A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-09 / 27. szám

A november 11-én Gútán rendezett népgyűlésen Steiner Gábor beszélt az 1000 főnyi hallgatóságnak a németországi eseményekről. Utána a jelenlevő Anton Svraka kommunista szenátor kívánt szólni, de beszédét nem fejezhette be, mert a járási hivatal képviselőjének utasítására a csendőrök feloszlatták a gyűlést. A csendőrség a német elvtársak számára gyűjtött holmikat is elkobozta, azzal az indoklással, hogy a gyűjtés nem volt hivatalosan engedélyezve. Az 1924—1929-es időszakban Csehszlovákiában is ideiglenesen fellendült a tőkés termelés. A munkanélküliség azonban csak kismértékben csökkent, gyakran csak a kivándorlás következtében. Ezekben az években a járás területéről is többen kivándoroltak Franciaországba, az Egyesült Államokba. A járásban ebben az időben is krónikus munkanélküliség tapasztalható. A járási hivatal statisztikája szerint 1924 februárjában Komáromban 970, a környéken 540 munkanélküli volt, ezek számát növelte még az a 185 munkás, akit február végén bocsátottak el a dohánybeváltóból. A hajógyárban ebben az időben összesen 365 személy dolgozott, akiket a megrendelések hiánya miatt szintén az elbocsátás veszélye fenyegetett. A kommunisták népgyűléseken és a választások után szerzett pozíciókat kihasználva a képviselőtestületekben is harcoltak a dolgozók, a munkanélküliek jogos követeléseiért. A párt által szervezett komáromi népgyűlésen résztvevő munkanélküliek Bratislava nagymegye (főispánjához) intézett petíciója, amelyet Steiner Gábor terjesztett elő, követeli: minden családfenntartó munkanélküli részére havonként 5 métermázsa tűzifa díjtalan kiutalását az állam terhére; az állami munkanélküli segély folyósítását minden munkanélküli munkás részére; az orosz ellenforradalmi emigráció segélyezésének a beszüntetését és az e célra szánt összegeknek munkás-jóléti és népegészségügyi célokra való felhasználását; az állami és közmunkák azonnali kiadását, a komáromi kikötőmunkálatoknak teljes egészében való megindítását és a helybeli munkáknál a helyi munkások és vállalkozók előnyben részesítését; a ruha-cipő gyűjtőakció szervezését, hogy a munkanélküliek és az arra rászoruló szegény gyermekek felruházhatók legyenek; az illetőségi ügyek olyan szabályozását, mely szerint minden három hónapig egy helyben lakó munkás vagy polgár illetőséget szerezhessen, ha ilyen irányú kérelmét a községi elöljárósághoz beterjeszti; s végül népkonyha felállítását. Annak ellenére, hogy e követelések jogosságát a párási főnök is elismerte, csupán a népkonyha felállítását sikerült megvalósítani. A kommunista képviselők kitartó harca után 1925. december 1-én megnyitották a népkonyhát. Steiner Gábornak a városi közalkalmazottak fizetése emelésére beterjesztett indítványa is eredményes volt. A kommunista képviselők kikényszerítették, hogy Komárom város tanácsa tiltakozzék a hajógyár igazgatóságánál a komáromi munkások elbocsátása ellen. A gazdasági követelésekért folytatott küzdelmet a párt egybehangolta politikai célkitűzéseinek propagálásával. Komáromban és Gútán 1924 júliusában nagygyűléseket tartott; ezeken a szónokok ismertették a világ proletariátusának mozgalmát, a Szovjetunió sikereit, magyarázták a csehszlovákiai burzsoázia népellenes politikáját. A gútai gyűlés szónoka Major István volt. A közel ezer főnyi közönség érdeklődéssel és tetszéssel hallgatta végig a szónokot, majd a helyi pártelnök, Kürthi József, látva a készenlétben álló csendőröket, a következő szavakkal fejezte be a gyűlést: „Most rendben oszoljanak szét, hogy az itt összejött szuronyos arkangyal bandának dolga ne legyen." E gyűlések hozzájárultak a kommunisták öntudatának növeléséhez, bővült politikai látókörük. Az 1925-ös parlamenti választások előtt a párt fokozta aktivitását. Ennek eredményeként a kommunista párt 8043 szavazatot szerzett a járásban. Steiner Gábort nemzetgyűlési képviselővé választották. A választási harcban megerősödtek a környék pártszervezetei, Komáromon és Gútán kívül a mozgalom gócpontjai Csallóközaranyos, Nemesócsa, Tany. ógyalla, Madar. A húszas évek derekán indított politikai megmozdulások közül kiemelkedő a Szovjetunió jogi elismeréséért folytatott akció 1926-ban, majd 1927-ben a közigazgatási reform munkásellenes törvényjavaslata ellen szervezett tiltakozó akciók. A proletariátus nemzetközi összefogásának jegyében a járás kommunistái tiltakoznak a magyarországi fehérterror ellen és támogatják a kínai dolgozók társadalmi és nemzeti felszabadításáért folytatott harcát. Az 1927. április 2-án Komáromban rendezett népgyűlés résztvevői a következő táviratot küldték a magyar miniszterelnöknek: „A Komáromban 1927. április 2-án megtartott népgyűlés felháborodással tiltakozik az ellen a vérlázító terv ellen, amely szerint a magyar proletár hatalom 53 forradalmi harcosát rögtönítélő bíróság elé akarják állítani, és követeli, hogy azonnal bocsássák