A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

A terményszárító berendezés és a gépsorok A baromfihizlaldák Mellékágazat: a szövetkezetnek saját kőfejtője és mészégetője is van Még ősz volt, igazi aranyragyogású ősz, mikor Turntanska Nová Ves-en (Tornaújfalun) jártam. A Szádelőivölgy komor sziklái a lezúduló napfényben fürödtek, s az emberről lekívánkozott a kabát. Mondom, ilyen szép őszi nap volt az. Azóta megváltozott az idő, a síkra nap mint nap nehéz ködök ülnek, hogy az ember alig lát az orránál tovább. De most nem az időjárásról akarok beszámolót írni, hanem a tornaújfalusi szövetkezetről, amely az utolsó pár évben Szlovákia legjobb szövetkezetei közé küzdötte fel magát. Tornaújfaluban 1952-ben alakult meg a termelőszövetkezet. A megalakulás után átesett mindazokon a kezdeti gyermekbetegségeken, amelyek általában jellemzőek voltak a szövetkezetekre a közös gazdálkodós kezdetekor az ország egész területén. Nem volt elég tapasztalt szakember, nem volt elég gép, s a föld is valahogy kevésnek bizonyult. Néhány év múlva azonban úgy-ahogy rendbe jöttek, de egyben az is kiderült, hogy a meglévő kis terület nem elég. Ezért elhatározták, hogy egyesülnek az ugyancsak kis és eléggé rosszul menő hosfovcei (vendégi) és chorváty (horváti) szövetkezetekkel. A cél és a szándék egyértelmű volt: az egyesítés utón a környezeti adottságoknak legjobban megfelelő módon szakosítani a szövetkezetet. A három kis szövetkezet egyesítésére 1963-ban került sor. Az egyesített szövetkezet központja Tornaújfalu lett. Az egyesitett szövetkezet 1340 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik. Az az itteni viszonyokhoz képest már jelentős gazdaság. Mindezt Köteles János mérnöktől, a szövetkezet elnökétől tudtam meg, akinek oroszlánrésze van abban, hogy ma az egyesített szövetkezet Szlovákia legjobb szövetkezetel közé tartozik. — Am) viszonyaink között — mondja az'elnök — a növénytermesztés nem a legkifizetődőbb gazdasági ágazat. Ezért, mikor az egyesítés után az volt a kérdés, hogy merre induljunk, az állattenyésztést választottuk, ezen belül is a baromfitenyésztést, pontosabban a baromfihizlalást. De nem hagytuk el a szarvasmarhatenyésztést sem. Persze, mindez nem ment olyan könnyen és gyorsan, ahogy most ezt így elsorolom. A szakosítást, úgy, ahogy ez ma is megvan, az 1985-66-os gazdasági évben valósítottuk meg. Azóta évente 57—58 vagon baromfihúst termelünk. De az évi hústermelésünk, ha a marhahúst is beleszámítom, általában eléri a 65 vagont. A tejtermelésünk is jelentős, eléri az évi egymillió száz-kétszázezer litert. Az egy laktációs időre számított tejtermelési átlagunk 3—3300 liter. De a keletfrlz tenyészetünkben ez az átlag jóval magasabb, 4400—4500 között mozog. Járjuk a szövetkezeti gazdaságot. Mindenhol rend, tisztaság és — aszfaltozott utak. Itt általában mindent gépek végeznek, A mezőgazdaság, pontosabban a növénytermesztés komplex gépesítése nemcsak abból áll, hogy a betakarítási munkákat gépek végzik, hanem a szárítást s a raktározást ls. A szövetkezet nagyteljesítményű terményszárítóval rendelkezik. Az egész rendszert egyetlen ember kezeli. Úgy éreztem magamat a tágas csarnokban, mintha valami számítóközpontban lennék. Csupán annyi volt a különbség, Köteles János mérnök, a szövetkezet elnöke Káposztbszüret