A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-26 / 47. szám

\J elmúlt tiz év mérlege: 4,5 millió látogató # Külön műsorok az ifjúság é< t gyerekek számára # Rangos vendégek egész sorának nevét, kézjegyét örz i krónika Pillanatkép L. 1. Brezsnyev látogatátáról a Barátság Házában A bratizlaval fiatalok szabadtéri „klubJónak", a lépszerű korzónak legalsó végén, szinte karnyúj­tásnyira a Duna-parttól, a járókelők figyelmét egy öbbemeletes, szinte palotaszerű épület köti le. \ századforduló éveiben építették. Egykor bank­tént szolgált, később a Berlin-kávéház sűrű ciga­rettafüstjét szivták magukba belső falai. A felsza­badulás után tágas földszinti termeiben a Moto­techna autószalont rendezett be. Ma mór kevesen emlékeznek erre; a fővárosi és vidéki emberek em­lékezetében inkább egy-egy, a Szovjetunióval kap­esolatos élmény révén él. Nem véletlenül, hiszen egy kerek évtizede: éppen 1961 novemberétől új, piros márványtábla hirdeti a bejárat mellett: CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BARÁTSÁG HÁZA. — Valamit az indulásról, a rajtról? — gondol­kozik el mosolyogva a riporter kérdésénPavol Ma­ie j k i n, a CSSZBH fiatalos léptű, derűs arcú, kö­zépkorú igazgatója. — Bizony nem volt könnyű, •nert a lehető leggyorsabban akartuk elérni azt i célunkat, hogy a Barátság Háza a szlovák fővá­ros kulturális életének egyik központja, sőt ütőere legyen. Napjainkban ez már szinte természetesnek ;flnik, de az ide vezető utat — a sikerek mellett — izámos nehézség és probléma is fémjelezte... Matejkln Igazgatótól megtudom, hogy mór a CSSZBH létrejötte előtt néhány „elődnek" tekint­gető intézmény működött az épületben. Itt volt például a Csehszlovákiában élő szovjet állampolgá­rok központi klubja és egy orosz nyelvű könyvtár is. Az Indulás hónapjaiban azonban a gyakorlati nunka oroszlánrészét végző kulturálls-műsorpolitl­tal osztályon még csupán két erő dolgozott, de már i rajttól alapos, körültekintő és céltudatos munká­•a volt szükség, hogy a Csehszlovák—Szovjet Ba­rátsági Szövetség bratislavai székháza rögtön a szó­rtára kijelölt útra léphessen, azaz népszerűsítse, megszerettesse, közelebb hozza mindannyiunk szá­mára a Szovjetunió népeinek életét, kultúráját. — Nálunk aránylag kevesen Ismerik a szovjet kultúrházak munkáját, ezek Indulásunktól ren­geteg tanulsággal és tapasztalattal szolgáltak a ni számunkra is. Az ő sikereikből kiindulva meg-Leonov űrhajós az újságírók kérdéseinek pergő­.ílzében. tanultuk például, hogy a kampányszerű vagy rend­szertelen tevékenység sohasem hozza meg a kívánt eredményeket. Erőnket ezért az állandó, rendszeres tevékenység irányába fordítottuk s nem hiába: az elmúlt tíz esztendő alatt egész Szlovákia járt már nálunk!... — Éspedig? — Pontos adatok tanúskodnak arról, hogy az 1961-es őszi kapunyitástól napjainkig kereken négy és fél millió ember járt már nálunk, s ez a szám éppen egyezik egész Szlovákia lakosságának a szá­mával ! Kultúrházaink vezetőit, népművelőinket joggal érdekelheti itt az a kérdés: miképpen érték el ezt a figyelemre méltó sikert? Nos, az igazgató tájé­koztatása szerint úgy állították össze mindennapi tevékenységük munkatervét, hogy a Duna-parti pa­lotában mindenki találjon valami érdekeset a maga számára. S az emberek fokozatosan megtanulták, hogy minden vasárnap például a Szovjetunióban járt tudományos dolgozók, közéleti személyiségek s egyszerű turisták tartanak élménybeszámolót; minden hónap első hétfőjén a nemzetközi és a bel­földi politika eseményeiről van beszélgetéssel egy­bekötött előadás; minden második hétre szokott esni egy-egy „űr-nap"; háromhetenként esik szó a szovjet tudomány és technika újdonságairól; szer­da az irodalom napja, s