A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

Az internacionalizmus gyozeime (Megemlékezés a CSKP egyesítő kongresszusának 50. évfordulójáról) A csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom fejlődése szempontjából döntő fontosságú feladatot jelentett a szociáldemokráciától örökölt nemzetiségi ellentétek leküzdése, a proletariátus szociálpolitikai alapon történő egyesítése. A csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek proletariátusának forradalmi pártban való egyesítése évekig tartó folyamat eredményeként következett be. E folyamat 1921-ben érte el tetőpontját. - Az álláspontok tisztázása Csehszlovákiában elsőként Szlovákia proletariátusa lépett az internacionalizmus útjára. A lubochftai kongreszszus a munkásmozgalom súlyos üldöztetése közepette egyesítette Szlovákia és Kárpátalja szlovák, magyar, ukrán és német munkásszervezeteit és állást foglalt a cseh baloldallal való egyesülés mellett. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1921. május 14—16-án megtartott alakuló kongresszusa egyesítette a csehszlovákiai proletariátus fő erőit. A kongresszus azonban még nem tűzhette ki célul az internacionalista egység maradéktalan megvalósítását. A német, a lengyel, a zsidó kommunisták és az S. K. Neumann vezette önálló kommunista csoportok csatlakozása még váratott magára. A cseh és a német kommunisták között nézeteltérések merültek fel az egyesülés folyamatának tempóját illetően. Ezek mögött a kommunista mozgalom taktikai kérdéseinek eltérő megítélése húzódott meg. A cseh kommunisták vezére, Bohumír Smeral az ultrabaloldali német és magyar kommunistákkal szemben — akik az internacionalista párt megteremtésének kérdésében a permanens „forradalmi offenzíva" elvéből indultak ki — a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán elfogadott taktikával, a „tömegek felé" jelszóval összhangban álló elképzeléseket vallott. A munkásság mindennapi követeléseinek teljesítéséért, a munkásosztály zömének megnyeréséért folytatandó harc szükségességét, a forradalmi harcokra való alapos felkészítés fontosságát hangsúlyozta. E taktika alapján a csehszlovákiai kommunista erők fokozatos egyesítéséért szállt síkra, attól tartva, hogy a centralizált párt elsietett megalakítása a tagság jelentős részének elfordulásával, a párt tömegjellegének elvesztésével járna. Azt is szem előtt tartotta, hogv a cseh baloldalnak még nem sikerült teljes mértékben megszabadulnia a nemzetiségi előítéletektől. Ezért Smeral a centralizáció helyett átmeneti föderatív megoldást javasolt, A német kommunisták vezetője, Kari Kreibich viszont a taktikai kérdésekben balos álláspontra helyezkedett. A cseh és a német kommunisták közötti vita után a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa tett pontot. Leninnek sikerült meggyőznie Smeralt az egyesítés szükségességéről, s ugyanakkor Kreibich taktikai álláspontjának helytelenségét is bebizonyította. A kongresszus határozatban kötelezte Csehszlovákia Kommunista Pártját a kommunista csoportok három hónapon belüli egyesítésére. „Áldott legyen e pillanat!..." Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyesítő kongresszusa 1921. október 30.— november 4. között zajlott le Prágában. A smíchovi „Národní dűm" ünnepélyesen feldíszített üléstermében a küldöttek bátorítást kereső tekintete a csehszlovák munkásmozgalom történetében először pihenhetett meg a nemzetközi proletariátus vezérének és tanítójának, V. I. Leninnek a Marx Károlyé mellett elhelyezett mellszobrán. A terem homlokfalára a köztársaság valamennyi népének nyelvén felkerült a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának a kongresszus alapeszméjévé vált jelszava: „Világ proletárjai egyesüljetek!" A különböző nemzetiségű csehszlovákiai proletariátus egy táborba való tömörülése a proletár testvériség hatalmas manifesztációjává lett. A kongresszust üdvözölte a német, az angol, a francia, a spanyol, a dán, a norvég, a svéd és a jugoszláv testvérpárt. A plénumból érkezett javaslat alapján a résztvevők a munkástömegek megfélemlítése elleni tiltakozás jeléül beválasztották a kongresszus díszelnökségébe az Egyesült Államokban halálra ítélt két olasz