A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

hogy ez a csarnok valamivel huzato­sabb. S ebben a terményszárítóban nemcsak a szemesterményeket lehet szárítani, van Itt granulátor is, amely a szálastakarmányok granulálását és szárítását végzi. A tornaújfalusi szö­vetkezet határéban hiába keres az em­ber lucernakazlakat, Ilyeneket nem ta­lál. A frissen levágott lucerna a gra­nulátorba kerül, zúzzák, majd a szárí­tás után szállító szalag viszi a raktár­ba. Ennek jelentőségét csak az a szak­ember tudja igazán értékelni, aki tud­ja, mit jelent, mondjuk, a tejterme­lésben, ha a lucernának a fehérje ér­téke a klasszikusan szárított lucerná­éhoz viszonyítva kétszeres. — Kifizetődő az ilyen nagy beruhá­zás, mint amilyet ez a terményszárító rendszer jelent? — kérdeztem az el­nöktől. — Ha nem volna az, nem építettük volna fel. Ez a szárítórendszer egy szin­ten függetlenít az Időjárástól. Minden termény betakarítása folyamatos lehet és nem ér bennünket sem minőségi, sem mennyiségi veszteség. Ezenkívül rengeteg munkaerőt takarítunk meg vele. De a gyakorlati hasznosságát nem csupán ezek a tényezők indokol­ják. A munka kulturáltságának a szín­vonala sem lebecsülendő. A koilcel (kassal) járásban ennek a szövetkezetnek van a legnagyobb ker­tészete. A baromflh'zlalda felé menet itt is megálltunk. Az asszonyok a ker­tészet utolsó termékét, a káposztát vágták és rakták pótkocsikra. — Itt már alig van látnivaló — mondja az elnök. — Úgy néz kl, hogy az idén a kertészetben az egy hektár­ra eső jövedelem eléri a 35 ezer koro­nát. A látogatót az igazi meglepetés a baromfitelepen éri. Nemcsak azért, mert itt olyan minden, mintha egy jól gondozott kertben járnánk, hanem azért, mert belülről Inkább gyárhoz hasonlít s nem baromíihizlaldához. Ahol a termelés nagyobbik hányada folyik, egy gondozó 10—20 ezer csir­két ls gondoz, Ez a „gondozás" gya­korlatilag abból áll, hogy naponta egy­szer ellenőrzi, hogy nincs-e elhullás. A többi munkát, a takarmányozást, az itatást mind gépek, illetve egyetlen gépkomplexum végzi automata vezér­lőrendszerrel. — A naposcsibéket Bábolnáról kap­juk — mondja Köteles János —. A hizlalás alatt a termelés szempontjá­ból három mutatót figyelünk. Az egy kiló hús előállításához szükséges ta­karmányfogyasztást, az elhullást szá­zalékban és átlagsúlyt nyolchetes kor­ban. Eredményeink országos méretben is a legjobbak. Évente 450—470 ezer pecsenyecslrkét adunk el a közellátás céljaira. Az egy kilogramm hús elő­állításából származó tiszta jövedel­münk két korona. — Milyen a szövetkezeti tagok át­lagjövedelme? — 1963-ban, mikor a három szövet­kezetet egyesítettük, a béralapunk két­millió korona volt. Most hétmillió, vagyis ötmillióval több. Az átlagjöve­delem ezek szerint 2250 korona körűi mozog. Nyolc év alatt ötmillió koronával emelkedett a szövetkezet béralapja, vagyis ennyivel gazdagodtak az itt dol­gozó emberek. De nemcsak ők, a közös gazdaság helyzete is megváltozott. Eh­hez még azt ls hozzá kell tenni — mert ez a mérvadó — hogy ez alatt a nyolc év alatt a szövetkezet áruterme­lése 3,5 millió koronáról 23 millió ko­ronára növekedett. S valahol itt van mindennek a lényege, ez az, ami a ve­zetők szakértelmét s a szövetkezeti ta­gok munkáját dicséri. -gs­mmscmrr- BABÁTSÁG A népek egymáshoz való közeledéséhez többfajta út vezet. Talán egymás kultúrájának, népművészetének megismerése a leg járhatóbb út; ezen keresztül ismer­hetjük meg a legjobban szomszédos és távoli népek gondolatvilágát, szokásait. Az Ifjú Szívek együttese már számtalan példával bi­zonyította eddig is Csehszlovákia népei barátságának elmélyítését azzal, hogy ezeknek folklórját, táncait szín­padra vitte. De többre is vállalkozott az együttes. Már évek óta szoros kapcsolatot tart fenn egy bolgár és egy német együttessel. És ami a legszerencsésebb, hogy nemcsak „igazgatói" szinten, hanem e kapcsolat az együttesek kölcsönös cserelátogatásaiban is kifejezésre jut. Tavaly a bolgár együttest látták vendégül, ebben az évben pe­dig a Szabad Német Szakszervezetek Központi Bizott­ságának berlini Hermann Duncke együttese látogatott el meghívásukra hazánkba. A 60 tagú énekkarból és 40 tagú tánccsoportból álló együttes a Német Demokrati­kus Köztársaság legismertebb együttesei közé tartozik. Sokat jártak mér külföldön: a Szovjetunióban, Franc a­országban, Finnországban, Lengyelországban, Magyar­országon, és többször szerepeltek Csehszlovákiában is. Műsorukon klasszikus és mai operák részletei, német, olasz, cseh és más kórusművek és népdalok szerepel­nek. Mostani vendégszereplésük alkalmával három he­lven léptek fel hazánkban, éspedig Dunajská Stredában (Dunaszerdahelyen), Nővé Zámkyban, (Érsekújvárott) és Bratislavában. Végignéztük az együttes bratislavai fellépését. Nincs szándékunkban külön-külön foglalkozni az egyes mű­sorszámokkal, csupán összegezésül annyit, hogy a tánc­kar és az énekkar egyaránt kiegyensúlyozott teljesít­ményt nyújtott. A ténckar a német népitánc mellett főleg a mai életet ábrázoló tánckompozíciókat vitt szín­padra szép sikerrel, ami elsősorban kiváló balettmes­terük, Willy Hintzer érdeme. Műsoruk annyira meg­nyerte a közönség tetszését, hogy több számot meg kel­lett ismételniük. Az énekkar elsősorban azokkal a számokkal aratott nagy sikert, melyeket cseh, illetve magyar nyelven adott elő. A „Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak" című énekkari számot a nagyszámú közönség együtt énekelte az együttes tagjaival. Sok helyen láttam már lelkes közönséget, és szokás, hogy a sikert a taps tartamán és intenzitásán mérjük le, de amikor spontán lelkese­dését a közönség szavakban is kifejezi, úgy gondolom, ez a legnagyobb elismerés egy együttes számára. A né­met együttes bratislavai fellépésén az utolsó szám be­fejeztével kórusban hangzott a nézőtérről: Freund­schaft, Freundschaft, Freundschaft... (Barátság). A német együttes tagjai nagy megelégedéssel távoz­tak hazánkból. November 19 és 26 között az Ifjú Szí­vek együttesét látták vendégül a Német Demokratikus Köztársaságban. Az Ifjú Szívek három alkalommal adott műsort Berlinben és környékén. —Csl—

Next

/
Thumbnails
Contents