A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-26 / 47. szám

A szavazók bizalma ösztönöz Luáko Lajos az azóta Roíftavához (Rozsnyóhoz) csatolt Nadabulán született s úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. Itt járt iskolába, itt végezte el a gimnáziumot, s az iskola padjaiból a városházára ment dolgozni. Számvevői minőségben 1946. március 31-ig dolgozott, aztán a járási nemzeti bizottságra helyezték át, Kezdetben főszámvevői, később pénzügyi szakosztályvezetői beosztást kapott, majd 1964 júniusáig a pénzügyi szakbizottság elnöki tisztét töltötte be. Ez évtől a városi • nemzeti bizottság elnöke. Ettől az időtől képviselője is egyben a város érdekeinek. A képviselő lista már elkészült, amikor legutóbb Roíftaván ^Rozsnyón) jártunk. S a nép bizalmát kiérdemlő névsorban ott találtuk Luőko Lajos elvtárs nevét is. — Luéko elvtárs 1964 júniusától a városi nemzeti bizottság elnöke. Mit tart fontosnak elmondani az elmúlt évek munkájáról? — Városunk járási székhely. Ez határozta meg városfejlesztési elképzeléseinket. Két feladat állt előttünk: Sürgősen meg kellett oldanunk a lakásproblémát és a város észszerű fejlesztését. Ügyis adódott a kérdés, melyikhez fogjunk hozzá korábban. Végül is úgy döntöttünk, hogy a város fejlesztésére összpontosítjuk erőnket. Bővítettük az új városnegyedet, az ún. Vargadombot. Ebben a negyedben ma már háromezerkétszáz lakó lakik. Később került sor a nagy, korszerű üzletháznak, a huszonhárom osztályos általános iskola tornatermének, éttermének és napközijének a felépítésére. Ebben a városnegyedben építettünk még terven felül egy óvodát 120, és egy bölcsődét 55 gyerek részére. Az építőkről sem felejtkeztünk el. Három munkásszállást építettünk a Magasépítő Vállalat és a Vízépítő Vállalat dolgozóinak. De beszélhetek részletesebben is városfejlesztési munkánkról. A várost keresztülszelő patak menti lakótelep építése befejezés előtt áll. Itt 360 család jutott korszerű lakásokhoz. Üj üzlet, óvoda és bölcsőde itt is épült. A középső városnegyed is épülőben van. 1969-ben kezdtünk munkához s itt a közeljövőben 528 lakást, üzletet, óvodát és bölcsődét adunk át rendeltetésének. Egyéni kezdeményezés alapján 22. osztályos általános iskola is épül. A Safárik-negyedet 1974-ben kezdjük építeni. 996 lakásegység szerepel a tervünkben. Saját erőből 110 családi ház is felépül itt. A város iskolahálózatának bővítésével itt is számoltunk. 18 osztályos általános iskolát, óvodát, bölcsődét építünk ebben a negyedben. A városközpontban 1968-ban indult meg az építkezés. Az állami bank, az Állami Biztosító, a Takarékpénztár, a bútorüzlet, a közszolgáltatások háza és egy 182 férőhelyes garzonház kap itt helyet. A két választás közötti időszakban befejeztük a vízvezeték-hálózat építését. így városunk lakosságénak 96°/o-a már az új vízvezeték-hálózatból kapja a vizet. A csatornázás is befejezés előtt áll és jövőre megkezdjük a Drázus patak szabályozását, amely városunkon keresztül folyik. A városi közlekedés meggyorsítása érdekében rendszeres autóbuszjáratot indítottunk, s a múlt évben hozzákezdtünk az új vasútállomás építéséhez. — Kérjük, mondjon valamit, elnök elvtárs, az 1971 —75-ös évekre szóló választási programról. — Választási programunkban az országos gazdaságfejlesztési tervekből indulunk ki. Ezeket hozzuk összhangba az egyes üzemek és a Nemzeti Front terveivel. Ami igen örvendetes, hogy ötéves tervünk csak konkrét feladatokat tartalmaz, ígérgetéseknek semmi nyoma. Az új megbízatási időszakban, egész pontosan 1974-ig befejezzük a csatornázást, szabályozzuk a Drázus patakot. 1973-ban az utasok rendelkezésére bocsátjuk az új vasútállomás csarnokát, bővítjük a városi autóbuszjáratokat s 1975-ig új autóbuszmegállót is építünk. Rendbehozzuk és széppé tesszük a Safárik utcát s egészen az új vasúti állomás épületéig kivilágítjuk. Az ötéves terv időszakában bővítjük, korszerűsítjük az üzlethálózatot. 