A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

Béke vagy terjeszkedés ? Az utóbbi napokban szokatlan élességgel vetődik fel a közel-keleti kérdés. A megszállás és terjeszkedés eszkalációja s a Biztonsági Ta­nács négy éve hozott határozatának izraeli részről való semmibevétele után az arabok részéről egyre erőteljesebb figyelmeztetések hangzanak el Tel Aviv cimére. Ezek a figyel­meztetések nem hagynak kétséget afelől, ha kudarcot vallanak a politikai, tehát a békés rendezés kilátásai, Egyiptomnak és szövetsé­geseinek nem marad más választása, mint hogy harc útján szabadítsa fel a hatnapos há­borúban elfoglalt és azóta jogtalanul meg­szállva tartott arab területeket. Most, hogy az ENSZ-közgyűlés napirendjén szerepel a közel-keleti kérdés, s maga az Arab Liga Védelmi Bizottsága is a közelmúltban foglalkozott a helyzettel, s az Afrikai Egység Szervezete tíztagú bizottsága is megpróbált közvetítőként fellépni, meg kell mondani azt is, pillanatnyilag zsákutcába jutottak a kez­deményezések. Sok függ tehát attól, hogy az ENSZ milyen álláspontra helyezkedik a kér­désben, s legfőképpen pedig, hogy mennyire tud érvényt szerezni követeléseinek. Az eddigi gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy az izraeli körök — az Egyesült Államok tá­mogatását élvezve — gátlástalanul packáznak a világszervezettel és a közvéleménnyel, s ed­dig visszautasítottak minden olyan javaslatot, mely a közel-keleti konfliktus megoldását cé­lozta. Anvar Szadat egyiptomi elnök joggal állapította meg az újonnan megválasztott par­lament közelmúltban megtartott első ülésén hogy a jelenlegi zsákutcáért a nyílt obstruk­ció politikáját vállaló Izrael mellett az Egye­sült Államokat terheli a felelősség. „Wa­shington önmagát léptette Gunnar Jarring ENSZ-megbízott helyére; semmibe veszi a négy nagyhatalom közös felelősségét a válság megoldásáért; a Szuezi-csatorna megnyitására vonatkozó egyiptomi kezdeményezést pedig olyan megállapodás létrejötte érdekében pró­bálja kihasználni, amely szellemében teljesen ellentétes Kairó nézeteivel." Arról van ugyanis szó, hogy a Szuezi-csa­torna megnyitására vonatkozó egyiptomi ja­vaslatot nem a megszállt területekről való visszavonulás első lépésének tekintenék, ahogy azt az arabok követelik, hanem ürügyül sze­retnék felhasználni a kérdés rendezésének elo­dázására, s ezzel az agresszió eredményeinek igazolására. Márpedig az arabok — és ezt a közelmúltban több ízben is hangoztatták —, csakis az átfogó rendezés részeként hajlandók erről tárgyalni, összhangban a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i határozatával. Ez annyit jelent, hogy Izraelnek előzőleg köte­leznie kellene magát a megszállt arab terü­letek kiürítésére. A Jarring-misszió memoran­duma — melyre az EAK még ez év február­jában válaszolt — éppúgy, mint az Afrikai Egység Szervezetének kérdőíve tulajdonkép­pen az elkötelezettségeket kívánta kifürkész­ni, s ennek megfelelően gyakorlati megoldást javasolni. Izrael azonban a Jarring-misszió esetében elutasította a kérést, s a kérdések kérdése, hogy most mennyire hajlik a békés rendezésre. A jelek sajnos azt mutatják, hogy a több millió dolláros amerikai kölcsönöktől csak még inkább vérszemet kapnak az izraeli hé­ják. Szinte biztosra vehető, hogy az afrikai államok nagy többsége — az afrikai csúcsér­tekezlet júniusi határozatához hasonlóan — az agresszió ellen és a megszállás megszünte­tése érdekében lép fel. Ha viszont Izrael to­vábbra is eddigi makacs és kihívó politikáját folytatja, és saját fantomjait az amerikai Phantomokkal bátorítja, akkor egyre több okunk lesz arra, hogy aggódással