származású munkásforradalmárt, Saccót és Vanzettit. A kommunista szekciók egyesítésének kérdéséről a kongresszus két központi alakja, Bohumír Smeral és Kari Kreibich tartott beszámolót. Smeral a kommunista mozgalom eljövendő harcainak szemszögéből méltatta az egyesülés, a demokratikus centralizmus alapján egy testté olvadó párt jelentőségét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pártnak a centralizáció kötöttségei között is meg kell őriznie tömegjellegét. Csehszlovákia sajátos körülményei között Smeral szerint ez egyet jelentett azzal, hogy a párt mint gazdasági és politikai téren, úgy a nemzetiségi kérdésben sem zárkózik el a mindennapi gyakorlati problémák elől. Smeral álláspontja ugyan még meszsze állt attól, hogy a nemzetiségi kérdésben meglássa a szocialista ideálok megvalósításának előfeltételét, megállapításai azonban komoly gyakorlati jelentőséggel bírtak. A cseh kommunisták szerepéből kiindulva hosszú időre szóló s a mozgalom egész struktúrájára vonatkozó érvénnyel határozta meg a kommunistákat sem kímélő nemzetiségi elfogultság és közöny, a pártot is fenyegető nemzetiségi ellentétek elkerülésének útját, amikor kijelentette: „Hogy ne hatolhasson be sorainkba a bennünket megosztó, szociálforradalmi döntéseink folyamatosságát megzavaró nacionális idegesség és túlérzékenység, azt a cseh kommunisták úgy érhetik el, hogy síkraszállnak a német, magyar, lengyel és ukrán tömegek valamennyi követeléséért, legyen az iskolaügyi, nyelvi vagy bármilyen kulturális vonatkozású ügy, s ha az effajta nemzetiségi igazságosságért ők maguk őszinte és energikus harcot folytatnak." Smeral beszámolójának befejező része a forradalmi erkölcs, önfeláldozás és az eszme összetartó erejébe vetett hit manifesztációja volt. „E pillanatban a kommunista ideálok iránti szeretetben és hitben válunk eggyé ennek az államnak valamennyi nemzetével. Áldott legyen e pillanat, hadd emlékezzünk rá örömteli megindultsággal, ha az előttünk álló tövises utat megtéve majd a győzelem métája előtt állunk!" Smeral után Kari Kreibich emelkedett szólásra. Rámutatott, hogy a csehszlovák proletariátus egyesülése nem felülről történt intézkedések eredményeként, hanem a tömegek alulról jövő kezdeményezésére, a proletártömegek akaratából valósul meg. Lelkesítő szavakkal állapította meg: „Attól a pillanattól, hogy befejeződik ez a kongresszus, az első és egyetlen nemzetközi párt leszünk ebben az államban. Mi leszünk az elsők ebben az államban, akiknek sikerül kiküszöbölniük a nemzetiségi nézeteltéséreket." A továbbiakban a nemzetiségi proletariátus szerepéből kiindulva hangsúlyozta: „A nagy proletár osztályharcot csak akkor folytathatjuk sikeresen, ha kéz a kézben egymás oldalán harcolunk a nemzet proletártömegeivel, melyek ebben az országban a többséget képezik. Csak így érhetjük el célunkat. Erről nem szabad megfeledkeznünk." A kongresszuson felolvasták a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának üdvözlő levelét. E dokumentum fontos irányelvül szolgált a kongresszus további tanácskozásához és a CSKP jövőbeni tevékenységét illetően. A végrehajtó bizottság teljes bizalmat szavazott a csehszlovákiai kommunistáknak. „ ... az európai proletariátus soraiban országuk fekvésénél és mozgalmuk helyzeténél fogva önök a nagy proletárforradalmak hadseregének élcsapata. 3 ezzel arähyos'az önök előtt álló feladatok nagysága" — állt a levélben. A kongresszus a cseh, szlovák, német, magyar, lengyel és ukrán proletariátus egyesülését kimondó határozat elfogadásával teljesítette legfontosabb feladatát. Egység és demokratikus centralizmus A csehszlovákiai kommunista szekciók internacionalista egyesítése együtt járt az egység szervezeti megszilárdításával. Ehhez a pártépítés lenini elvein, a bolsevik párt tapasztalatain alapuló szervezeti szabályzatra volt szükség. Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszabálya viták eredményeként született meg. A Rudé Právo 1921. szeptember 4-én közzétette a szervezeti szabályzat javaslatát, mely kiváltotta a Kommunista Internacionálé bírálatát. E szabályzat ugyanis még magán viselte a szociáldemokrata felfogás hatását. Ez többek között az internacionalizmus értelmezésében is kifejezésre jutott. Arányos nemzetiségi képviseletet javasolt, mely ellenkezett a demokratikus centralizmussal, s mint a párt akcióképességét gyengítő viszályok forrása, könnyen a kommunista mozgalom kerékkötőjévé válhatott volna. A Komintern jelentős segítséget nyújtott e fogyatékosságok kiküszöböléséhez. öttagú nemzetközi bizottságot nevezett ki, melynek a cseh kommunisták mellett tagja volt Wielhelm Pieck és Otto Kuusinen is. A bizottság tanácsai és irányelvei alapján sikerült átdolgozni a szabályzatot. A kongresszus elé terjesztett, lenini elveket tükröző szervezeti szabályzat új alapokra helyezte a tagság értelmezését, megszüntette a legfelsőbb vezetésnek a szociáldemokrata pártból örökölt kettősségét, felszámolta a frakciók alakításának lehetőségét, rendszeresítette a pártbüntetések kiszabását stb. Az energikus vezetés, a szigorú fegyelem minden marxista-leninista típusú párt sajátja, a szociáldemokrata hagyományokkal terhelt csehszlovákiai proletár élcsapat számára azonban létkérdés volt. Kétségtelen viszont, hogy a demokratikus centralizmus elveire épülő szervezeti szabályzat a mozgalom ki terebélyesedésével később meghaladott olyan rendelkezéseket is tartalmazott, melyek a centralizmus túlhajtásáról tanúskodnak. Zökkenőmentes elfogadásuk is a mozgalom akkori állapotát tükrözték. A szabályzat jóváhagyása körüli légkört hűen érzékelteti az a felszólalás, mely rámutatott: Lehet, hogy nem valami ideális dolog, ami a centralizációt illetően történt, azonban semmiképpen sem állítható, hogy ez a végrehajtó bizottság valamiféle nagyzási törekvéseiből fakadt, hogy az önzés műve ... hanem azt jelenti, úgy alakult meg, hogy megfelelhessen a mozgalom szükségleteinek; helytállhasson a ránk váró nehéz pillanatokban ..." A rész és az egész viszonyának az alapszabályzat szerinti értelmezése magában foglalta a pártépítés szempontjából a csehszlovákiai viszonyok között később fontos tényezőként jelentkező területi és egyéb sajátosságok figyelembevételének elutasítását. A szervezeti szétforgácsoltság leküzdésének, a nemzetiségi megosztottság hatása kiküszöbölésének szándékához kapcsolódva ebben bizonyára közrejátszott a nemzetközi munkásmozgalom hatása, a szociális kérdések előtérbe helyezése, a szlovákiai mozgalom helyzete, fejlett vezető káderek hiánya, a burzsoá nacionalista és autonomista tendenciák hatásával kapcsolatos aggodalmak, a nemzetiségi kérdés elvi tisztázatlansága stb. Tény, hogy a párt fejlődésének akkori szintjén e később komoly problémákat okozó kérdés — mely a CSKP szlovákiai vezetőségének létrehozásával csak 1930-ban nyert megoldást — nem képezte vita tárgyát. Maguk a szlovákiai kommunisták sem vetették fel. A szlovákiai országos titkár, Schiffel rövid, az összefogás fontosságát hangsúlyozó felszólalásában Lubochfta példájára hivatkozva annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az egész köztársaság proletariátusa képes lesz az elnyomás elleni közös front kialakítására. A kongresszus jegyzőkönyve szerint, a magyar kommunisták szószólója, Seiden Ármin a „közép-európai egyesült szocialista államok" létrehozásának perspektíváját összekötötte az egység és az internacionalizmus gondolatával. A CSKP egyesítő kongresszusa teljesítette küldetését. Megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a csehszlovákiai proletariátus a nemzetiségi különbségeken felülemelkedve, vállvetve induljon harcba a tőke uralmának megdöntéséért. A közelmúlt eseményei igazolták, hogy a CSKP egyesítő kongresszusának eszméje és szelleme fél évszázad távlatából is eleven örökségként hat. Az 1968-as társadalmi-politikai válság idején sokan a nacionalizmus hatása alá kerülve, vagy pedig a munkásosztály erejének tudatos megosztására törekedve a nemzetek és nemzetiségek kommunistáinak egységes fellépésével, az egységes politikai befolyás gyakorlásának elvével szemben a nemzetiségi sajátosságokat helyezték előtérbe, a párt föderalizálását szorgalmazták. E törekvések kudarca meggyőzően bebizonyította, hogy az internacionalizmus eszméje, mely ötven évvel ezelőtt győzelmet aratott, a csehszlovákiai kommunista mozgalomban kiszakíthatatlan gyökereket eresztett. KISS JÖZSEF hot 10