A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

Oldalnézetből A villanyszerelő Hatalmai tárta táskája van s hullámos ápolt haja, amin csillog a hajolaj. Piros krétával rejtélyes hieroglifákat rajzolgat a falra. Operettrészleteket és modern slácereket fütyül, mint egy Jól megtermett rigó. Fütyül és rajzol, s néha hangosan felkurjant: „Szerelmem, légy enyéééém!" A sok krix-krax megalkotása után igy szól: — Uram, kaphatnék egy kis előleget? — Hm... és mennyit? - Három kilót, - ??? — Ejnye no... hát háromszázat. Leguberálom a pénzt. Zsebrevágja és kürülnéz. Figyelmesen nézi a falat. — Mi az — érdeklődőm — nem tetszik valami? — Hát ... úgy látom, nagyon száraz ez a fal. Meg kéne Öntözni. Már ugranék az öntözőkannáért, de elneveti magát. — Nem abból, uram - kiáltja hahotázva - amabból nil £s a konyhaszekrényre, helyesebben az ott székelő pállnkásüvegre mutat. Végre kapcsolok s megkínálom őt pálinkával. — Egészségünkre! — mondja s az asztal mellé telepszik, mintha az idén fel sem akarna kelni. Nem is kel fel, amig egy oseppnyi pálinka van az üvegben. — Akkor hát holnap elkezdjük -mondja és kezet rázunk. Másnap: Itt ül az olajoshajú villanyszerelő az asztalnál, előtte pálinkásüveg, nem is tudom hogy került az asztalra. Elég volt elfordulnom, s kiemelte a konyhaszekrényből. — Nem haragszik, ugye? — mosolyog gunyorosan — tegnap egy kissé elrontottam a gyomrom, no és tudja: kutyaharapást szőrével... Egészségünkre! Papirt vesz elő és számol. Számol és Iszik. Vajon mit számolhat ilyen elmélyülten. — Szüksége lesz tiz darab kapcsolóra és tizenöt vagy húsz elosztódobozra — mondja aztán. — Megveszem — válaszolom kurtán. — Csakhogy nem lehet kapni — emeli fel a kupicát — az egész városban nem kapható. — Hát akkor ml lesz? — érdeklődöm elszontyolodva. — Nézze, én megszerzem magának; különben még vezetékre is szüksége lesz és az sincs az üzletekben, egyszóval megszerzem magának az üzemben, ahol dolgozom, ha ... — Ha... ? — Ha kapok még háromszáz korona előleget. — Hm... az bajos lesz, nagyon bajos — mondom — nem is miattam, de hát, tudja, az asszony nem szereti csak úgy a világba szórni a pénzt... Eltűnődik, azután újratölti a kupicát. — Ahogy gondolja. Viszont biztosithatom, hogy az anyagot nem tudja beszerezni. Feláll, megtántorodik. — És... ha ő, mármint az asszony, nem tudná meg? Tagadón rázom .a fejem. — Rendben — morogja hunyorogva — elvégre nem erőszak a disznótor. Köszönés nélkül távozik. A kapuban dalragyújt: „Midőn Havannában hajóra szálltam én .. Azóta nem láttam őt. Ügy látszik ismét hajóra szállt. Elvégre a hajójegyét megfizettem. Mostmár: jó lenne, ha valaki megfejtené a szobák és a konyha falain vöröslő hieroglifákat. ZS. NAGY LAJOS A mai asszonyok. Kicsit áldozatok, kicsit hősök, az élet hordozói, hosszúhosszú sorban járják az utat munkából munkába, mint a páternoster. Szőkék, barnák, fekete és kék szeműek, mélázón szomorú és ragyogón tiszta tekintetű asszonyok és lányok, száz és száz keze vezérli a színes szálakat, a hegesztőpisztolyok útját. A lehajlott női fejekben felváltva lakozhat derű és szomorúság. A homlok megannyi sorsot takar. S bár a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Pletatex kötődéjében szőnyegszövő, hálógyártó és műanyagfeldolgozó részlegében a különböző gondok, vágyak ls beleszővődnek a mintákba, ott fénylenek a szivárványszínekben, a műanyagcsövek csillogó tükrében, mégis a cél, a láthatatlan karmester intése, egyetlen ritmikus mozdulattá varázsolja az egész folyamatot. A különféle mozdulatokból egyetlen biztos ütemű kompozíció, egész lesz. A sok női kar és derék, Egyre divatosabb ma a subaszőnyeg bármilyen irányban ls hajlong, de egy közös kicsúcsosodás, cél érdekében. A szivárványszínű, pókhálóvékony szálak a terem egyik végéből, a táncosnők alakját idéző ugrabugráló orsókról lesimulva belevesznek a számomra áttekinthetetlen kibontakozási folyamatba. Hogy a történések sorozatán keresztül a sok különböző gép segítségével a női kezektől vezérelve elérjenek a végső kibontakozásig. Ott sorakoznak aztán a terem másik végében a kész termékek, várva, hogy új utakra keljenek... Milyen késztermékek? Sok-sok színes női és férfi pulóver, kardigán, mellény, kötött női ruha, gyapjú és műszálas fonálból. A további termekben készülnek a modern kelím és subaszőnyegek. Lengyelországi és magyarországi exportra szánt halászhálók, szintetikus anyagokból Remény Ferencné, raktárnok előállított szívóberendezések, autóven tillátorok stb. Ahová csak nézek, min denütt nőket látok, kísérőmön, Szeka István vezetőségi tagon kívül, aki elő zékenyen ismertet meg a kötődéve szövődével a műanyagfeldolgozó rész leggel, és mindennel, ami a szövetke zettel kapcsolatos. A beszélgetés ma gyárul folyik vele és a munkásnőkke is javarészt. A szövetkezet magvát 1947-ben Békéscsabáról áttelepült szőnyegkészl tők alapították. A további részlegel később jöttek létre. A szövetkezet vál lalatl és egyéni megrendelésekre dol gozik. A kötött, szövött termékek fióküzletekbe vándorolnak. Ilyenel működnek például Nővé Zámkybar (Érsékújvárott) Stúrovóban (Párkány ban) és Levicén (Léván). Bevételül havonta 70—90 ezer korona között mo zog. A legtöbb megrendelést a na gyobb ünnepek előtt és a téli hóna pókban kapják. A plasztiktermékeke Marekné művezető elége dett a munkahelyével