1974-ig felépül egy további új 22 osztályos általános iskola, óvodával és bölcsődével. Fürdőmedence építése is szerepel választási programunkban. Egészséges feltételeket teremtünk a kulturális élet számára is. Űj, modern művelődési házra szintén nagy szüksége van a városnak. Határozott ígéretet kaptunk, hogy 1973-ban megkezdhetjük az építését. Korszerű kórház építése is szerepel a tervünkben. Sorolhatnám tovább a konkrét feladatokat, amelyek megvalósításra várnak. Kezdhetném újra, hogy a már említett városnegyedekben hány lakásegységet adunk át 1975-ig. De talán már elég is a tények felsorolásából. Annyit említenék még meg, hogy az ötéves tervben két új üzem épül városunkban. S az egyik a hők foglalkoztatását segíti elő. Textilüzemről van szó, amely majd 1200—1500 nőt alkalmaz. . 1 — Elnök elvtárs olyan tényekről beszélt, amelyek a város vezetőinek a jó munkáját dicsérik. A város lakói legteljesebb, legőszintébb bizalmukat nyilvánítják, amikor önre és további képviselő-társaira szavaznak. — A lakosságról való gondoskodás, a tennivalókban és gondokban való osztozkodás a képviselő legfelelősségteljesebb feladata. Én magam és képviselő-társaim is azon leszünk, hogy mindazt megvalósítsuk, amit választási programunkba foglaltunk. A szavazók bizalma ösztönöz bennünket a további munkára. A szocialista rendszer pillérei A nemzeti bizottságok jelentős szerepet játszottak jnépi demokratikus és szocialista fejlődésünkben s kiemelkedő helyet foglalnak el politikai és állami mechanizmusunkban. Létrejőttttk szorosan összefügg a fasizmus elleni harc kiterebélyesedésével, a nemzeti demokratikus forradalom kibontakozásával. A nemzeti felszabadító harcban kialakult forradalmi néphatalmi szervek, a nemzeti bizottságok a koílcei kormányprogram alapján az új népi demokratikus rendszer támaszai lettek. E fordulat azonban nem önmagától következett be. A CSKP-nak harcot kellett folytatnia azért, hogy a nemzeti bizottságok a dolgozó nép forradalmi-demokratikus diktatúrájának hatalmi és közigazgatási szervelvé válhassanak. A polgári erők nem tudtak belenyugodni az első köztársaság rendőri-bürokratikus rendszerének felszámolásába, a néphatalom eszközeit a bürokratikus apparátusnak szerették volna alárendelni. Az a kitartó harc. mely a nemzeti bizottságok tartós hatalmi intézményekként való elismeréséért, az új nénhatalmi szervek maradéktalan jogköréért folyt, részét kéoezte a munkásosztály februári győzelmében kicsúcsosodó politikai küzdelmének. J948 februárja a nemzeti bizottságok megúihodását is jelentette. A nemzeti bizottságok a proletárdiktatúra szervei, a szocialista állam hatalmi szervei lettek s a május 9-1 aikotmánv alanián az államhatalom megtestesítőiként és végrehajtóiként fontos szereoet játszottak a szocializmus énítésében. Klement Gottwald a CSKP KB 1918. november 17-1 ülésén tartott bészámolójában a következőket mondotta a nemzeti bizottságok küldetéséről: „Közigazgatási reformot és átszervezést kell végrehajtanunk a kerületi nemzeti bizottságok rendszere alaoján, az új alkotmányból kiinduló új jogrendet kell érvényesítenünk valamennvl szakterületen, arra kell törekednünk, hogy a népi demokratikus államannarátus a társadalom szocialista átépítésének mozgatóereje legyen." A szocializmus építésének a CSKP IX kongresszusán elfogadott Irányvonalával összhangban a nemzeti bizottságok főként a szocializálásból és a falu szocialista átszervezéséből vették ki részüket. Komoly eredményeket é* sikereket értek el. azonban munkájukban esrvre Inkább jelentkezett a tömegekkel való kaocsolatok szorosabbra fűzésének követelménye. A szocialista államszervezet