A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

Anatole France belépett a könyvtárba, ahol vaskos könyveit meg kéziratait tartogatta, valami jó illatot érzett, s látja ám, hogy egy cserép szegfű piroslik az ablakpárkányon. Három virág nyílt a cserépben, három skarlátpiros virág s a nap vígan simogatta miAd a hármat. Most aztán minden nevetett ebben a tudálékos teremben: a hímzett díszű vén karosszék, meg a nehéz diófa asztal, s a könyvek antik háta is nevetett, a vörhenyes borjúbőr, pergamen meg disznóbőr kötésekben. Bogus éppoly szikkadt, mint azok, hasonlóképp mosolygott. Jessy pedig megcsókolta s így szólt hozzá: — Látod Bog bácsi, látod, idenézz: ez itt az ég (s az ólomkarikás ablakokon keresztül mutatta az ég könnyű kékjét); itt lejjebb van a virágos föld (s mutatta a szegfűs cserepet); amott meg, lent, egészen lent, azok a nagy fekete könyvek, látod, az meg a pokol. Ezek a nagy fekete könyvek Bogus féltett kincsei voltak — az Emberi tévedésekről szóló értekezés tíz kötetje, szép sorjában, az ablakmécsak azért is ragaszkodott, mert különben hova jutna egész élete főművével? Egy nap, mikor éppen erről a témáról elmélkedett, látja ám, hogy Jessy a könyvtárban varrogat, a virágos ablak előtt. Kérdezte tőle, mit varrogat. Jessy ezt felelte néki: — Hát nem tudod, Bog bácsi, hogy a fecskék már elköltöztek? Nem, Bogus ezt nem tudta; ez az újság nem volt benne sem Pliniusban, sem Avicennában. Jessy pedig így fölytatta: — Kati mondta, még tegnap ... — Kati? — kiáltott fel Bogus — ez a gyermek a tiszteletreméltó Clausentina asszonyságot véli! — Szóval Kati azt mondta tegnap: „A fecskék ebben az esztendőben korábban költöztek el, mint máskor; ez pedig azt jelenti, hogy korai és kemény telünk lesz". Igen, ennyit mondott Kati. Én pedig láttam álmomban anyút, tiszta fehér ruhában s nagy fényesség volt a hajában; de most nem hozott virágot, mint máskor. Azt mondta: „Jessy, szedd elő Bog bácsi házikabátját a ládából és Mikor beköszöntött a nyár, a kislány meg a nagybácsi hosszú-hosszú sétákat tett odakinn a mezőkön. Jessy sok növényt vitt haza, Bogus megtanította a nevükre s a kislány osztályozta is őket este, különböző tulajdonságaik szerint. A kislány e sétákon éppoly éles megf gyelésről, mint eleven kedvességről tanúskodott. Egyik este, amikor szétteregette az asztalon a napközben szedett növényeket, azt mondta Bog bácsinak: — Látod Bog bácsi, most már minden növényt ismerek a nevéről. Ezek itt a gyógyfüvek, ezek meg a szívet vigasztalók. Meg akarom tartani mind, hogy mindenkor rájuk ismerjek s másokkal is megismertessem őket. Csak egy vastag könyv kellene, amiben szépen lepréselődnének. — Itt van ni, felelte Bogus. S rámutatott a Tévedésekről szőlő nagy mű első kötetére. S mikor a kötetnek már minden lapja megtelt növénnyel, elővették a következőt s három nyár se telt bele, Bogus doktor remekműve végig herbáriummá változott! Élt egyszer régen, Londonban Erzsébet királyné idejében, egy Bognak nevezett tudós; híres ember volt Bogus néven az Emberi tévedésekről írt műve miatt, bár igaz, hogy ezt az értekezést senki a világon nem ismerte. Bogus már huszonöt esztendeje dolgozott e munkáján, de még semmit se bocsátott közre; kézirata azonban, letisztázva, és szép sorjában az ablakmélyedés polcain, nem .kevesebb, mint tíz vaskos fóliánskötetet töltött meg. Az első kötet azt fejtegette, milyen tévedés már megszületnünk, mert ez a forrása a többieknek. A következő kötetekben a kisfiúk, a kislányok, a serdülők, az érett korúak s az öregek tévedéseiről volt szó, meg aztán a különféle foglalkozásúak botlásairól, mint például az államférfiakról, a kalmárokról, a katonákról, a szakácsokról, meg az újságírókról. Az utolsó kötetek, egyelőre még befejezetlenül, a társadalom tévedéseit