A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

is in Ii is ri Ragaszkodtam az anyámhoz Sokáig gondolkoztam azon, hogy a boldogtalanságom okát elmondjam-e a Hét olvasóinak. Végül mégis úgy dön­töttem, hogy kikérem a kedves olvasók véleményét, mondják el ők ls, hogy mit gondolnak a döntésemről. 33 éves fiatalember vagyok, 9 évvel ezelőtt nősültem. A feleségem olyan csa­ládoől származik, amelynek az életfel­fogása ellentétben áll az enyémmel. Mi­előtt összeházasodtunk volna, figyelmez­tettem a feleségemet, nem egy szem­szögből nézünk az életre, a világra, és lehet, hogy ez káros hatással lesz a há­zasságunkra. Mivel nagyon szerettük egymást, ő kijelentette, hogy alkalmaz­kodni fog hozzám. Én mindig jól kerestem. A munkahe­lyemen is szép a nzetesem, s mivel jó szakember vagyok, a szabad Időmben ls bőven akad munkám. Ezért amikor ösz­szeházasodtunk, megállapodtunk, hogy ő otthon marad, neveli a gyereket, rend­ben tartja a lakást, gondoskodik szá­momra a rendes otthonról. Ez öt évig Így ls volt. Később azonban rossz tár­saságba kezdett járni, azok szembefor­dították velem, és Így megbomlott a csa­ládi béke. Hazudozott, zsarolt és nem fogadott szót. Szigorúbb lettem vele szemben, mire ö bútoraival és a kislá­nyunkkal egy hónapra hazaköltözött a szüleihez. Amíg odahaza volt, minden­nek elmondott engem, a szüleimet és a testvérelmet. Egy hőnap múlva azonban visszajött és bocsánatot kért mind­annyiunktól. Mivel szerettem öt ls, meg a kislányomat ls, megbocsátottam neki. Mindez 1969-ben történt. Azt szerette volna, ha születik még egy gyerekünk. Ez a gyermek 1971 januárjában meg ls született. Ettől kezdve azonban teljesen lehetetlenné vált vele az életem. Ami azonban a házaséletünket felborí­totta, az a következő volt. Van egy Idős, »ii I-K ill: testileg, lelkileg megtört édesanyám A feleségem soha ki nem állhatta, sőt a kislányomnak ls megtiltotta, hogy be­széljen vele. Ez nekem mindig nagyon fájt. Az édesanyám átengedte nekünk az egész lakást, kiköltözött a nyárikony­hába, a feleségem azonban Így sem volt elégedett. Hiába magyaráztam, hogy ne­kem nagyon fáj anyám kitagadása, azt mondta, hogy ha szőlnl merek hozzá, örökre gyűlölni fog. Én kijelentettem, hogy sohasem fogom az anyámat meg­vetni. Ö dühében kijelentette, hogy ak­kor éljek vele. Ettől kezdve mindenki­nek azt beszélte, sőt nekem a szemem­be is megmondta, hogy az anyámmal élek. Ez végleg összetört bennem mindent. Nagyon megvertem, mert amikor pofon ütöttem, összetört a lakásban mindent. Az apósom a védelmére kelt, de amikor megmondtam neki, hogy mivel gyanúsít, ő is nekem adott Igazat. Ezután meg­kérdeztem a feleségemet, hogy hajlan­dS-e visszavonni gyalázatos állítását, de ő nem volt hajlandó. Bírósághoz fordul­tam, hogy el akarok válni, ö az első tárgyaláson kijelentette, hogv nem haj­landó elválni tőlem, én azonban hajt­hatatlan maradtam. így aztán jelenleg külön élünk, ö a kislányomnak ls megtiltotta, hogy szól­jon hozzám, pedig én nagvon szeretem a gyermekeimet. A feleségemet ls sze­rettem, amíg lehetett, de aztán Idegileg teljesen tönkretett, és Így nem találtaid más kiutat, mint a válást. Kérem az Emberi sorsok rovat olva­sóit, hogy írják meg véleményüket a döntésemről. Mindent megtettem a csa­ládomért — ezt a feleségem ls elisme­ri —, nem vagyok se részeges, se lump. Egyetlen hibám, hogy a feleségem ké­résére nem vetettem meg az édesanyá­mat. Kérem, hogy Írják meg őszintén a véleményüket, hogy helyesllk-e a dönté­semet. Jelige: „Hol rontottam el az életemet". Türelem rózsát tarem Az Ipoly menti nagyon szomorú barna lánynak s egyben a hasonló természe­tűeknek írom e sorokat. De mindenek­előtt neki, mivel az ő problémájáról van Itt szó. Az a szándékom, hogy meg­nyugtassam. Remélem sikerülni fog. A bá­nata sem marad tartós, ha jónak vélt tanácsaim szerint fog cselekedni. A be­teg csak úgy gyógyul meg, ha az orvos utasításait betartja. Nem biztos, hogy hasznos lesz a tanácsom, de ártani sem­miképpen sem fog. Egyébként az orvos ls tévedhet... De hadd térjek a tárgy­ra. Kezdem azzal, hogy betegségének felismerésével s őszinteségével megköny­nyltette a recept megírását. Az eddigi levélírók legtöbbje partnerére kente a hibák javarészét, s a saját hibáit szé­píteni igyekezett, ön pont az ellenkező­jét teszi, minden hibát magára vállal, ez dicsérendő, önt nem elhagyni kellett, hanem gyógyítani. Hiszen a féltékenység nem bűn, hanem betegség. A beteghez pedig türelemre van szükség, nem lgno­rálásra. Sajnos, ön az utóbbiban része­sült. Az Ideáljának nem volt türelme és faképnél hagyta önt, s most valószínű­leg ő ls szomorkodik, önnek ls ez a vé­leménye. Nekem az az érzésem, hogy ez a szakítás nem végérvényes. Ha a fiatalember látni fogja, hogy ön nem kezdett még kl senkivel, s neki sincs még senkije, akikor gondolkozni fog. ön — ha nehezen ls — egyelőre nyugodjon bele a jelenlegi helyzetbe. Egyebet nem ís tehet. Ne kövesse el azt a hibát, mint annyian mások, hogy bosszúbői udvarol­tat magának. Nem kell kétségbeesni. Le­het, hogy mérlegre van téve a szerelme, kitartása stb. Egyetlen baklövéssel min­dent elronthat. Egy llven próbatétel el­tarthat néhány hónapig ls. Ne legven kétségbe esve, hiszen még fiatal. Gon­doljon arra, hogy a bánatot rendszerint öröm követi. Azt ajánlom: tartson kl, és meglátja, hogv öröme megkétszerező­dik. Addig ls: dolgozzon nyugodtan, ne hagvja, hogy a bénát leteperje. Nem va­lószínű, de nem lehetetlen, hogv a fiú kereste az alkalmat a szakításra. Ha Így van, akkor ön a túlzott féltékeny­ségével ezt elősegítette. Ebben az eset­ben a fiú nem ls érdemli meg, hogy bánkódjon miatta. Én azonban- úgy gon­dolom, hogy valóban szerette, sőt, ma ls szereti Ont. Csak egy klcsH«-meg akar­ja leckéztetni. Vannak, akik Ilyen me­tódust választanak. Bizonyos tekintetben Igaza ls van. Hlggyje el, hogy a túlzott féltékenység nemcsak Idegölő, de sértő ls. Abban már nem adok neki Igazat, hogy bocsánatkérő levelére egyáltalán nem reagált. Ez elég nagyfokú udvariat­lanság. Legalább annyit Írhatott volna: „Nem hagyom magam gyötörni..." De így kétségek közt hagyni azt, akit sze­rettünk, vagy akit szeretünk, nem he­lyes. Az Igaz, hogy nem mindenki Isme­ri az illemszabályokat, s még azok sem tartják be, akik Ismerik. Nem kell hát nagyon csodálkozni azon, hogy nem ka­pott választ a levelére. Mindenesetre furcsa és elgondolkoztató. A féltékeny­ség nagy betegség, de nem gyógyíthatat­lan. Igyekezzék ebből mindenáron kigyó­gyulni. Még az első szerelme árán ls, ha valaha boldog