A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

dett. A városi múzeum utolsó termében egy vitrin ben helyezték el azt az ünnepélyes okmány melynek értelmében Jáchymovban és környéké 1967. február 3-án megszűnt a bányászat. Az éltető víz kora A rádium felfedezése a bányászat fellendülés mellett még egy jelentős, máig ható, sőt a jövő táv latait is meghatározó természeti kinccsel ajándékoz ta meg Jáchymovot. Már 1864-ben a Svorno; (Egyetértés) bánya mélyítése közben 500 méterre föld alatt egy bővizű 28°-os forrás tört fel, melyet s« hogyan sem tudtak elfojtani, úgyhogy a víz 1901-i elöntötte az egész bányát. Ekkor még nem tudtál hogy a víz radioaktív elemeket tartalmaz. 1905-be két bécsi fizikus, Mach és Mayer végezte el a bá nyavíz vegyi elemzését és csak azután történtek k: sérletek a radioaktív hatású víz gyógyászati alka mazására. Kuhn városi pék házában (ez az épül« ma is látható) nyitották meg az első fürdőt. És eg helybeli bányász, bizonyos Josef Prennig (fából fc rágott szobra ma is ott van a múzeumban) hordt puttonnyal a vizet a' fürdőbe. A gyógyvíz híre -mely sok betegnek enyhítette reumás és ízületi fá; dalmát — messzi környékre, sőt hamarosan külfölc re is eljutott Ezért 1910-ben kezdték kiépíteni a ví ros szélén húzódó völgyben a mai fürdőnegyed per zíóit, köztük az impozáns Rádium-palotát, mel Marie Curie-Skiodowska nevét viseli. 1924-ben helj rehozták az elöntött Svornost (Egyetértés) bányát, « a radioaktív forrás vizét csöveken át vezetik a fül dőépületekbe, ahol kellő hőfokra melegítve gyógy tásra használják. A súlyosabb eseteket rádium b( sugárzással kezelik. A fürdőközpont különösen £ utóbbi évtizedben korszerűsödött, állandóan, bővii hogy még több hely legyen a betegek számára, h szen eddig a víznek, mindössze egynyolcadát tudjá kihasználni. A bánya A Svornost (Egyetértés) a legrégibb bányák egy ke. 1529-ben kapta nevét, amikor a bányászok v< lamilyen vitás kérdés után kiegyeztek a tulajdono: sal. A völgyben elhúzódó ősi városka oldalába fekszik. Ma múzeum. Karbantartására a forrás mia van szükség. Négyen állunk a pénztárnál. A vezető jó fél óri várakoztat, hátha jön még valaki. Csoportosan o csóbb a belépő. Vasárnap délelőtt van, gyönyörűé süt az őszi nap. A kirándulók ilyenkor inkább £ erdei tisztásokat keresik fel, mint a bánya mélyé — No, akkor jöjjenek! Lemegyünk a kisfelvonón • nyugszik bele a vezető az alacsony létszámba. Előt mindenkinek a fejébe nyom egy fehér bányászsisi kot, kék köpenybe gombolózunk, és kezünkben mej remeg a több mint félkilós bányászlámpa. Beprési lődünk a keskeny felvonóba. A vezető valakine csenget, s mi dübörögve zuhanunk az ötszázméten mélységbe. Hosszú, sápadt másodpercek, acélhuzalok kísért' ties zenéje, majd egy kis zöttyenés, és lent v< gyünk ... Bandukolunk libasorban a tárnafolyosi kon. Különös, titokzatos a bánya világa. Az embe munka szimbóliumát, az akarat, a hősieség, a te: mészettel való örökös harc emlékét őrzik e komi sziklafalak. Lámpák fénye tompán verődik vissza boltozatról, melyet néhol acélgerendák védenek beomlástól. Megszemléljük a régi bányászlámpák£ a kezdetleges ércfejtő szerszámokat és a mai rri' dem fúrógépeket. Megállunk a vészkijárat kürtő előtt, ahonnan ötszáz méter hosszú falétra vezet fe felé. Borzongva gondolunk arra, mi lenne, ha ez: kellene kijutni a napvilágra. Egy gótikus ablakhoz hasonló, mesterségesen kiv lágított és díszes ráccsal védett mélyedésben me: csodáljuk a híres uránérc egy öklömnyi darabját, forrás vascsövénél egy kicsi csapon keresztül me: kóstoljuk a csodatevő vizet, melynek abszolút sen mi íze nincsen. Langyosan és olajos síkossággal CS' rog le ujjaink között. A forrás fészke még kétsz; méterre fekszik a bányas'zint alatt. Leköti a figye műnket egy kerek sziklákkal körülrakott díszm dence. Félméteres mélységű vize tiszta átlátszó (ki lönben csak közönséges bányavíz) és a medence f nekén, mint ezüst halpikkelyek, fillérek heverni szerteszórva. A turisták itt hagyott emléke. Visszafelé, mint viharba került karaván-csap átvergődünk két szélkamra huzatában, a vent'll torok zajában a saját gondolatunkat sem