A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-24 / 51. szám

Prandl Sándor felvétele A hagyományokra kell építeni A Hét 40. számában megjelent Szóljunk hozzá című vitaindító cikk kapcsán szeretnék hozzá­szólni népitánc-mozgalmunk problémáihoz. Röviden szeretném Jellemezni népitánc-moz­galmunk jelenlegi helyzetét. Határozottan hala­dás észlelhető a népitánc-mozgalom fejlődésében. Véleményem szerint ez elsősorban a Népművelé­si Intézet és a Csemadok Központi Bizottsága által rendezett hároméves központi iskolázásnak köszönhető. Az Iskolázást elvégzett hallgatók ma már minőségileg magasabb szinten képesek tánc­képeket alkotni. A fejlődés lehetne persze gyor­sabb is, de a csoportok munkáját erősen gátolja az anyagiak hiánya. Ez főleg a zenekarok és a kellékek (népviselet) körüli bonyodalmakban mu­tatkozik meg. Az iskolázások minőségének meg­javítását viszont a szakképzett előadók hiánya gátolja. Van azonban egy jelenség, amely a mozgalom alapvető hibája. A tánccsoportok túlnyomó több­sége nem az adott hagyományokra építi munká­ját. hanem a vezető fantáziájában születnek meg a táncok — műdolgokat produkálnak. Ennek okát abban látom, hogy nincs megszervezve a rendsze­res gyűjtés. Csak ez tudná megadni a csoportok­nak a. megfelelő „nyersanyagot". A Csemadok helyi szervezeteinek tánccsoport­jai gyakran ellentmondásba kerülnek a vezető­séggel. A tánccsoport működése ugyanis nem jár anyagi haszonnal, sőt éppen ellenkezőleg. Ezért a helyi szervezet „nem táncos" tagjai gyakran fé­kezik a munkát, azzal az Indokkal, hogy erre a részlegre csak rá lehet fizetni. Jó volna, ha a vezetők e tevékenység erkölcsi oldalát is fi­gyelembe vennék! A további fejlődés érdekében szükségesnek tartom — magyarországi példa sze­rint — a csoportok kategorizálását. Ez különösen azért szükséges, mert tapasztalatból tudom (több ízben részt vettem a iellezovcei (zselizl) orszá­gos fesztivál válogató bizottságának munkájá­ban), hogy tánccsoportjaink nagy általánosságban nem dolgoznak rendszeresen, s csak akkor kez­denek aktív munkát végezni, amikor már ég a talaj a lábuk alatt. Gondolok itt az országos be­mutatókra való felkészülésre. Természetes, hogv ez megmutatkozik az együttesek színvonalbeli különbségében. Néhány gondolat a szakképzésről Magam is azok közé tartozom, akik elvégezték az első hároméves központi iskolázást. Erről a tanfolyamról 15-en kerültünk ki. Ha belegondo­lok, hogy ezek közül csupán négyen-öten dol­gozunk rendszeresen (akikről tudomásom van), akkor nagyon elszomorító a helyzet. Felmerül a kérdés: vajon érdemes volt-e, kedves kollégák, elvégezni a tanfolyamot? Ugyancsak hasonló a helyzet a járási szintű iskolázásokkal is. Ezekre sajnos a legtöbben olyanok jelentkeznek, akik a tanfolyam elvégzé­se után egyáltalán nem foglalkoznak népitánc­oktatással. Véleményem szerint az Ilyen iskolá­zásokra csak olyanokat kell felvenni, akiknél megvan a feltétel arra, hogy táncmozgalmunkat előbbre viszik. Nagyon segítene, ha lehetőséget kapnánk szo­rosabb kapcsolatot teremteni a magyarországi táncmozgalommal, amely sokkal fejlettebb és magasabb szinten van, mint a miénk. Sokat tud­nánk tőlük tanulni, sok tapasztalatot szerezhet­nénk. Hiányosságok mutatkoznak az utánpótlás neve­lése körül ls. Sokszor értesülünk arról, hogy csoportok szűnnek meg, éppen azért, mert a régi tagok kiesnek (férjhez mennek, katonai szolgá­latra vonulnak be stb.) s újak nem jelentkeznek. Szerintem e kérdés megoldásában leginkább az iskolák tudnának segíteni. Megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évek során az iskolák nem for­dítanak kellő figyelmet a népművészet megsze­rettetésére, pedig az alapokat már az iskolában kellene lerakni. Amikor én iskolába jártam, ná­lunk az iskolának volt tánccsoportja; ez rend­szeresen dolgozott és részt vett alkotóversenye­ken, sőt országos viszonylatban is ismertté tette a nevét. A fiatalok az iskola befejezése után is együtt maradtak s tovább folytatták a munkát mint a helyi Csemadok-szervezet tánccsoportja. Ebből láthatjuk, hogy már az iskolában megsze­rettették velünk a népi táncot; ez ösztönzött en­gem is, hogy megszerezzem a koreoeráfusl szak­képesítést