szabadon a letartóztatásban levő magyar munkás testvéreinket." A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10. évfordulójának előestéjén, a komáromi munkásság a járási hivatal tilalma ellenére harcos ünnepi felvonulást rendezett. A 400 felvonuló a Munkásotthon elől Steiner Gábor és Viliam Siroky vezetésével megindult a Kossuth tér felé. Ott azonban a csendőrszuronyokkal találta magát szemben, és kénytelen visszavonulni. Az 1927-es községi képviselőtestületi választásokon 1923-hoz viszonyítva 5 százalékkal növekedett a kommunistákra leadott szavazatok száma. A járási főnök kétségbeesetten jelentette feletteseinek, hogy a járás már negyven százalékban kommunista s néhány község, így Tany, Csallóközaranyos, Nagykeszi vezetése teljesen a kommunisták kezében van. A járás munkásmozgalmának erejéről tanúskodnak a rendszeresen megrendezett május elsejei felvonulások, nemzetközi nőnapok és vörös napok. Az állandó drágaság és nyomor többször sztrájkra késztette a járás munkásságát. 1924. szeptember 19-én a komáromi kikötő 120 munkása lépett sztrájkba a kedvezőbb kollektív szerződés megkötéséért. Harcuk eredményes volt. 1924. november 27-én a komáromi nyomdászok állították le a munkát, ezzel támogatva bratislavai és kassai elvtársaik bérharcát. E hónapban zajlott le a komáromi asztalossegédek többhetes sztrájkja is a napi bérek emeléséért. 1927-ben ismét a kikötő munkásai sztrájkoltak, tiltako-A proitejovi Agrostroj komáromi fiók-vállalatának egyik üzemépítése zásul a felemelt jövedelmi adó ellen. Követeléseiket a munkaadók kénytelenek voltak teljesíteni. Jelentős sikert értek el a komáromi képviselőtestület kommunista tagjai is, akiknek javaslatára a város 1927-es költségvetéséből 100 000 koronát hagytak jóvá szociális célokra. A mezőgazdasági munkások legnagyobb megmozdulása a húszas években az 1929-es sztrájk volt. Az akciót a párt gondosan előkészítette. Tapasztalt elvtársakat osztott be a fontosabb helyekre a sztrájk megszervezésére és irányítására — a rendőri jelentés szerint Ögyallára Venesz Lajost, Madarra Csevár Ferencet, Marcelházára Édes Jánost, Kurtakeszire Németh Józsefet, Dunamocsra Búcsl Bélát, Martosra Csevár Józsefet, Izsára Szabó Imrét, a Komárom környéki uradalmakba Csevár Istvánt és Trencslk Jánost. A sztrájk május 13-án robbant ki s általánossá vált az akkori komáromi és ógyallai járás községeiben. Leállt a tanyi lenfeldolgozó üzem is. A sztrájkolók követelték kollektív szerződések megkötését és ezek betartását, a bérek 25 %-os emelését, a túlórák díjazását, a tömeges elbocsátások betiltását, rendes lakásokat, emberi bánásmódot, egyforma munkáért egyforma bért, a gyermekek és a nők nehéz munkára való alkalmazásának betiltását. A munkaadók idegenből hozott munkásokkal Igyekeztek letörni a megmozdulást, a helybeliek azonban megakadályozták ezek munkábalépését. A sztrájk — részeredményekkel — május végén ért véget. A munkásság szervezkedésének központjai a két világháború között a munkásotthonok voltak. Ott zajlottak le a fontosabb vezetőségi és taggyűlések, a dolgozók ideológiai és szakmai nevelését szolgáló előadások, ott fejtették ki tevékenységüket a munkásság kultúrcsoportjai. A komáromi •munkások székháza a húszas években a Litovel kávéház volt, majd a munkások összefogásának és áldozatkészségének segítségével felépített és berendezett Királypüspök utcai Munkásotthon. Munkát, kenyeret! (1929—1933) A New York-i tőzsdekrach után kirobbanó világgazdasági válság 1930 elején elérte Csehszlovákiát is. Kedvezőtlen következményei a komáromi járásban hatványozottan éreztették hatásukat. A munkanélküliség óriási méreteket öltött. A vidék földmunkásainak és kisparasztjainak nyomorát még növelte az 1930—31-es rossz termés. A falvakon megjelentek a végrehajtók. Az állami segélyakció és a jótékonykodó egyletek akciói elégtelennek bizonyultak. A munkanélküliek helyzetéről megrázó képet nyújtanak a járási hivatalhoz címzett beadványaik. A komáromi munkanélküliek írják 1931. január 16-án: „A munkanélküliek helyzete napról-napra elviselhetetlenebbé válik, éhezve, hideg szobában dideregnek családok, amelyek önhibájukon kívül kerültek ebbe a nyomorúságos helyzetbe. Az eddig nyújtott segélyek nem enyhítették a munkanélküliek nyomorúságát, mert ezek csak alamizsnák voltak. A munkanélküliek nem könyöradományokat, alamizsnákat, hanem munkát vagy megfelelő munkanélküli segélyt követelnek. Élni akarunk, nem akarunk a tőkések kapzsisága következtében nyomorultul elpusztulni. Adjon az állam, a járás, a város az összes munkanélküli részére munkát, vagy munkanélküli segélyt. Azt akarjuk, hogy a munkanélküliség terhét viseljék a gazdagok, a munkaadók, akik a munkanélküliséget okozták." E bevezetőt követik a pontokba foglalt konkrét követelések, amelyek főleg a szükségmunkák kiadását, népkonyha felállítását, a lakbérhátralékok és a községi adóhátralékok elengedését szorgalmazzák. Hasonló tartalmú be-