hallju Aztán egy igazi, nem turistáknak betonozott, és ne is kivilágított. vájaton vágunk át a saját lámpár fényénél. Nyakunkba permetez a víz, az arzén, a k balt, a mangán színesre festette a mennyezetet, vezető tréfálkozik. „Most vagyunk a város pincé alatt... A kocsmáros elfelejtette elzárni a hordi csapját!" Mindenki felszabadultan mosolyog, má csak azért is, mert a nagy szivattyúk mögött m; látjuk a felvonó védőrácsát. A három-négy kilométeres föld alatti séta utí már úgy jövünk fel a felvonón, mint „edzett örc bányászok". A hirtelen ránkzúduló ősri verőfénvbi sokáig pislogunk, majd szemünk megpihen a völg ben elterülő csendes város meseszép panorámáié OZSVALD ARPÁ Jáchymov — madártávlatból Az ezüstkor A -város — melyet kezdetben csak völgynek, németül Thalnak neveztek — az ezüstnek köszönhette létét. Az ezüstláz csábította ide a szász telepeseket, ak k már hazájukban ismerték a bányászmesterség csínját-bínját. A yárost 1516-ban az ostrovi Síik grófok alapították, ők nyittatták meg az első tárnákat és a völgyi bányatelepet Mária apjáról Szent Joachim völgyének — Joachimsthalnak nevezték el. A Síik grófok, hogy az ezüst értékét még jobban kihasználják, királyi engedéllyel saját pénzverdét is létesítettek. A vastag, súlyos ezüstpénzt thalernakvölgyi pénznek hívták és a drezdai meg a lipcsei vásárok révén egész Európa-szerte ismertté vált, sőt híre még a tengerentúlra, Amerikába is eljutott. Ma már bizonyított tény, hogy a dollár a jáchymovi tallérról kapta nevét. Jáchymov a XVI. század elején érte el gazdasági fellendülésének csúcspontját. Lakosainak száma meghaladta a tizennyolcezret. Prága után a második legnagyobb csehországi város. Falai közt a kor számos tudósa, híres embere megfordult. Itt élt Agricola, a század kiváló orvosa és humanistája, egyik templomában prédikált Münzer Tamás, a németországi parasztfelkelés lánglelkű apostola. És itt volt az újkor első általános bányászsztrájkja 1525-ben! A város dicsőséges fellendülése azonban alig ért meg egy emberöltőt. A gazdag ezüst lelőhelyek a rablógazdálkodás folytán kiapadtak. A hanyatlást elősegítette az olcsóbb tengerentúli ezüst beáramlása Európába, mellyel a jáchymovi bánvák nem tudtak konkurrálni. A lakosság nagy része elköltözött. Akik itt maradtak, kobaltot és részben arzént bányásztak. A kobaltból festéket készítettek az üveghuták számára. Az ezüstkor mindörökre véget ért és a város hosszú évtizedekig a hétköznapok szürkeségébe süllyedt. Az urán és a rádium kora Az uránt már az „ezüstkorban" ismerték, de nem tulajdonítottak neki semmi gyakorlati jelentőséget. Csak a bányászok átkozták a bizmuthoz hasonló, szurokformájú fekete ércet, mert amelyik vájatban felütötte a fejét, onnan az ezüstér hamarosan eltűnt, és ha az ezüst közé keveredett, az egész fejtést tönkretette. Az urán üzemi kitermelése csak 1840-ben kezdődött. Iparilag ekkor használják először, mégpedig üveg és porcelán festésére. A Karlovy Vary-i (Karlsbad) porcelánok az uránfestéktől kapták csillogó, eleven és ma is megcsodált színüket. A század végén azonban az urán nagy mélységben történő fejtése már nem fizetődött ki. Az Osztrák-Magyar Monarchia tulajdonában levő bánya a likvidálás előtt állt. A munkások foglalkoztatáséhét 4 ra fel is építettek a város szélén egy dohánygyárat. Mielőtt azonban a tárnákban végleg leállították volna, a termelést, egy rendkívüli tudományos felfedezés új távlatokat nyitott meg Jáchymov előtt. Marie Curie-Sklodowska férjével, Pierre Curievel együtt 1898-ban a Jáchymovból kapott hulladék szurokércben két eddig ismeretlen elemre bukkant. E két elemet polóniumnak és rádiumnak nevezték el. Azonkívül felfedezték a radioaktivitást. A felszabadulás, de főként a februári győzelem után hazánk gazdasági és politikai élete óriási fejlődésnek indult. A Szovjetunióval közösen vállvetve harcoltunk a béke megőrzéséért, a szocialista életforma megteremtéséért. A jáchymovi bányáknak is nagy szerepe volt a világbéke megőrzésében. Modern gépek serege, emberek ezrei segítettek az uránérc kitermelésében. Azóta a gépek és az emberek zajától egykor oly hangos völgy elcsendese-