A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-12 / 45. szám

Gútai városról Gútán egy 1 700 000 korona értékű közszolgáltatási üzemet, sor kerül egy virágkertészet létesítésére — két és fél millió korona befektetéssel." „Egy nyolc millió korona értékű kultúrház építését látom tervbe véve 1966-ra." „Ezenkívül: járdák és utak építése, gyermekpark létesítése, (kis állatkerttel), internátus, 400 hektárnyi fürdő és üdülőhely a Duna mentén, benzinpumpa, utcai világítás, gáz és vízvezeték stb. szerepel az 1970-ig szóló távlati tervben." „Tervek vagy álmok?" — kérdeztem a végén. Ma már 1971-et írunk, a „távlat"ból jelen, sőt múlt lett. Mi történt azóta ? A Centrumban A tér egyik sarkán, az állomás felé vezető utca mentén egy furcsa félig kész épület, amit a gyanútlan idegen akár épülő olimpiai stadionnak is vélhet. Nos ez lesz a kultúrház, öt éve épül. Építésére eddig 4 597 000 koronát fordítottak. Ha felépül, büszkesége lesz az új városnak. Kár, hogy ilyen lassan készül...! Ezzel szemben a tér másik sarkán egy teljesen elkészült, remekbe szabott üzletházat látok. Az a Centrum. Három és fél millió koronás beruházással épült, holott tudtommal a 65-ös tervben nem ls szerepelt. Az a véleményem, hogy aki elmegy az említett üzletház mellett, nem állja meg, hogy be ne térjen, akár kell vásárolnia, akár nem. Polcain bőséges árukészlet, s az áru elhelyezése díszére válna akármelyik fővárosi üzlete nek. Jómagam is betérek a boltba, s a vezetőt keresem. Egy csinos elárusítólány már hívja is őt. — Mikor épült fel ez az üzletház? — kérdezem. — 1969 februárjában — válaszolja Skopp Gyula, a vezető. — Tehát a városrang nemcsak rangot, egyebet is jelent...? — Természetesen. A Jednota például rengeteget költött azóta a gútai üzletekre, "Tíém beszélve a nemzeti bizottságról ... Ján Jány, a városi nemzeti bizottság elnöke — Engem azonban az is érdekein hol tanulták meg Ilyen szépen, ízlési sen elrendezni az árut, meg az is, 1 neveli udvariasságra az elárusítón! ket. Mert udvariasak, és kedvese kétségtelenül. — Talán nem szerénytelenség 1 azt mondom, otthon vagyok ebbe a szakmában, hiszen már 21 éve bei ne dolgozom. De gyakran járok Budi pestre, azonkívül voltam Bécsbe Münchenben és igyekeztem mindenü ellesni és itthon alkalmazni azt, am ről úgy véltem, szép és nálunk is mej valósítható. Az igazgatóságunktól m< szabad kezet kaptam az elárusító sz< mélyzet összeválogatására. így jö létre ez a 31 tagú kis közösség, t: pasztalt részlegvezetőkből, szorgalma fegyelmezett és állandóan ellenőrző elárusítókból. — Ügy látom, rengeteg itt a fol hagyma. — Exportra vásároltuk fel, az id( az Inrecooppon keresztül 140 tonni szállítunk osztrák és nyugatném megrendelőknek. — A haszon? — Gondolhatja: egyrészt segítür a termelőkön, hiszen máskülönben nyakunkon száradt volna a sok fol hagyma, másrészt a deviza koronáé külföldi áruhoz, mindenekelőtt dél gyümölcshöz jutunk. Ezek után csak gratulálni lehet a k tűnő üzleti szakembernek. Ha megválasztják őket Két képviselőjelölttel beszélgetter Borka Ferenc, akit a tizedik válás: tási körzetbe jelöltek, 48 éves, a kö: szolgáltatási üzem igazgatóhelyettei és gyártásvezetője, nős ember, két (! és 16 éves) lánya van, 1952-től dolg< zik az üzemben, eleinte, mint villan; szerelő, 1953-tól tervezőként, s 19! óta igazgatóhelyettesként. — Mik a tervei, szándékai, elképzi lései abban az esetben, ha a tanácsi választják? — érdeklődöm. — Elsősorban arra fogok törekedr hogy a lehetőségekhez mérten javu janak a közszolgáltatások. A bővíté nél meg kell oldani a szolgáltatási hí mellékrészlegeinek a kiépítését, töt Borka Ferenc, képviselőjelölt Fodrásznők munkában Elárusító lányok a Centrumból négyéves város Állok a főtéren és nem ismerek Gútára.. 1965-ben jártam itt utoljára. Ha jól emlékszem ez a főtér akkor még nem is létezett. Egyébként akkor azon csodálkoztam (s ezt meg is írtam), hogy a 12 ezer lakosú helység még mindig csak falu. Azóta elég sok víz lefolyt a Dunán (sőt az említett évben elég sok ki is folyt, elárasztva Gútát) s közben 1967 novemberében a falut városi rangra emelték. A főtér ezután keletkezett, s vele együtt sok minden, aminek puszta fölsorolására sem elegendő egy újságcikk. A régi (1965-ös) riportomból idézek: „Ebben az évben kezdenek építeni