akar lenni. Kis mér­tékben a féltékenység Imponál, de ha túllép egy bizonyos határt, akkor mene­külnek előle. Tapasztalhatja ... És még valamit szívleljen meg. Tekin­tettel, hogy a fiatalember nem válaszolt a levelére: ne alázza meg magét előtte újből. Várja meg az ő közeledését. Le­het, hogy Időközben ki ls békülnek. Ez volna a leghelyesebb. Föltételezhető az ls, hogy egyáltalán nem kerül sor a ki­békülésre. Akkor sem dől össze a világ. Mindenesetre várjon egy Ideig: türelem rőzsát terem. Bármit hoz ls a holnap, az biztos, hogy nem lesz rosszabb. . . Az első szerelmét kevés ember tudja megtartani, nem beszélve a féltékenyek­ről. Mert ezeknek a legnehezebb a hely­zetük. Minden rendes ember a nyugal­mat keresi. Aki úgy érzi, hogy azt éppen az fogja felborítani, akit szeret, akkor Inkább lemond a szerelemről. Éppen ezért Ismétlem: Igyekezzen minél előbb kigyógyulni ebből a betegségből, mert ezzel saját magának árt a legtöbbet. Nevelüs Vince, Kassa Házasulandók iskolája 17 Bizonyára a kedves olvasók is ismernek olyan fe­leséget, aki folyton azzal dicsekszik, hogy náluk minden úgy megy, mint a karikacsapás. Minden munkának előre megszabják az idejét, pontosan tudják, hogy mikor van nagymosás, mikor mossák az autót, mikor mennek moziba, hány órakor fek­szenek le a gyerekek, hány órakor vacsoráznak, mi­kor öntözik a virágot, mikor szellőztetnek és így folytathatnánk egészen az abszurditásokig. Az ilyen család azonban csak látszólag tökéletes, nyugodt és megelégedett. A család tagjai rabok, senkinek sincs meg a „szabad röpte", szárnyalása. Ha a házasulandók valamelyike kínosan pontos mindenben, abból arra lehet következtetni, hogy hasonló életrendet próbál majd megteremteni a há­zaséletben is. Az ilyen lány képes cirkuszt csapni, ha az udvarlója néhány percet késik a találkán, rá­fogja, hogy nem szereti vagy nem szereti eléggé, mert ha szeretné akkor... De a vőlegények közt is akadnak ilyen kínosan precízek, akik képesek az egész estét elrontani, mert a lánynak véletlenül le­futott egy szem a harisnyáján. Az ilyen emberek neureszténiás perfekcionizmus­ban szenvednek, azt hiszik, hogy minden kívánsá­guknak rögtön teljesülni kell, mert különben nem érzik magukat kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak. Minden pontatlanság kihozza őket a sodrukból, ki­billenti nyugalmukból és biztonságérzetükből. Kép­zelhetik, hogy mennyire fellélegezne ilyen asszony­nak a férje, ha egyszer kijelentené, hogy most pe­dig ezen a szabad szombaton nem lesz nagytakarí­tás, nem lesz nagymosás, mert mindannyian megyünk kirándulni, ha kijelentené, hogy holnap nem lisz vasárnapi ebédfőzés, mert délelőtt cirkuszba me­gyünk és utána vendéglőben ebédelünk. Hogy örül­nének a gyerekek is, ha a kötelező tanulás helyett egyszer cirkuszba mehetnének, ha nem kéne cser­ben hagyni a játszótársaikat s nem kéne zongoraórá­ra rohanni. De a lánynak is jólesne, ha a kínosan precíz udvarlója, aki előtt csak parádés ruhában mert mutatkozni, egyszer megdicsérné, hogy milyen jól áll rajta a kötény takarítás közben. A helyes élet-stílushoz nemcsak a felelősségtudat, a napi feladatok pontos teljesítése tartozik hozzá de a változatosság és a kikapcsolódás is. Az életben úgyis elég sok az olyan feladat, melyet