres támogatása sem jogilag, sem erkölcsileg nem kötelezhetők tovább a szülők. A másik oldalról nézve: a gyermekeket fölnevelt nemzedék tagjainak is „joguk" van pihenésre, kevesebb gondra, hiszen életük jó részét már keményen végigdolgozták-küzdötték. Elég gyakori, hogy ha a szülők gyermekeik gondoskodására szorulnak, ez a gondoskodás egy-egy nagylétszámú család gyermekei között szembeszökően igazságtalanul oszlik meg. Helytelen, sőt erkölcstelen az, ha a családtagok egyvalakit szinte kényszerítő erővel rászorítanak arra, hogy egész életét a szülők, nagyszülők gondozására fordítsa, egészen addig, hogy ő maga kénytelen elhanyagolni vagy akár egy életre félretenni a saját életének kibontakozását, önálló saját családi életének megteremtését. S még az sem mentesíti az erkölcsi felelősség alól a többieket, ha egyvalaki önként „áldozza fel" magát azért, hogy a többiek családi életét ne terheljék az öregekkel való foglalkozás feladatai. Semmiképpen sem helyeselhető az, ha bárki is hamar és könnyen lemond arról, hogy a saját igényei, társadalmi szükségletei és képességei szerint tervezze meg és valósítsa meg a saját életét. A felnőtt ember boldogságához szervesen hozzátartozik az, hogy legalább bizonyos területeken a saját szájíze szerint rendezze be az életét, s ne kelljen örökké másokhoz igazodnia. De a szülőknek sincs joguk ahhoz, hogy bármelyik gyermekük függetlenségét elrabolják, a saját érdekeiket tekintve nemcsak elsődlegesnek, hanem szinte kizárólagosaknak. Házirend és alkalmazkodás Minden ember élete külön, többé-kevésbé zárt világ. Ezt tudomásul kell vennünk, s a velünk együtt élőknek a tőlünk való különbözőségét is'igyekeznünk kell elfogadni. Sokszor nem könnyű dolog ez, mert például a rendet, a rendszerességet, pontosságot szerető ember méltán felbőszül azon, hogy a másik rendetlen, rendszertelen, pontatlan, összeforgat mindent, aminek pedig megvan a maga helye. Sokszor viszolygást keltő csatatér képét ölti egy-egy gyakran használt helyiség, konyha, lakószoba, a sok mosatlan edénynyel, idejében be nem vetett fekvőhelyekkel, szétdobált cipőkkel és ruhadarabokkal. Hát ki a családban az egy fedél alatt elő csoportnak a rendfelelőse vagy a kulija, rabszolgája? Az ilyenféle munkákból mindenkinek folyamatosan, kihagyások nélkül ki kell vennie a részét. Az egy fedél alatt élő, kiterjedtebb családi együttes életének nélkülözhetetlen feltétele a közös megegyezés, amely csak alapos, közös tervezésen épülhet fel. De ez még nem elég. A lényeges alapelveket félreérthetetlenül meg is kell fogalmazni, s akár — amolyan házirendként — minden családtag kezébe is adni. Legyenek közös alapelvek a rádió, a televízió és a magnó használatára éppen úgy, mint a közös konyha, a fürdőszoba és az egyéb közös helyiségek használati idejére és módjára. Különös gonddal kell körvonalazni a közös anyagi kötelezettségeket, a belőlük való ésszerű, de természetes, közös részesedést Jó, ha bizonyos területeken (rfVnosással, a bevásárlással, a tüzelőhordással, az esedékes számlák befizetésével stb. kapcsolatos teendők ellátása) munkamegosztást, amolyan „felelős" rendszert vezetnek be, akár váltakozó érvénnyel is, ha ez jobb megoldást kínál. Célszerű minden részfelelős mellé helyettest is kijelölni, hogy senki kiesése ne okozzon fennmaradást. Minél olajozottabban, célszerűbben, megtervezetten alakul ki és idegződik be egy több vagy éppen sokféle elemből összekerült csoport bonyolult élete, annál inkább várható, hogy az elkerülhetetlen kis összekoccanásokat, súrlódásokat nem számítva, harmonikus és minden tag érdekeit szem előtt tartó közös élet, igazi közösség alakul kl — egy fedél alatt. mtywi, I iwm Ferenc Zoltán, Bolkovce, okr. LuCenec. 18 éves. Hasonló korú fiatalokkal szeretne levelezni. Kedveli a sportot. Kedvenc énekesel Koncz Zsuzsa, az együttesek közül az Illés együttest kedveli. Tóbiás Viktória, Veiké KapuSany, Gimnázium 1. B. okr. TreblSov. 16—17 éves fiatalokkal szeretne levelezni. Képeslapot és bélyeget gyűjt. Minden levélre válaszol. Fényképes leveleket vár. Bitter Éva, Slkenlca Jablonovce, okr. Levlce. 17 éves. Hasonló korú fiatalok levelét várja. Lemezeket gyűjt. Kedvenc énekesel: Zalatnay Sarolta és Korda György. Bukal Márta, Prlbeta, C. 117, okr. Komárno. 15—16 éves fiatalok levelét várja. Kedveli a tánczenét. Miroslav Kiss, jozef Suja, Ján Lenár, Ledislav Varln VO 8008/C Plzeft — Slovany. Szlovák nyelven szeretnének levelezni. Kedvelik a sportot, zenét és irodalmat. Vranfeková Eva, Hurbanovo, okr. Komárno. 18 éves. 18-25 éves fiatalok levelét várja. Szlovák vagy cseh nyelven szeretne levelezni. Kedveli a tánczenét. Kedvenc énekesel: Véclav Neckáf és Jarom?r Majer. Fényképes leveleket vár. Nyíri Magda, Chvatová, C. 7. P. p. Skereéovo, okr. Rim. Sobota. 18 éves. Hasonló korú fiúkkal és lányokkal szeretne levelezni. Kedvenc énekesel: Peter Spálen? és Zalatnay Sarolta. Kovács Erzsébet, Etyek, Deák Ferenc út. 2. Magyarország. 17 éves gimnazista. Hasonló korú fiúk és lányok levelét várja. Bélyegeket gyűjt. Kedvenc együttese a Bee-Gees. Balogh Szilvia, Streda n/Bodrogom, okr. Trebléov. 10 éves. Hasonló korú fiúkkal és lányokkal szeretne levelezni. Kedveli a tánczenét. Kedvenc énekesel: Dékány Sarolta és Koús jános. 8 hot