iparkodtak összefoglalni, azokat, melyek az egyéni és szakmai tévedésekből erednek. S oly szoros volt az eszmék lánca ebben a szép értekezésben, hogy az egész kára nélkül egy lap sok, de annyit se lehetett elvonni belőle. A bizonyítások valósággal úgy sarjadtak egymásból, s az utolsóból halálos biztonsággal következett, hogy az élet egészében lényegében mindenképp rossz s hogy ha az élet: mennyiség, akkor számtani pontossággal is meg lehet állapítani, hogy a földön ugyanannyi rossz van, mint amennyi élet. Bogus egyszer sem követte el azt a tévedést, hogy megházasodjon. Egyedül élt kis házában, egy öreg házvezetőnővel, Katival, azaz Katalinnal, akit Clausentinának hívott, csak azért, mert Southamptonban ringatták a bölcsőjét. A filozófus testvérhúga, akinek az elméje nem volt oly fennkölt, mint a bátyjáé, egyik súlyos tévedést a másik után követte el: először beleszeretett a City egyik posztókereskedőjébe, azután férjhez ment hozzá, s egy Jessy nevű kislányt is hozott néki a világra. Utolsó tévedése az volt, hogy tízévi házasság után hirtelen elhalálozott, s ezzel mindjárt a posztóárus halálát is okozta, mert az nem tudta túlélni. Bogus fogadta magához az árvát, egyrészt könyörületből, másrészt abban a reményben, hogy majd jó példával szolgál a gyermeki tévedésekről. A kislány akkor hatéves volt. Az első héten folyton csak sírt, s egy szót sem szólt a háziakhoz. A második hét elején egyszerre csak azt mondta Bognak: — Láttam anyut; tiszta fehérben volt, s a ruhája öblében csupa-csupa virágot tartott; szétszórta mind az ágyamon, de egyet se találtam ott ma reggel. Miért nem adod ide nekem anyunak a virágait? Bog azonnal feljegyezte ezt a gyermeki tévedést, de a tényálláshoz fűzött magyarázatában elismerte, hogy az egészen ártalmatlan s egészen kedves kis tévedés. Egy idő múlva Jessy így szólt Boghoz: — Bog bácsi, te öreg vagy, csúnya is vagy; de azért én szeretlek, s neked is kell szeretned engem. Bog már-már fogta a tollát; de lyedésben. Jessynek ez a tévedése eszébe hozta a doktornak, hogy mennyire elhanyagolta egy idő óta ezt az ő művét, csak azért, hogy kis húgával sétálgasson mindenfelé, az utcán meg a parkokban. A kislány száz kedves dolgot fedezett fel a szabadban, s Bogusnak is felfedezte mindezt — Bogusnak, aki életében nem mozdult még el hazulról. Kinyitotta kéziratait, s nem ismert magára a munkájában: nem volt benn se virág, se Jessy. Szerencsére a filozófia idejében segítségére jött, s azt a megcáfolhatatlan gondolatot sugalmazta néki, hogy Jessyt nem kell komolyan venni. Ehhez a nagy igazsághoz már hozd rendbe, ha baj van vele." Felébredtem s mikor felkeltem, előszedtem a házikabátot és mivel több helyen fölfeslett, mindenhol megvarrogattam. Eljött a tél és olyan volt, amilyennek a fecskék jövendölték. Bogus, az ő jó házikabátjában, lábát a tűzhelyen melengetve, nagy munkája pár fejezetét iparkodott rendbehozni. De ahányszor sikerült volna úgy ahogy egyensúlyt teremtejii egyrészt újabb tapasztalásai, másrészt az egyetemes rossznak régi elmélete között, Jessy mindig alaposan megzavarta az okfejtését, hol azzal, hogy egy korsó jó sört hozott, hol csak azzal, hogy ott volt, s rámosolygott. némi elmélkedés után belátta, hogy csakugyan nem egészen fiatal, meg hogy sose volt szép, s így hát nem is jegyezte fel a kisleány szavait. Csak ennyit mondott: — Node, Jessy, miért kell úgy szeretni téged? — Azért, mert még kicsi vagyok. Csakugyan, kérdezte magában Bog, csakugyan szeretni kell a kicsinyeket? Lehetséges, mert valóban nagy szükségük van a szeretetre. Ezzel menthető például az anyák általános tévedése, akik tejüket, szerelmüket, mindenüket a kicsinyeiknek adják. Ügy látom, ki kell javítanom értekezésemnek ezt a fejezetét. Névnapja reggelén a doktor, mikor