A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

Több megértést - szorosabb együttműködést Tökéletesen egyetértek azzal, hogy a csehszlovákiai magyarok közművelődési és népművelési tevékenységének időszerű problémái nem csupán a Csemadokot érintik. A Népművelési törvény egyértelműen kimondja, hogy a népművelési tevékenység irányításáért, szervezéséért az anyagi és erkölcsi feltételek biztosításáért a nemzeti bizottságok és azok népművelési szervei felelősek. Gyakorlatilag tehát az ésszerű központosításról a szellemi-, anyagi erők minél ütőképesebb egységgé való összefonásának biztosításáról van szó. Én szerintem itt kezdődnek a-problémák. Már több ízben leszögeztem, és ma is hangsúlyozom, hogy a népművelő tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha az a tömegek aktivitásán alapszik. Márpedig ha a közművelődést nemcsak alapvető vonásaiban, hanem lényeges fontossági összefüggéseiben vizsgáljuk, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ezen a téren nincs minden rendben. A Csemadok idei komárnói (komáromi) járási konferenciáján bátorkodtam olyan megjegyzést tenni, hogy éppen az egészségtelen lokálpatriotizmus az, ami károsan befolyásolja a népművészeti együttesek, műkedvelő színjátszó csoportok és irodalmi színpadok tevékenységét, szakmai fejlődését. Ez a megállapítás szinte maradéktalanul érvényes a többi tömegszervezet népművelési tevékenységével kapcsolatban is. A kívülálló szemlélőnek — még abban az esetben is, ha az hivatásos népművelő — sokszor úgy tűnik, hogy a Csemadok népművelő tevékenysége járási szinten dal- és táncünnepélyek rendszeres megrendezésével kezdődik és ér véget. Hogy mi ennek az oka? Szerintem elsősorban az anyagi siker biztosításárak szükségessége. Gyakran olvashattuk a Hét hasábjain, hogy a rendezvények fénypontja neves magyarországi művészek fellépése volt. Nem vagyok ellene a magyarországi művészek szerepeltetésének, de az ilyen rendezvényeken (járási dal- és táncünnepélyeken) ilyen szándékkal (a műsor fénypontja) sokszor a műsorpolitika alapszabályaival össze nem egyeztethető számoknak (operettrészleteknek, erőltetett humoros szövegeknek) beiktatásával nem értek egyet. A járási rendezvénveknek elsősorban azt « "•sít kell szolgálniuk, hogy fellépési lehetőséget biztosítsanak műkedvelő népművészeti csoportjaiknak és szólistáiknak, másrészt, hogy átfogó képet nyújtsanak e mozgalom jelenlegi színvonaláról, továbbá, hogy a közönség körében népszerűsítsék népművészeti együtteseink nem mindig kellőképpen megbecsült és értékelt munkáját. Jó példa erre az idén KliZská Némán (Kolozsnémán) megrendezett IX. Csallóközi Dal- és Táncünnepély, ahol járásunk műkedvelő népművészeti csoportjai külföldi művészek közreműködése nélkül is színvonalas műsorral szórakoztatták a szépszámú közönséget. A címben felvetett gondolat egy egész sor részletprobléma boncolgatását teszi indokolttá. Kezdeném azzal, hogy a Csemadok szervezeti felépítése eleve feltételezi a helyi szervezetek, a járási bizottságok és a központi bizottság rendszeres, szoros együttműködését az állami népművelési intézményekkel, valamint a többi tömegszervezettel. A valóság azonban az, hogy a Csemadok járási bizottságai a járás területén működő összes magyar népművészeti együttest mint a saját együtteseket tartja nyilván. Ez még nem is volna baj. Csakhogy az ügy ilyen adminisztratív jellegű intézése nem jelent semmilyen támogatást az együttesek részére. A konkrét segítséget a szakmai tanácsadás, iskolázások, szemináriumok, összpontosítások, versenyek és fesztiválok rendezésében, valamint módszertani segédanyagok kiadásában látom. Márpedig tudomásom szerint a Csemadok járási bizottságai ilyen vonatkozásban sem anyagi, sem szakmai lehetőségekkel nem rendelkeznek. Ha pedig így igaz, akkor feltétlenül szükséges az önzetlen együttműködésen alapuló szorosabb kapcsolatok megteremtése a járási művelődési otthonokkal. Munkánk eredményessége sokban függ a tömegszervezetek és a Csemadok aktív hozzájárulásától, konkrét érdeklődésétől a népművelési tevékenység összes formái iránt. Gondolok itt az iskolán kívüli felnőtt-oktatásra, (előadások, előadássorozatok, népi akadémiák, kérdés-felelet estek, szakköri tevékenység), mely lényegében a tömegpolitikai munka igen fontos láncszemét képezi. Gondolok továbbá a népművészeti tevékenység fontos mozzanataira, a helyi, körzeti A lednicei (lédeci) éneklő asszonyok (Prandl Sándor felvétele) és járási vetélkedőkre, a színjátszó csoportok s az Irodalmi színpadok járási fesztiváljára. Sajnos eddigi tapasztalataink azt igazolják, hogy a Csemadok szervezetek érdeklődési köre szűkül, mégpedig olyan irányban, hogy az anyagilag nem kifizetődő rendezvények megszervezését áthárítják az állami népművelési intézményekre. Véleményem szerint az effajta együttműködés, illetve az ilyen munkamegosztás nem célszerű és nem is fogadható el. Az idén a Komárnói Járási Népművelési Otthon megrendezte a csehszlovákiai magyar felnőtt énekkarok területi seregszemléjét. Ezzel régi adósságot akartunk törleszteni, vagyis fórumot teremtettünk, melyen a csehszlovákiai magyar énekkaroknak területi szinten öt járás részvételével fellépési lehetőséget nyújva tettük lehetővé egymás közelebbi megismerését, a kölcsönös tapasztalatcserét. Közismert tény, hogy járásunk területén az irodalmi színpadi mozgalom minden vonatkozásában, országos méretekben is figyelemre méltó, reményt keltő fejlődésnek indult. 