A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

Abdull Abdurahmanov aranyműves, érdemes nép- Kancsó kelyhekkel — kubacsi ötvösök munkája művész DAGESZTÁNI Vlagyimir Iljics Lenin Kreml-beli dolgozószobájának íróasztalán van egy eredeti írókészlet. Valamennyi darabját kaukázusi barackfából faragták és ezüst berakásokkal díszítették. A készletet, valamint az ugyancsak ebben a szobában látható sétabotot és pipát Uncukul kaukázusi hegyifalu legjobb népművészei készítették és ezerkilencszázhuszonegyben egy dagesztáni küldöttség hozta ajándékba a szovjet állam megalapítójának. Lenin először nem akarta elfogadni az ajándékot, mondván, hogy az Ilyen szép holmi múzeumba való, A dagesztániak azonban megnyugtatták, hogy múzeumba való hasonló népművészeti tárgy igsn- gen sok van még otthon, mire Lenin az ajándékot elfogadta s megkérte a küldöttséget, hogy adják át otthon köszönetét a népművészeknek. Aztán hozzátette, hogy az ilyen mestereket meg kell becsülni, művészetüknek nem szabad feledésbe merülnie. A népi iparművészetnek évszázados hagyományai vannak a dagesztáni népek között, a népművészet apáról fiúra öröklődik. A dagesztáni népművészek moszkvai kiállításáról ezt írta Raszul Gamzatov ismert dagesztáni költő: „Ha valaki közelebbről meg akarja ismerni a népemet, átérezni lelkivilágát, jöjjön el erre a kiállításra." A soknemzetiségű Dagesztán (avarok, lezgek, darginok és más, a kaukázusi nyelvcsaládhoz tartozó népek lakják) történelme legnagyobb részében idegen hódítók uralma alatt állott, Az ókorban a perzsák, majd később az arabok fennhatósága alatt Ml mindent lehet készíteni őszibarack-fából volt, akik a mohamedán vallást terjesztették el. A 13—15. században a mongolok (tatárok) uralma alá került. A 16. századtól a török és a perzsa birodalom terjesztette ki rá fennhatóságát, míg végül az oroszperzsa háborút követő 1813-i gulisztánl békében Észak-Azerbajdzsánnal együtt a cári Oroszországhoz került. Az 1820-as években nagyszabású függetlenségi harc bontakozott ki az orosz uralom ellen, de ez 1859-ben a túlerőben levő orosz csapatokkal szemben elbukott. Az 1877-es orosz-török háborúban a hegyi törzsek ismét fellázadtak, de a következő évben újra hódolatra kényszerítették őket. A középkor folyamán kialakult félfeudális viszonyokat véglegesen csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után számolták fel. 1918 elején létrejött a szovjethatalom Dagesztánban, de 1918 nyarán német és török, majd angol csapatok hatoltak be és Gyenyikln fehérgárdistáival együtt ellenforradalmi rendszert létesítettek. 1920-ban a Vörös Hadsereg visszaállította a szovjethatalmat Dagesztánban. Dagesztán neve egyébként hegyvidéket, hegyi országot jelent törökül. Az ország a keleti Kaukázusban fekszik, a Terek folyó torkolatvidékén, a Kaszpi-tenger mellett. Nagy része magas hegyvidék, nyilván innen a neve is. Mint a Kaukázusban mindenütt, itt is kőből épült minden: a lakóházak, az utak, a hidak, az őrtornyok. A kő volt a népművészek első anyaga. A hegyilakók kőlapokba különböző jeleneteket, történeteket véstek. A hegyi falvakban még ma is sok ilyen vésett kőlapot látni. De a dagesztáni népeket igazán a művészien megmunkált ötvösművészeti remekek, fából faragott használati és dísztárgyak, de főképp a kerámia-készítmények és a híres dagesztáni szőnyegek tették Ismertté az egész Keleten. A dagesztáni szőnyeg a kaukázusi szőnyegek legrégibb típusai közül való. Tiszta gyapjúból készül, szoros csomózású, rövidre van nyírva, vékony, de tartós. A vetülék finom anyaga selvmes fogású és fényű. Rajza, amely a régi szőnyegektől a legújabbakig megtartotta típusának tisztaságát, geometriai elemek különböző kombinációja, de különösen gvakori az egy tengelyre fűzött három-négy négyszög. Színezése harmonikus, színei kék, vörös és sárga, de a zöldnek lg van benne alárendelt szerepe. Ma Dagesztánban a népművészeti tárgyak készí„Hogy tetszik?" — kérdezi Roza Szaszunova a derbenti szőnyegmanufaktúra dolgozója tésével nemcsak egyes emberek vagy családok foglalkoznak háziiparszerűen, hanem emberek ezrei, éspedig nagy műhelyekben és kézműipari kombinátokban. Az autonóm köztársaságban ma több mint tíz nagy szőnyeggyár működik, azonkívül speciális műhelyekben állítják elő a hagyományos dagesztáni sétabotokat és brossokat. Egy népművészeti kombinát pedig ezüst ékszereket, cizellált réztárgyakat és sima kétoldalas szőnyegeket készít. A legnagyobb népművészeti kombinát Kubacsi faluban működik. A kézműipar itt több mint ezeréves hagyományokkal rendelkezik. A mostani mesterek ősei valamikor vértet, később szablyákat és puskákat készítettek, meg kovácsolt és díszes rézedényeket. A falu kézművesei mint ezüst és arany ékszer készítő ötvösművészek is ismertté tették a nevüket. A kubacsi faluban előállított medailonokat, nyakláncokat, karpereceket, gyűrűket s evőeszközöket ott látni a világ számos múzeumában. Az 1970-es oszakai világkiállításon a szovjet pavilonban kubacsi mesterek nyolcvan műremekét állították kl. A dagesztáni szőnyegek ősi készítési módját nem fenyegeti a műszaki haladás. A kézi csomózású szőnyegeket sem minőségüket, sem szépségüket tekintve nem lehet összehasonlítani a gyárilag előállított szőnyegekkel. Annak ellenére, hogy a mesterek hihetetlenül gyorsan dolgoznak, havonta átlag egy négyzetméternyi szőnyeget készítenek, ami körülbelül harmincezer csomót jelent. Jellegzetes dagesztáni falu a Kaukázusban