A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-09 / 27. szám

Az 1965-ben megkezdett és az 1967 júliusában befejezett új hajófelvonó építése tüntetésre készültek. A tüntetést a rendőrkapitányság betiltotta. Már január 14-én a városban hirdetmények jelentek meg, melyek óvják a lakosságot minden nyilvános tüntetésben való részvételtől. Még ezen a napon egy század katona, 25 csendőr és 37 rendőr érkezett a városba, január 15-én már kora reggeltói az utcákon cirkáltak és lezárták a városba vezető utakat. A tilalom ellenére a munkanélküliek gyűlést tartottak a Munkásotthonban; Steiner Gábor mondott beszédet. Amikor a Munkásotthonba berontott a rendőrség, hogy feloszlassa a gyűlést, Steiner elvtárs kijelentette, hogy a munkásoknak bármikor joguk van gyülekezni a Munkásotthonban s ezért tiltakozik a beavatkozás ellen. E kijelentése miatt a hatóság elleni erőszak címén vádat emeltek ellene. A válság alatt a nagy munkaerőfölösleg következtében az alkalmazásban levő munkások helyzete is roszszabbodott. Tiltakozásul a csökkenő munkabérek ellen a komáromi kikötő építésén dolgozó 150 munkás 1933-ban sztrájkba lépett. A vörös szakszervezetek Komárom dolgozóihoz intézett felhívásukban a sztrájkkal kapcsolatban a következőket írják: „Ez ma az egyetlen nagyobb munka a városban és itt is barbár hajcsár munka mellett akkordban nem tudtak többet keresni naponta, mint 9—10 koronát. Követelésük 3 korona órabér, ennyit fizetett ennél a munkánál a múlt évben a folyammérnökség... A sztrájkolók ezen követelés mellett szilárd egységben kitartanak. De a kitartásban szükségük van a város összes munkásainak és dolgozóinak támogatására" ... A párt és a vörös szakszervezetek következetes kiállása a munkanélküliek érdekelnek védelmében a kommunisták számára választási győzelmet eredményezett. Az 1932-es községi képviselőtestületi választásokon a kommunista párt Komáromban 2257 szavazatot kapott, a legtöbbet valamennyi közül. A városi képviselőtestületbe 10 kommunista került be, éspedig Steiner Gábor nyomdász, Csevár Ferenc kőművessegéd, Vidák Vince péksegéd, Trencsik János kikötőmunkás, Domonkos Ferenc dohánygyári munkás, Búcsi Béla cipész, Cseszár István .kikötőmunkás, Tóth István íestósegéd, Czlna Béla cipész és Munzer József gázgyári fűtö. A válságos évek nyomorát a proletárok tömeges megbetegedése Is tükrözi. A Csallóközben pusztított a tüdővész. 1929-ben az elhalálozások 12 %-ának, 1930-ban 23 %-ának és 1931-ben 25 %-ának oka a tüdőbaj volt. adványokkal árasztották el a járási hivatalt a munkanélküliek majd minden községből. A komáromi kommunista pártszervezet mindjárt az 1930-as év elején a munkanélküliség elleni harcra összpontosította erejét. Az 1930. március 6-án megtartott tüntetéssel sikerült kivívni, hogy a városi képviselőtestület foglalkozott a munkanélküliek helyzetével. Az ülésen részt vettek a munkanélküliek képviselői is. A város képviselőtestülete elfogadta a kommunisták javaslatát, hattagú küldöttséget menesztett Prágába a komáromi munkanélküliek helyzetének javítását sürgetve. Ezenkívül a városi tanácsnak egy különbizottsága foglalkozott a munkanélküliek segélyezésének kérdésével. Az ülés után közel ezer munkanélküli részvételével a városháza előtt tüntetés zajlott le. Amint Steiner elvtárs a tüntetőknek a gazdasági válság okairól kezdett beszélni, a rendőrség a tömeget szétkergette. Az összeütközésnek mindkét részről közel 30 sebesültje volt, néhány munkanélkülit letartóztattak. A munkanélküliek számát a városban növelték azok a munkások, akik Diesel-elektromos elevátor a kikötőben az 1930. november 24-1 hajógyári tűzvész következtében munka és kenyér nélkül maradtak. 1931. januárjában 2156 munkanélkülit tartottak számon a városban, ugyanez év szeptemberében már 3172-re emelkedett a számuk. A nyomor elleni tüntetések jegyében zajlott le 1931-ben a május elsejei felvonulás Komáromban és Gútán. A karhatalom óvintézkedései ellenére mindkét helyen nagy tömeg gyűlt öszsze. A gútai tüntetést a csendőrség gumibottal oszlatta szét. Ennek ellenére egyre szaporodtak a nyomorgó munkanélküliek megmozdulásai. Gútán 1930. december 14-én a munkanélküliek feleségei — mintegy 300—350 aszszony — megszállták a községházát és munkát követeltek férjeik ' számára. Követeléseiket azzal indokolták, hogy gyerekeik éheznek és fáznak. A jegyző kérésére a csendőrség brutálisan kikergette az asszonyokat a községházáról. Nagy felháborodást váltott ki a környéken annak a híre, hogy a csendőrök 1931 pünkösdjén Kosúton a tüntető mezőgazdasági munkások közé lőttek s több embert megöltek, illetve megsebesítettek. A párt akciót indított az áldozatok hozzátartozóinak megsegítésére és a bebörtönzött kommunista képviselő, Major István kiszabadításáért. Ebben az akcióban nagy szerepe volt a Nemzetközi Vörös Segély szervezeteinek. A párt és a munkanélküliek fokozódó aktivitásával szemben a burzsoázia egyre nyíltabb terrort alkalmaz. Még a válság elején a járási főnök rendeletére a jegyzői hivatalok és a csendőrőrsök elkészítik a legaktívabb kommunisták névsorát, s ennek tevékenységét állandóan figyelik. Az Országos Hivatal 1932. március 21-1 rendeletével feloszlatja a Nemzetközi Vörös Segély szervezeteit. A járásban is megindul e szervezetek felszámolása, funkcionáriusainak letartóztatása. Hasonló sorsra jutnak a kommunista ifjúmunkások szervezetei is. Ebben az időben a járás területén Komáromon kívül Csallóközaranyoson és Nemesócsán működött nagyon aktív ifjúsági szervezet, egyik főszervezője Patkó Béla volt. A munkanélküliek mozgalma az éhségfelvonulásban csúcsosodik ki. A környék dolgozói a járási hivatal elé vonulva követeltek munkát, illetve munkanélküli segélyt. A komáromi munkanélküliek 1933. január 15-én nagy