A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

A szovjet gyártmányú mükéz alkalmassá teszi a sérültet egyes irodai munkák végzésére Gyógyíthatatlan beteg Tudomány echnika Oriáskomp A Setoda Shipbuilding Company Limited japán hajógyár üzemében most kezdik meg Japán legnagyobb kompjának építését. A 9800 tonna űrtartalmú, 167,2 méter hosszú komp 105 személygépkocsi, 850 utas és 10 nyolctonnás tehergépkocsi szállítására lesz képes. Óránkénti legnagyobb sebessége 24 csomó. A tervek szerint 1972. október 1-én állítják forgalomba. Villany az oázisban Történelmi jelentőségű esemény, hogy az asszuáni erőmű által termelt villanyáram eljutott a nyugati sivatag oázisaiba. A magasfeszültségű vezeték a Nílusmenti Szamalut városnál ágazik el nyugatra, a sivatagi oázisok felé. A 240 kilométeres új vezeték lehetővé teszi, hogy az asszuáni áramot felhasználják a Baharia-oázisok vasércbányáiban a bányászati gépek és berendezések működtetéséhez. A távvezetéket egyiptomi szakemberek tervezték és építették. Az NSZK részvényesei osztalékainak növekedése A Német Szövetségi Köztársaság 540 részvénytársasága részvényeseinek az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az idén 4,8 milliárd nyugatnémet márka osztalékot fizetnek ki, 130 millió márkával többet, mint 1970-ben. Ez elsősorban a növekvő inflációnak tudható he Kínai alapkutatás Kína a „kulturális forradalom" óta először adott hírt a tudományos alapkutatás valamely új eredményéről, kijelentve, hogy kínai tudósoknak röntgensugaras difrakció révén sikerült meghatározniok a sertés inzulinkristály szerkezetét 2,5 angströmös bontásban. Ehhez hasonló eredményt a kínai tudományos kutatás utoljára 1965-ben hozott nyilvánosságra (tehát a kulturális forradalom előtt), amikor a világon először valósították meg egy biológiailag aktív protein, a kristályos szarvasmarha inzulin teljes szintézisét. A sajtójelentés először számol be egy sor kínai tudományos intézet működéséről: ezek részt vettek a most bejelentett sikert megelőző négyéves kutatómunkában. Az 1967 óta tartó tudományos programba bekapcsolódtak a pekingi egyetem hszianghi biokémiai intézet, a számítógéptechnológiai intézet, a sanghaji szerves vegyészeti intézet, a kelet-kínai anyagszerkezettani intézet, a pekingi fizikai intézet és a pekingi biofizikai intézet tudományos kutatói. A kínai tudományos akadémia (amelynek működéséről, szintén csak az utóbbi időben lehet újra hallani) gyűlésen értékelte az eredményt, ami szintén először fordult elő a „kulturális forradalom" óta. A sertés-inzulin a sajtóban megjelent magyarázat szerint mintegy 700 atomot tartalmazó óriásmolekula, s az atomok közötti távolság körülbelül 1,5 angstrom (egy angström a centiméter százmilliomod része). A japán rizstermelés korlátozása Az illetékes japán minisztérium közlése szerint a japán farmerek idén 2 259 000 tonnával csökkentik rizstermelésüket. Ez a mennyiség 98 százaléka annak a 2,3 millió" tonnának, amelyet a japán kormány előirányzott. A japán kormány ugyanis a fölösleges rizskészletek halmozódásának elkerülésére jutalomban részesíti azokat a farmereket, akik nem termesztenek rizst. Japán idei rizstermése a számítások szerint meghaladja a 14 millió tonnát. Amióta a japán lakosság élelmezése egyre inkább nyugati minta szerint alakul, Japánban az eddiginél kisebb a rizsfogyasztás. X •f n zeptember utolsó napjában Ma-S