csütörtökönként művészeti jellegű műsorok vannak. — Munkánkat hetekkel, néha hónapokkal előre tervezzük, hogy kellőképpen előkészíthessük, csi­szolhassuk őket. Néha már-már egy színház drama­turgiáján érzem magam, amikor a műsorterveket megbeszéljük véglegesítjük — mondja nevetve ven­déglátóm. — Még törzsvendégeink sem sejtik, meny­nyi fejtörést kíván az egyes műsorok, kiállítások, filmvetítések, beszélgetések s egyéb akcióink helyes elosztása, sorrendbe állítása s a lehető legtökélete­sebb előkészítése... Pontos statisztikai adatok bizonyítják: a legna­gyobb közkedveltségnek, látogatottságnak a kiállí­tások örvendenek; ezekből az elmúlt tíz év alatt a CSSZBH-ban csaknem háromszáz volt. Egy-egy A meghitt hangulatú Líbrcsszó. "kiállítás átlagos nyitvatartási ideje 1969-ben 13 nap, tavaly pedig tizenöt nap volt, ami a kiállítási mű­sorpolitika rugalmasságának ékes tanúsága. A rend­szeres filmvetítések is sok embert vonzanak a Ba­rátság Házába. A moziterem vásznán egész estét betöltő játékfilmek, dokumentum- és gyermekfil­mek peregnek afféle „előbemutatót" tartva a többi bratislavai és vidéki mozi előtt. Számos filmet nem csupán alkalomszerűen, hanem egy-egy előre meg­határozott témakör keretében mutatnak itt be. Így került sor például a „Fiatal szovjet filmrendezők", a „Szovjet filmvígjáték", a „Lenin — élet — kor­szak" s több más időszerű filmciklus bemutatására. P. Matejkin igazgató fényképek, régebbi doku­mentumok között lapozgat. — Rendezvényeinket nagy számban látogatja a fiatalság is. Ez annál örvendetesebb, mivel teadél­utánok vagy táncestélyek nagyon ritkán szerepel­nek a műsoron — mondja. — Ügy tűnik, történel­mi vagy zenetörténeti előadásainkkal, irodalmi est­jeinkkel, időszerű beszélgetéseinkkel is sikerült föl­keltenünk érdeklődésüket, ami nagyon Jó jel a jö­vőt illetően. Lesz kire támaszkodnunk, kihez Iga­zodnunk a következő hónapok, évek munkájában. — Gondolom, aktív szerepet játszottak ebben a nagy visszhangot keltő vetélkedők is?... — Igen! A „Mit tudsz a Szovjetunióról" például szinte egész Szlovákiában mozgósította a fiatalokat, de a képeslap-, bélyeg- vagy jelvénygyűjtők verse­nye is emlékezetes rendezvény volt. Tavaly a „Le­nin, örökké él"; ez idén pedig a „Moszkva — a Szovjetunió fővárosa" című vetélkedőkbe kapcsoló­dott nagy számmal a tizenéves ifjúság. Régi igazság Ismétlése, hogy kulturális Intézmé­nyeink tevékenységének egyik biztos fokmérője a látogatóktól kapott értékelés, „külső" visszhang. A bratislavai Csehszlovák—Szovjet Barátság Háza csaknem kizárólag pozitív méltatásokkal büszkél­kedhet. Gyakran kézbesít számukra a posta olyan leveleket, melyekben az emberek külön-külön vagy egész iskolák és Üzemek fejezik ki hálájukat az itt kapott maradandó élményekért. Különösen nagy örömet jelent a ház dolgozóinak a külföldi — első­sorban szovjet-sajtóvisszhang, mely a CSSZBH dol­gozóinak áldozatkészségéről, a műsorpolitika rugal­masságáról, az emeleti könyvtár csendes nyugalmá­ról vagy a közkedvelt Libresszó meghitt, bensőséges hangulatáról számol be. A krónikában lapozó ri­porter pedig L. I. Brezsnyevnek, az SZKP főtitká­rának, K. Katusevnek, az SZKP titkárának nevét; űrhajósok, neves közéleti személyiségek, tudomá­nyos dolgozók és művészek bejegyzéseit találja... A Barátság Házának eddigi eredményeiből s táv­lati terveiből egyaránt kiviláglik, hogy e sokat lá­togatott sarokházban a jövőben ls mindenki megta­lálhatja majd mindazt, ami a Szovjetunióról érdek­li. A bratislavai Csehszlovák—Szovjet Barátság Há­za így továbbra is nemcsak egy-egy nap vagy hó­nap, hanem az egész év folyamán mélyíti majd szo­ros barátságunkat a Szovjetunióval.. „ _ M. r.

Next

/
Thumbnails
Contents