A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-29 / 43. szám

a megrendelők számára helyben be ls szerelik. Erre szervezett munkabrigádjaik vannak. Ezt a munkát is főleg nők végzik, A szövetkezetnek jelenleg 348 nődolgozója van, az alkalmazottak számának 82 százaléka. A termékek legutóbbi sikeres kiállítása Brnoban volt A nagyon szép suba- és kellm szőnyegek jelenleg nem a legkelendőbbek. Drágák. A kézimunka azonban sohasem volt olcsó. A szövetkezetnek nincs tanonciskolája, s így betanulási időre veszi fel dolgozóit. A betanulás Időtartama 1—3 hét, az egyéni ügyességtől függően. Ezután már fizetést kap az alkalmazott. 7—800 korona a kezdők átlagkeresete. Legalább egy év szükséges ahhoz, hogy a tökéletes munkaszínvonalat elérjék. A nők átlagkeresete munkarészlegenként váltakozó. A legalacsonyabb bért (átlag 1100 koronát) a szőnyegkészítők kapják. Az említett kisebb megrendelések miatt. 1224 koronát keresnek a kötöttáru-osztály dolgozói. A műanyagfeldolgozók keresete a legjobb. Például a szerelésre kijáró nők 1800 koronát ls megkereshetnek havonta. A vezetőség évente szaktanfolyamokat rendez, jelenleg 64 nő látogatja. 1972-ben a terv szerint 140 lesz a szaktanfolyamra küldött nők száma. Szegény Erzsébet mflveze- Szőnyegmlnta-tervezők: J4n Ondrulek a szövetkető a zajra panaszkodik Gogol Anna és Hájek Ilona Gulkásné: „A gépeket ki kell szolgálni" zet elnöke A vezetőség véleménye a nők munkájáról — Szekan elvtárs ls úgy véli, hogy a nőkkel mindig baj van? — fordulok tréfálkozva kísérőmhöz. — Már megszoktam ... — Hogy érti ezt? — s lehet a hangomban némi támadó él, mert gyorsan válaszol. — Jó értelemben. A nőkkel sokkal könnyebb boldogulni, mert őszinték. Nem taktikáznak, nem isznak, ha valami nem tetszik, nyíltan megmondják. őszintén állítom, hogy jó dolgozók s a legkomplikáltabb gépeknél is megállják a helyüket. — Nem érzi magát török basának, ha végigsétál ennyi nő között? — Nemigen — feleli nevetve — mert ha úgy adódik, alaposan odamondogatnak. Ez pedig nem jellemző a háremhölgyekre. Különben is kissé túlméretezett hárem lenne. Hát igen, kb. 70 nő van abban a csarnokban, ahol éppen tartózkodunk. — Hány nő dolgozik vezető beosztásban? — Az arány körülbelül egy a háromhoz. Ezek főleg csoport- és művezetők. A gépeket ki kell szolgálni Gulkásnéval, egy idősebb szövőnővel beszélgetek először. 23 éve van a szövetkezetben. 1100 korona a tiszta keresete. Ma a reggeli műszakban dolgozik. Kettőtől tízig következik a másik műszak. Leülnie nem szabad. Elég fárasztó lehet, mert közel a nyugdíjkorhatár. Hiába, a szál elszakadna és... — A gépeket is ki kell szolgálni, talán a férjeket is? — Bizony nem ártana, ha többet segítenének otthon. Ez már Remény Ferencné mondja, aki jóval fiatalabb. Raktárnok. Egy gyermeke van. Nyolc éve dolgozik a szövetkezetben. — Párja nem lesz az utódnak? — Nemigen. Tudja, annyit futkostam én ezzel az eggyel is, hogy még egyszer nem csinálnám végig. Marekné művezető is 23 éve dolgozik a szövetkezetben. Elégedett. Munkahelyét szereti, hiszen elég sokáig nem volt itt valami nagy a nők munkalehetősége. Szegény Erzsébet szintén az alapító tagok sorába tartozik. Művezető, ma már az orvost is fel-felkeresi. Fejét fogja és a zajra panaszkodik. Három felnőtt gyermek édesanyja. A „gyerekek" egyetemisták. Tőle tudom meg azt is, hogy a hozzá beosztott kb. 70 fiatalabb nő közül legfeljebb csak kettő-háromnak van három gyermeke. Általános tünet az egyke. 