1972-ben megrendezzük az irodalmi színpadok V. járási fesztiválját lengyel, cseh, szlovák és magyarországi Irodalmi színpadok részvételével És sorolhatnám tovább az igényesnél igényesebb rendezvényeket. Az eddigiekben csupán a népművelési tevékenység leglényegesebb szakaszait, e szakaszon belül csupán a legfontosabb feladatokat és az ezeknek a feladatoknak eredményes megoldásához vezető és azt elősegítő együttműködés lehetőségeit és formáit vázoltam fel, Célom az volt, hogy konkrét érvekkel bizonyítsam a tömegszervezetek, a Csemadok és az állami népművelési szervek legszorosabb együttműködésének szükségességét. Ha ezt az együtműködést részben sikerül megvalósítani, akkor a közeljövőben megszűnik a közös cél érdekében tett erőfeszítéseink szétforgócsolása, a szervezésben eddig gyakran tapasztalt kettősség problémája. E kettősséget főként a következőkben látom: Pár évvel ezelőtt a Csemadok járási bizottságai különböző szakbizottságokat, ezeken belül pedig mindenféle albizottságokat alakítottak. Munkájuk sajnos a mai napig sem hozta meg a kívánt eredményt. Szerintem nem is hozhatta meg. Máig sem tudom elképzelni, mi tette indokolttá e szakbizottságok létrehozását, amikor minden járási művelődési otthon mellett minden tekintetben jobban tevékenykedő szakbizottságok dolgoznak (szaktanácsadói testület a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok, zenekarok és énekkarok, táncsoportok. amatőr képzőművészek, fotósok és filmesek, valamint az iskolán kívüli felnőttoktatás irányítására). Sokkal célszerűbb és hasznosabb lenne ezeknek a szakbizottságoknak a Csemadok által javasolt szakemberekkel való kibővítése. A népművelési tevékenység központi irányításának létfontoságú szerepét tartva szem előtt befejezésül azt javaslom, hogy a vita résztvevői az Illetékes szervek képviselőinek jelenlétében közös aktíván tárgvalják meg a felmerült problémákat a közös ügy — szocialista kultúránk továbbfejlesztése érdekében. RIGLER JÁNOS ^jjfl Igényes tervek A Csemadok járási bizottságai nem tétlenkedtek a nyár folyamán. Nem a nyári rendezvények szervezésére és rendezésére gondolunk most, hanem az őszi és a téli tervek előkészítésére. Természetes, hogy ez Luéenecen (Losoncon) sem volt másként. A Csemadok Járási Bizottsága a kulturális és népnevelői munkaterv kidolgozásánál és összeállításánál a CSKP XIV. kongresszusa, valamint a Csemadok járási konferenciája határozataiból indult ki. Eszerint a járásban a Csemadok helyi szervezetben a legfőbb feladatok közé tartozik a folyamatos politikai és világnézeti nevelés biztosítása. A járási bizottság munkatervében ez az elsődleges feladat. Mit jelent ez a gyakorlatban? Elsősorban is azt, hogy a járási bizottság népművelési szakbizottságot alakított s ez konkrét munkatervet dolgozott ki. Létrehoztak négy albizottságot: a politikai nevelés, az általános tudományos és műszaki ismeretterjesztés, az irodalmi nevelés, valamint az ipari és mezőgazdasági jellegű előadások szervezésére, irányítására. A járási népművelési szakbizottság az 1971-72-es idényben összesen 123 különböző témájú előadást szervez meg a helyi szervezetekbens Ebből 70 politikai, 32 irodalmi, 18 egészségügyi és 3 tudományos előadás lesz. A politikai előadások aktuális bel- és külpolitikai eseményekre reagálnak szemináriumok, vitaestek köretében; foglalkoznak a munkásmozgalmi hagyományok feldolgozásával s az ezekkel kapcsolatos ünnepségek megrendezésével. Természetesen nagy szerep jutott a választási előkészületek keretében megrendezett tagsági gyűléseknek is, amelyeket a járás minden helyi szervezetében megvalósítottak. A politikai tematikájú rendezvények mellett nagy gondot fordítanak az irodalom népszerűsítésére is. A bizottság feladatai közé tartozik a dolgozók körében népszerűsíteni az irodalom klasszikus és legújabb alkotásait egyaránt. Irodalmi esteket, szerzői esteket, író-olvasó találkozókat szerveznek. A leglényegesebbnek ígérkező rendezvények közé lehetne sorolni a Bartók Béla és a népdal cimü előadást, a Mikszáth- és a Petőfi-évforduló alkalmából sorra kerülő előadásokat, irodalmi esteket. Az utóbbi két eseményről a tervek szerint minden helyi szervezet megemlékezik. Nem volna teljes a tervek felsorolása, ha kihagynánk az énekkarokat, a színjátszó és a tánccsoportokat. A műkedvelő színjátszó együttesek a járási fesztiválra, s ennek keretén belül természetesen a Jókai-napokra készülnek. A tervek szépek, változatosak, igényesek. Van mit lenni a járási bizottság tagjainak, ha mindezt valóra akarják váltani. Természetesen a tervek valóraváltása nemcsak a járási bizottság dolgozóinak a feladata, hanem a helyi szervezeteké is. —gs-