s a mai napig is koreográfusként mű­ködjem. Fordítsunk több gondot a népi kultúra, a néni hagyományok ápolására. Czingel László Díjnyertes színdarabok A bratislavai Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett magyar nyelvű szín­darabok megírására. A pályázatra a kitűzött határ­időig, 1971. szeptember U'-ig 12 mű érkezett be: 5 színdarab, 3 dráma, 2 vígjáték, 1 komédia és 1 pa­ródia. A beküldött pályaműveket a pályázati feltételek­nek megfelelően az öttagú bíráló bizottság értékelte, s a díjakat a következőknek ítélte oda: I. díjjal, 5000 koronával jutalmazta Dávid Teréz (Bratislava) Időzített boldogság című paródiáját. II. díjra a bíráló bizottság egyik pályaművet sem találta alkalmasnak, így ezt a díjat nem osztotta kl. III. díjjal, 2000 koronával jutalmazta Siposs Jenő (Komárno) Tülekedők című vígjátékát. A bíráló bizottság javaslata alapján Klimlts Lajos (Bratislava) Szúnyogpuszta című drámája 1000 koro­na és Vajányi Béla (KoSice) Üt a Golgotára című drámája 500 korona különjutalomban részesült. A pályázatra beérkezett (díjazott és jutalmazott) művek öntevékeny színjátszó csoportjaink repertoár­ját gazdagítják, így a darabok szerzői hozzájárultak szocialista kultúránk fejlesztéséhez. Megtalálták a hivatásukat Nővé Zámkyban (Érsekújvárott) már négy éve működik a Kassák Lajos Ifjúsági Klub. Ez alatt az idő alatt több változáson ment keresztül, de most négy év után talán megtalálta a hivatását. Az ifjú­sági klub a Csemadok helyi szervezetének kereté­ben működik. Aktivan kiveszi a részét a helyi szer­vezet munkájából. Például a Napsugár népi tánc­együttes a klub tagjaiból tevődik össze. A tánccso­port egyike a legjobban működő együtteseknek, ezt bizonyítják a különböző fesztiválokon és versenye­ken elért sikerek, helyezések. De nemcsak a tánc­csoportot támogatja a klub. Tagjai tevékenyen ki­veszik a részüket különböző irodalmi és szórakoz­tató műsorok szervezéséből is (Szeretve mind a vér­padig, Operettrevű, Szabad szél, Nagymama stb.). Minden pénteken klubnapot tartunk, ahol még­vitatjuk a Csemadok helyi szervezetét és a klubot érintő prgilémákat. Decembertől kezdve megindít­juk a népszerű teadélutánokat. A klubnapokon kü­lönböző témájú előadásokat, műsoros esteket rende­zünk. Az őszi műsorból kiemelkedett Fábry István elvtársnak, a Csemadok országos elnökének látoga­tása, aki mesélt régi kommunista élményeiről, meg­beszéltük az ifjúságot, a Cse'madokot érintő problé­mákat. Ezenkívül dr. Saskó Kázmér előadást tartott a város történetéről, Pék néni a régi újvári szoká­sokról, Hofer Lajos a társadalmi illemszabályokról és a választásokról, Borhy Károly labdarúgó edző' kuwaiti élményeiről. Gyakran a klub tagjai tarta­nak előadást, például bulgáriai élményeiről számolt be Pliczta Péter és Molnár Ferenc, a komoly zené­ről tartott előadást Vank Kati. De nemcsak együtt hallgatjuk az előadásokat, ha­nem együtt is szórakozunk. Célunk, hogy egyesítsük városunk magyar fiataljait és tartalmas műsorokkal szórakoztassuk őket. TAKÄCS EVA Jöjjetek közénk, fiatalok! Zengjen a dal lelkesülten. De kik énekeljenek? Erre voltam kíváncsi, és elmentem megnézni, kik és hányan jelentkeztek Levicén (Léván) a tanítók énekkarába. A fölvételi napon összesen három személy, két férfi és egy nő jelentkezett. Egy férfi közülük nem felelt meg a követelményeknek. Kíváncsi voltam, kl fog hát ezután énekelni a kórusban, azt mondták, új tagként felveszik a múlt évben végzett óvónőket. Tehát azok fognak tovább énekelni a kórusban, akikkel már iskolás korukban megkedveltették az éneklést. Valamikor mindenki énekelt, a legnehezebb munka elvégzését is dalolással tették könnyebbé az emberek, a mezőn s a műhelyekben. Az iparoslegény ha nem nótázott, nem fütyült, nem dúdolt, a mester azt mond­ta, hol járhat az esze a Jánosnak, biztosan nem a munkáján. Ma a munka menete gyorsabb, a gépek mellett nem Igen lehet dalolni. Nagyobb szükség lenne a közös éneklésre, hogy örömet szerezzünk magunknak és másoknak is. A mi kis énekkarunk is szívesen fogadna jelentkezőket. Minden hétfőn délután 6-tól este óráig gyakorolunk. Györgyi Pál Korniss Péter felvétele h-k^e 9

Next

/
Thumbnails
Contents