feltétlenül el kell végezni, fölösleges még ott is behúzni a csa­vart, ahol az ember könnyíthet sorsán, kényelme­sebbé teheti az életét, életének légkörét. Végered­ményben természetes, hogy a lány nem kíván­hatja, hogy az udvarlója annyit foglalkozzon vele, mint máskor, ha nehéz vizsgákra készül és a férj se követelheti, hogy a felesége kivasalja az ingét, ha egyszer beteg, vagy rosszul érzi magát. Ez természe­tes, és ésszerű minden normális emberi kapcsolatok során. Sajnos léteznek olyan emberek is, akik képe­sek a mások életét pokollá változtatni. Az ilyen kí­nosan precíz lények ugyanis legtöbbször féltékenyek is és kínosan ügyelnek arra, hogy éllettársuk hogyan viselkedik társaságban, kire hogyan néz, egyesekhez milyen kedves stb. Egy csomó tilalmat állítanak az élettársuk elé, pontosan megszabják, hogy mikor s hová mehet egyedül, kivel társaloghatnak, kire mosolyoghatnak stb. I Mindezt azért mondtuk el, mert a jegyesek még a házasság előtt kiismerhetik egymást, megfigyelhe­' tik partnerüket ebből a szempontból is. Nehogy va­laki szabad szárnyalásra készüljön, s a párja kalit­kába zárja. Már nemegyszer figyelmeztettük a jegyeseket, a házasságra készülő fiatalokat, hogy ne legyenek könnyelműek és felelőtlenek, mert könnyen elront­hatják az életüket. Ha most mégis arról írtunk, hogy a túlzott fegyelem és pontosság se jó, akkor ezt azért tettük, mert a boldog házaséletet változa­tosnak és életvidámnak képzeljük. Folytatjuk mmí uwm jwtwrt. M Seffer Márta, Okoö. 328 «•i^^hbb H okr. Dun. Streda. 15 éves. - K Hasonló korú fiatalokkal U y^" W szeretne levelezni. Szereti 1 a tánczenét. Kedvenc éne­/ kesei Koós János és Gianni ^¥ / Morandl. Fényképes levelek előnyben! Simon Mária, Veöelkov, c. 90, p. p. Nová Baäta, okr. Rim. Sobota és Jakab Piroska, Veöelkov, ő. 72 p. p. Nová Baäta, okr. Rim. Sobota. 15 évesek. Levelezni szeretnének hasonló korú fiúkkal és lényokkal. Sze­retik a tánczenét. Kedvenceik: Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa és az Illés együttes. Forrú Éva, Sládkovlőovo 244. okr. Galanta és Papp Magda, Sládkovlőovo 240. okr. Galanta. 19 és 18 éves lányok. Levelezni szeretnének 19—23 éves fiúkkal. Szeretik a sportot és a tánczenét. Korcsák Endre, Békés, Kossuth u. 8. Magyarország. 24 éves. Levelezni szeretne hasonló korú fiatalokkal. Végh Mária, Veöelkov, ő. 95, p. Nová BaSta, okr. Rim. Sobota, 14 éves, kedveli a beat zenét. Kedvencei: Za­latnay Sarolta és Koncz Zsuzsa. Szekeres Lászlú, VU-9409, Boletlce u C. Krumlova. 18—20 éves lányokkal szeretne levelezni. Fényképes levelek elűnybeni Manduk János és 2áőek István, VŰ 5648/TR Tábor. 18—20 éves lányokkal szeretnének levelezni. Minden levélre válaszolnak. Várady Margit, Jesenské ő. 39, okr. Rím. Sobota és Bari Mária, Jesenské ő. 74. okr. Rim. Sobota. 17 éve­sek. Hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretnének levelezni. Grecmacher Zsuzsa, Jovlre, ő. 82, okr. RoZfíava. Sze­reti a tánczenét. Kedvenc énekesei Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa az együttesek közül az Illés együttes. Fekete Emma, Hajdúhadház, Kossuth u. 22 sz. Magyar nyelven szeretne levelezni. Szereti a tánczenét. Ked­vencei: Zalatnay Sarolta és Koncz Zsuzsa. 8

Next

/
Thumbnails
Contents