1970-ben 53, 71-ben 48 nő hagyta el munkahelyét családi okok miatt. A kétműszakos munkaidőbeosztást nem tudták egyeztetni a családi gondokkal. A munkatermelékenység viszont megkívánja a kétműszakos beosztást. A gépeket reggel hattól este tízig kell üzemeltetni. Bizonyára nem könnyű a nőknek. S tudjuk, ezen a szövetkezet sem segíthet. Tény azonban az, hogy 167 nő utazik is naponta, átlag 30 kmes távolságról, a járás különböző falvaiból. Nem lehet kellemes, ha az édesanya egy egész héten keresztül este tizenegy óra után vetődik haza. Pedig nem egy eset van ilyen, ugyanis 190 a férjezett dolgozó nők száma s ebből 131 a gyermekes anya. A nők átlagos életkora 20—35 év. El-elakad a beszélgetés. Bár Szekan elvtárs minduntalan biztatja az asszonyokat: „Beszéljenek, mondják el őszintén, ami nem tetszik." — De ki merne panaszkodni vezetőségi tag előtt — mondom, s megjegyzésemre némi kuncogás a felelet. Az asszonyok sanda tekintetére Szekan elvtárs is elneveti magát és lemarad tőlünk. Mindenütt nők A mosdókban, öltözőkben, folyosókon, bármerre járok a második műszakra készülődő asszonyok, lányok csoportjaiba ütközöm. Ahol lehet, kérdezek, de van, amikor akaratlanul hallgatózom. A férjek vannak műsoron. — .., Nálunk a férjem nem akarta a második gyereket. Autót akart. — Nálunk munkamegosztás van ... — Hogy sikerült ezt elérni? — tesz kíváncsivá a nevető szemű flatalaszszony megjegyzése. — Egyszerű munkamegosztás. Én csinálom a rendet, a férjem és a fiam a rendetlenséget. — Az én férjem meg is főz, csak ne szapuljátok mindig a férfiakat. Közöttünk is akad mákvirág. — Csak nem fogjuk a férfiakat dicsérni, elvégre női üzem vagyunk. Nevetnek, és a szavak sem koppannak súlyosan, bántón, úgy beszélnek a férjükről, mint elnéző szülők vásott gyermekükről. Csakhogy minden tréfa mélyén ott az Igazság is. Egy kisebb csoport az öltözőben ott ül, ahonnan nem eshet le, a földön. Zöldpaprikát esznek. — És az ebéd? Szabó Ilona, a helyi fióküzlet elárusítónSJe — Ml már ebédeltünk otthon, itt is van rá lehetőség, hogy megvegyük ezt-azt. Igaz, Raj-büfé működik nálunk s kicsit srófoltabb az ár, de jó, hogy meleg levest is lehet ott kapni. Egy komoly barna lány a további csoportnál elhúzódva hallgatagon áll. A hallgatagok vonzanak, mert titkokat sejtek. Egy idősebb asszony észreveszi figyelő tekintetem. — Elhagyta a fiúja — súgja bizalmasan. Hát igen, a bánat hallgatag. És akad olyan ls, akit a férje minden ok nélkül bármikor megüt... Ezt is egy idősebb asszonytól tudom meg, s azt is, hogy gyermekes anyáról van szó. Nem keresem, melyik az, de elképzelem, és szinte látom, -ahogy komolyan lehajtott fejjel hallgatagon dolgozik a gép mellett, ahogy szótlanul mos, főz, takarít otthon, és biztos vagyok benne, hogy reménykedik, vár. A legkevesebbre, amihez joga lenne, hogy az ütések helyett tiszteletet és egy kis elismerést kapjon. Azt, ami minden dolgozó nőnek és anyának kijár. A Pletatex dolgozói igazi mai aszszonyok, kicsit hősök, kicsit áldozatok. Nem űr- és sarkkutatók, nem Madam Curie-k, nem Saganok. De az általuk hegesztett műanyagcsöveken a beomlott bányák munkásai olykor az életet adó levegőt kapják. És kétműszakos gondjaikat s talán sok esetben elérhetetlen nagy és szép álmalkat mindmind beleszövik a szivárványszínű pulóverekbe, a szőnyegek tarka mintáiba. Ha csak lehet, ne tiporjon rájuk sáros lábakkal senki... T. KASZA IDA