A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-12 / 45. szám

Púrizsi hangulatok A fehér háztömböket lilás pára borítja. Az egyjeolvadó házsorokat parkok zöld foltjai tarkítják, lói látni a sugár alakban szétfutó bulvárok csilogó aszfaltsávját s a Szajna kanyargó ezüst szalagát. A Cité szigetről idelátszik a cizellált ékszerre emékeztető csodálatos Notre Dame székesegyház s a Montmarte dombról a Sacré Coeur román-bizánci itánzatú kupolája. Ez Párizs az Eiffel-toronyról. Az 1889-es világk;

állításra épült Eiffel-torony socáig Európa legmagasabb építménye volt (300 méer, s erre 1957-ben még 20 méteres tévétornyot tollottak). Súlya 9 millió kilogramm. Csúcsáig, illetve iz itt elhelyezett 250 négyzetméteres nagy üvegkupoláig 1792 lépcső vezet fel. De persze nem kell ;zt a sok lépcsőt megmászni, hiszen gyorsfelvonók •epitik fel percek alatt a közönséget. Odalenn lüktet a világváros élénk forgalma. Gépkocsik s emberek áradata hömpölyög a nagy bulvárokon. Nagy-Párizs lakosainak száma mintegy ízmillió. Minden faj és bőrszín képviselteti magát, t franciákon kívül jelentős számban élnek itt olaizok, spanyolok, arabok, lengyelek, belgák, oroszok, ndokínaiak, kanadaiak, latin-amerikaiak és magyarok is. De vannak a városnak csendes negyedei, ahol az >let lassabb ütemben lüktet, ahol nincsenek fényes izletek, pompás paloták, csak kopott vakolatú ódon lázak, apró szurtos hotelok, kis bisztrók s ahol fur:sa foglalkozású kétes egziszteciák élnek. Mert Párizs a fény és az árnyék városa... A gaziagoknak, a „felső tízezer" tagjainak magas kőfaakkal körülvett mesés palotáiba csak a kiválasztotok juthatnak be. Viszont még ma is vannak szép izámban csavargók, akik a hidak alatt alszanak. De tulajdonképpen nem ez jellemző a „világ fővároiára", hanem a szorgalmas munkások és ügyes kéznűvesek, a szatyrokat cipelő bevásárló háziasszoíyok és a parkokban játszó gyerekek, a szajnai haósok s a francia és külföldi diákok, no meg a világ ninden részéből érkező s a város nevezetességeivel •ohanva ismerkedő rengeteg turista. Minden történelmi korszak gazdag örökséget halyott Párizsra. A történelmi nevezetességű épületek, imlékművek rég elvesztették eredeti színüket a ráuk rakódott por- és koromréteg alatt, ezért időről dőre gondosan „megfürdetik", letisztogatják őket. A XIX. század első felében létesítették a város »gyik leghosszabb utcáját, a kelet-nyugati irányban utó Rue de Rivolit, mely a Place de la Concorde;ól halad a Saint Antoine negyed felé. A század násodik felében, III. Napóleon uralma idején újrarendezték a várost. Lebontottak 27 000 régi házat, )5 kilométer hosszúságban új, egyenes utcákat, új vízvezetékeket, csatornahálózatot, pályaudvarokat, jiacokat, áruházakat építettek. A vásárcsarnokokat, nelyeket Zola „Párizs gyomra" című hires regényéjen örökített meg, sok huzavona után most bontják. A modern Párizs egyik központjától, az Arc de iz emberek „életterét" Párizsban is az autók foglalták el Triomph-fal (Diadalívvel) ékesített Place d'Étoile-tól — amelyet nemrég Charles de Gaulle térre kereszteltek át — sugár alakban 12 utca ágazik el. A Diadalív alatt örökmécses lobog az Ismeretlen Katona sírján. A XIX. század alkotása Párizs legszebb útvonala a Champs Élysées, melyet éjszaka is nappali fénnyel árasztanak el a kirakatok, a kávéházak, mulatók, éttermek, mozik ragyogó neonjai. A hatalmas áruházakban, a Printemps-ban, a Galeries Lafayette-ban, a Samatitaine-ben, a Louvreban és társaikban autótól gombostűig mindent lehet kapni. Az üzletek képe utcák szerint változik. A forgalmas Champs-Élysées-n az autószalonok és a luxus divatszalonok kirakatai adják meg a tónust. Az Opera környékén szédítően drága ékszereket látni a kirakatokban, és sok a luxus virágüzlet. Valamivel tovább szerényebb boltok sorakoznak. A város leglátogatottabb negyedeiben az em1-léktárgyakat árusitó boltok olykor valóban furcsa szuvenírokkal igyekeznek felhivni a turisták figyelmét. Emberi fejek, világhírű szobrok apró kópiái, karikatúra-figurák — mindez olcsó gipszből, a külföldi látogatók számára. Rengeteg a kisebb-nagyobb kávéház, a járdára kirakott asztalokkal. Mert a párizsiak szeretik a gyomrukat. A mellékutcákban az apró kávéházi asztaloknál mindenféle típussal találkozhatunk, mintha csak Maupassant valamelyik novellájának figurái keltek volna életre... Nyugodtan üldögélnek, elnézegetik a körülöttük áramló forgalmat, egy-egy pohár kitűnő francia bor mellett. A hatalmas zöld parkok — a Bois de Boulogne, a Tuileriák kertje, a Luxemburg kert, a Jardin des Plantes, a Champ de Mars és a többi — sikeresen ellenállnak a város terjeszkedésének. Itt lehet igazán pihenni. De a parkok vaskerítésén kívül ott lüktet a nagyváros forgalma. Az utcákon városnéző buszok hordják az idegen turistákat. Nem sok idő jut a múzeumok, képtárak megtekintésére. Pedig Párizsban hatvanegy múzeum van. A Louvre-on kívül nevezetes a Cluny Múzeum (középkori művészet)-, a Guimet Múzeum (keleti művészet) a Rodin Múzeum, a Victor Hugo Múzeum stb. A Marie Rose utcában Lenin volt lakását is múzeumnak rendezték be. A Montparnasse-on, ahol olyan művészek alkottak, mint Daumier, Delacroix, Renoir, Degas, Rodin, Modigliani s fiatal korában a most kilencven éves Picasso, a mai festők önálló kiállításokon díjtalanul mutatják be a közönségnek legújabb alkotásaikat. De a turistáknak nincs sok idejük, ők egyszerűen „mindent" látni akarnak. Így aztán egy-egy épület, műemlék előtt csattognak a fényképezőgépek, s a fáradhatatlan turisták rohannak, hogy újra elfoglalják helyüket a busz ablakánál. Szöveg: GROSSMANN ANNA Képek: GROSSMANN IGOR A Louvre-ban ka Kilátás az Eiffel-toronyról.