gyarországon, Balatonfüreden tartotta harmadik nemzetközi kongresszusát a Szocialista Államok Rehabilitációs Szakértőinek Állandó Bizottsága, a KGST-államok orvosi tanácsadó szerve. Ezen a rendkívül nagy érdeklődést kiváltó tanácskozáson elsősorban a mezőgazdasági munkában megrokkant dolgozók egészségügyi rehabilitációjának szocialista ket retek közötti lehetőségeit vitatták meg. ÍA kongresszus alkalmából Balatonfüreden művégtag és gyógyászati segéd-2 eszköz kiállítást nyitottak meg, bemur tatva a legmodernebb, villamos árammal és szénsavval hajtott művégtago' '• kot, automata nyílászáró és nyitószer;; kezeteket, valamint a beteg ember életét és munkáját megkönnyítő egyéb műszaki újdonságokat. A kiállításon '.'. ott voltak hazánk gyógyászati műszer;; iparának legjobb termékel is. A kongresszuson megjelent népes csehszlovák delegáció szakelőadásokkal és korrepetíciókkal járult hozzá a magaszintű tanácskozás sikeréhez. Lapunknak dr. Miroslav Mann sebészorvos, a csehszlovák küldöttség tagja ;! nyújtott tájékoztatást. ;; Harminc, negyven évvel ezelőtt, ha valaki kezét, lábát vesztette, vagy súlyosan megsérült és munkaképtelenné vált, az a családja gondozására vagy ;; koldulásra szorult — kezdte beszámo•• lóját dr. Miroslav Mann. — Az idő-L sebb emberek még jól emlékeznek ;; ezekre a szerencsétlenekre, amint a •• templomok kapujában kéregettek, ut-i casarkon koldultak, faluról falura ván;; doroltak s a jószívű emberek szerény ;; támogatásából tengették az életüket. I'. Csonka kezükkel, falábukat, véres szemüregüket mutogatták és emberi ;; könyörületre vártak. A szocialista rendszer vívmánya. 1hogy a fogyatékosok ma már nem ;; szorulnak koldulásra, s nem szorulnak - kibírhatatlanul nehéz teherként a csa'.ládjukra. A magukkal tehetetlenekről 2 állami intézetekben gondoskodnak, a ;; rokkant, de mozgásképes embereknek • 1 speciális üzemekben biztosítunk mun;; kát. De ez nem elegendő. A Csehszlo;; vák Rehabilitációs Társaság azon fá-- radozik és a balatonfüredi kongresz-L szus is arról tanácskozott, hogy mi;; ként lehetne ezeket az embereket a társadalom egyenrangú tagjává tenni, rehabilitálni. A rehabilitáció szó szerint jogokba • való visszahelyezést jelent, de nem " szeretném, ha valaki félreértene. Ezek ;; az emberek jogilag egyenrangú állam;; polgárok, de betegségük, rokkantsá-11 guk miatt képtelenek minden joguk;; kai élni. A társadalomban élő ember;;nek nálunk joga van a munkához, a 2 közlekedéshez, a művelődéshez, a szórakozáshoz, a sporthoz, mégpedig joga ;; van akkor is, ha valamilyen betegség • • csökkentette a teljesítőképességét. Or;: vosl rehabilitáció alatt tehát olyan el;; járást értünk, amellyel a rokkantakat, >; a mozgásszervi megbetegedésben szen''. védőkét gyógytornával és egyéb megfe;; felő terápiával ismét a társadalom '; hasznos tagjaivá tesszük, olyan esetben '. I is, ha betegség vagy sérülés miatt gyó;l gyíthatatlan működéskárosodás ala+ kult ki. "" De beszélhetünk-e még ma, 1971-Lben is gyógyíthatatlan emberekről? ;; Sajnos igen. Még ma is vannak gyó• • gyíthatatlan betegségek. Ha valakinek í í amputálják a lábát, azt sem kinövesz;; teni, sem átültetéssel pótolni nem le•; het. A gerincvelő megszakadása ese'. tén például deréktól lefelé minden ;; mozgás és érzés megszűnik. Ezen ma ;; még nem tudunk segíteni. Vélemé^ ^ nyünk szerint azonban csak gyógyítha; tatlan betegségek vannak, de gyógyít;; hatatlan