figyeljük azokat az eseményeket, lázas készülődéseket — köztük a katonaiakat is —, melyek a tér­ségben történnek. Az arabok türelme fogytán van, s a meg­szállás ténye egyre elviselhetetlenebb szá­mukra. Ezért vetik fel ma így a kérdést: bé­ke, vagy terjeszkedés?!... A választ Izraelnek kell megadnia. FÓNOD ZOLTÁN Vlagyimir Alekszejevics Kirillin akadémikus, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, a Műsza­ki Fejlesztési Állami Bizottság elnöke és a vele együtt érkezett szovjet kormányküldöttség jelenlé­tében nyitották meg ünnepélyesen november 18-án Bratislavában a „Szovjet tudomány és technika nap­jait" (kép balra). A szovjet vendégek ellátogattak a bratislavai várba is, ahol Kirillin akadémikus Ján Slen cinek, az SZNT alelnökének kíséretében megte­kintette a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentatív helyiségeit s azt a termet, ahol 1968. október 30-án aláírták a szövetségi államrendről szóló alkotmány­törvényt • Búcsú egy kiváló pedagógustól Nehéz meghatottság nélkül bú­csúzni egy olyan embertől, akit mindenki szeret, mindenki be­csül. Bauer Károly érdemes pe­dagógus, a Podunajské Biskupi­ce-i (pozsonypüspöki) magyar ál­talános iskola igazgatója, aki hu­szonegy évet töltött ebben az is­kolában, most átadta helyét a fia­talabb generáció egyik agilis, tett­rekész képviselőjének. Hogy mennyire az emberek, a tanítóság szivéhez nőtt, mennyire megbe­csülték eddigi hosszú pedagógiai és társadalmi munkásságát, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy távozása alkalmából bensőséges búcsúztatást rendeztek a tisztele­tére a helyi nemzeti bizottság dísztermében. Mandli Imre, a hnb elnöke mondott beszédet, kiemel­ve Bauer Károly emberi értékeit és jó tulajdonságait. Mandli Imre beszédében most is igazolta, hogy milyen nagyra értékeli a pedagó­gusok munkáját. A szülői munka­közösség nevében Füle Miklós mondott meleghangú köszönő sza­vakat. Egymást követték a felkö­szöntők, ezek közül külön ki kell emelni Pék Sándornak beszédét: a szakszervezet képviselőjének szívhez szóló szavait hallgatva bi­zony a szemek nem maradtak szárazon. Az ünneplők között nem hiányoztak az egykori növendé­kek és a mai kisiskolások sem. Két generációt nevelt fel szocia­lista társadalmunknak Bauer Ká­roly igazgató. Az ünnepeltet a közelmúltban tüntették ki a felettes iskolai ha­tóságok az „Érdemes pedagógus" díszoklevéllel. Kivételes emberi jó tulajdonságainak, mély huma­nizmusának köszönhető, hogy em­léke nem fog elhomályosulni év­tizedek múltán sem a püspökiek emlékezetében. Es reméljük, hogy azok az érzelmi kapcsolatok, me­lyek őt a községhez kötötték, so­hasem lazulnak meg. RISNYOVSZKY IRÉN Dr. Peter Colotka, az SzSzK miniszterelnöke fogad­ta a kyjevi, a pécsi, a halle-wittenbergi és a krakkói egyetemek jogi karának küldötteit, akik részt vettek a bratislavai Komensk? Egyetem jogi kara ötven­éves fennállásának ünnepségein. Felvételek: CSTK, APN Nagy eredményeket mutathat fel a bratislavai II. Kerületi nemzeti bizottság a magatehetetlen öregek­ről való gondoskodás terén. E gondoskodásra évente 200 ezer koronát fordítanak, amivel 480 öregségi járadékos napjait igyekeznek könnyebbé tenni. Az egyik ilyen gondozott a Riesz-házaspár, akiket Kli­mes Anna nap mint nap felkeres, gondoskodik be­vásárlásukról és a legfrissebb újságról. Üj vasútvonal épül a közép-ázsiai sztyeppén, az Üzbég és a Tádzsik SZSZK területén Termez és Já­ván városok között 250 km hosszúságban. Az új va­sútvonalnak már 115 km hosszú szakasza megépült. A vasútépítés a legkorszerűbb gépek felhasználásá­val folyik.

Next

/
Thumbnails
Contents