demokratizálását célzó törekvés 1954-ben csúcsosodott kL A nemzeti bizottságoknak az a szerepe, hogy biztosítsák a dolgozóknak az államigazgatásban és a gazdaságirányításban való fokozott részvételét, erőteljesen kifejezésre jutott az 1954. május 16-án megtartott választások után. E választások jelentős változásokat hoztak a februári győzelem után a politikai életbe fokozatosan bekapcsolódó magyar nemzetiségű dolgozók közéleti szereplésében is. A CSKP KB által kiadott választási irányelVek leszögezték: „A helves nemzetiségi politika végrehajtásában jelentős feladat hárul a munkásosztály és a vele szövetséges falusi és városi dolgozók hatalmát kifejezésre juttató nemzeti bizottságokra. Epp a nemzeti bizottságok hivatottak arra, hogy tömőrítsék a dolgozó nép, a munkásol parasztok és az értelmiség legjobb jait, s hogy valamennyi nemzetisé dolgozóit a szocializmus felépítésé vei kapcsolatos feladatok teljesítésé re mozgósítsák. A nemzeti blzottsá gok tagjainak nemzetiségi hovatai tozásuktól függetlenül tolmácsolnlu kell valamennyi nemzetiség dolga zóinak akaratát és érdekeit, ügyel niiik kell pártunk és kormányun nemzetiségi politikájának követkese les megvalósítására." A magyar nem zetiségű dolgozók példaszerű maga tartást tanúsítottak a választások so rán. Az SZNT Központi Válasatái Bizottságának jelentése megállapító! ta: „A bratislavai kerületben a ve gyes lakosú, szlovák és magyar ál lampolgárok által lakott körzetek ben jobb eredményeket sikerült el érni, mint másutt, A magyar nem zetiségű állampolgárok dgyszólvá valamennyien manifesztálva válási tottak." Az 1954-es választások hozzájárul tak a nemzeti bizottságok polltlks tömegmunkájának kibontakoztatásé hoz. Ez főleg 1956-ban mutatkozol meg, amikor a szocializmus ellens! gel a szocialista demokrácia defoi mációjának bírálatát klhasználv megkísérelték rendsserünk alapjai nak aláásását. A nemzeti bizottságok tevéken] sége természetesen a szoclallzmu Időszakában sem volt mentes elleni mondásoktól, a vitathatatlan ered mények mellett hibák és fogyat! kosságok is jelentkeztek. Ezek elsf sorban a szocialista államszerve funkciójának és a szocialista demol rácia elveinek leegyszerűsítő értei mezésében és érvényesítésében nyíl vánultak meg. A hibák kiküssöbC lésére Irányuló egészséges törekví sek leple alatt az antiszoclallsta < a revizionista erők harcot indította a nemzeti bizottságoknak mint proletár diktatúra szerveinek felszí mclására. A jobboldali opportunist elméletek hirdetői elhallgatták azt tényt, hogy az össznépi állam fel baladás folyamata a proletárdlkts túra funkcióinak továbbfejlesztéi jegyében történik, s támadást Intés tek a központi állami irányítás e! len, polgári jellegű önkormányza szervek létrehozását szorgalmaztál Zdenék Mlynáf 1968 tavaszán kljt lentette: „A nemzeti bizottságokat demokratikus mechanizmus alappl téréiként értelmező felfogás a »Kon mün«, illetve a »szovjet« típusú ál lammodell koncepcióján alapul s l eddigi ideológiai szemlélet szerit nem felel meg a plurális jellegű d< mokratikus modell követelménye nek." Az ún. „Elkötelezett Pártor kívüliek Klubjának" nyilatkozat már egyértelmű volt: „Az elkövei kezendő hónapok kulcskérdésének demokratikus választások megvali sítását tartjuk, amit nem tudun másként elképzelni, mint több pol tlkai párt jelölő listájával és füf getlen képviselők listájával történ titkos választásokat." A munkásosztály hatalmának é hódítására Irányuló törekvések ki darcot vallottak. 1968—69 tanulsági Is igazolták a nemzeti bizottsága negyedszázados gyakorlatának hi lyességét: a nemzeti bizottságok ktt detcsüket a szocialista építésben r< ájuk háruló sokrétű feladatokat csa a munkásosztály hegemóniája, a pái vezető szerepének következetes érvi nyesitése mellett teljesíthetik. 0 I