betegek nincsenek. A beteg• > ség ugyanis biológiai kényszer, de a ' 1 beteg ember mint társadalmi lény, ; • képes kényszerhelyzetében alkalmaz-<•• kodni, ha csökkent működőképessé'.gén a társadalom hatékonyan segít. ;; A hiányzó végtag megfelelő művég;• taggal pótolható, a gerincvelő-sérült '. deréktól felfelé egészségesnek számít. :: Tehát végleges működéscsökkenésük ellenére ki lehet alakítani emberi kapcsolataikat. Meg kell mondani, hogy még a közelmúltban is elkövettük a gyógyászatban azt a hibát, hogy csak a betegségekkel foglalkoztunk s nem beteg emberrel, megálltunk a betegségek biológiai gyógyításánál. Véglegesnek vettük bizonyos betegségek következményeit, s az illetőknek bentlakásos gondozást, rokkantsági Járulékot, vagy nyugdíjat biztosítottunk. De az ember, a beteg ember is társadalmi lény, társadalmi keretek között él, ezért a biológiai gyógyításon túl szükséges a társadalmi gyógyítás is. Biztosítani kell, hogy a csökkent működőképességű ember is munkalehetőséghez, kultúrához jusson és beilleszkedhessék a társadalom életébe. Igaz, hogy ma már nálunk a végleges károsodással gyógyult betegekről a társadalom szervezetten gondoskodik, ez azonban korántsem azonos a társadalmi gyógyítással. Hiába biztosítjuk lakásukat, ruhájukat, mindennapi kenyerüket, életük mégis perspektíva nélküli. Elsősorban a munka az, ami a legjobban hiányzik, mert ennek a során alakulnak kl ember és ember között a tartós kapcsolatok. Hiányoznak számukra egyéb szálak is, amelyek embertársaikhoz fűzhetnék őket: a kultúra, a sport, a természet szabad élvezése. Nálunk ezen a téren is történtek már bizonyos intézkedések, s az eredményeink miatt sem kell szégyenkeznünk. Harminc évvel ezelőtt egy gerincvelő-sérült halálra volt ítélve, ma már évtizedekre biztosított az élete és bizonyos munkát is végezhet. Hasonló a helyzet azoknál ls, akiknek mindkét kezét vagy lábát amputálni kellett. Gyárakban dolgoznak, Irodai munkát végezhetnek, mint könyvelők, gépírók, telefonközpont-kezelők stb. Sajnos, moziba, színházba ők se járhatnak, mert a lépcsőkön egyedül nem közlekedhetnek. Be kell azonban vallanunk, hogy az említett eredmények nem általánosak, nem vonatkoznak minden betegségre és minden betegre. Közel félmillió azoknak a száma, akik pénzbeli juttatáson túl alig kapnak valamit a társadalomtól. A modern technika térhódítása, a közlekedés fejlődése következtében ezeknek a száma falun is emelkedik. A mezőgazdaság gépesítése folytán szaporodnak a balesetek, s egyre több a rokkant mezőgazdasági munkás. Ezeknek nagy része a családjukra van utalva. Megkapják ugyan a művégtagjalkat, esetleg közlekedési eszközeiket is, de nem tanltjuk meg őket ezeknek a használatára, s így a drága gyógyászati eszközök használatlanul porosodnak, a betegek pedig magukra hagyatva fekszenek a lakásban. A súlyos kézsérülteknél sem jobb a helyzet: A gyárakban nem módosítják a munkaeszközüket, hogy tovább dolgozhatnának. Néha csupán a munkakörülményeiken kellene változtatni, de a legtöbb üzemnek kényelmesebb a beteget rokkantsági járulékra utalni, mint vesződni munkalehetőségeinek a megteremtésével. Ilyen körülmények között sok sérült és rokkant akkor is kiesik a termelésből, a társadalmi életből, ha ezt egy kis szervezéssel, ötletességgel meg lehetne akadályozni. Pedig az üzemek legtöbbje munkaerő hiánnyal küszködik. Eddig csupán a rehabilitáció huma-12 hot,