A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-22 / 42. szám

de él, s ahol az ipari és mezőgazdasági termelés fő központjai helyezkednek el. A Szovjetunióban tehát a vízkészletek ésszerű hasznosítása a fő kérdés. Meg kell szüntetni a vízkészletek és a vízfogyasztás közötti aránytalanságot, át kell törni a vízgyűjtő medencék közötti határokat és gazdaságosan elosztani a folyók vízhozamát. Kazahsztán hatalmas kiterjedésű sztyeppés területei és Közép-Ázsia sivatagai nagy szükséget szenvednek vízben. A szibériai folyók ugyanakkor roppant víztömeget szállítanak a Jeges-tengerbe. A szovjet tudósok már régóta azon gondolkodtak, miként lehetne eljuttatni a hűs szibériai vizet a forró Dél földjeire. Ma már ez nemcsak elgondolás: konkrét tervek készültek róla. A számítások szerint a szibériai medence évente több mint száz köbkilométer vizet adhat Közép-Ázsiának. Az első lépés már meg is történt. Megépült egy csatorna, amely az észak felé hömpölygő Irtis vizének egy részét Kazahsztán nagy ipari központjaiba viszi el. Az ötszáz kilométer hosszú csatornán 22 szivattyúállomás, 14 gát, 13 mesterséges tó, számtalan töltés, híd és vízelvezető létesült. Ám ez a csatorna nemcsak hosszúságra és műszaki berendezésének sokasága miatt tekinthető egyedülálló létesítménynek. Hogy az Irtis vize eljuthasson Kazahsztán középső területeire, szivattyúállomások segítségével 500 méteres szintkülönbséget kellett legyőzni. A vízépítészet történetében még soha senki sem vezetett csatornát ilyen magasságra. Az Irtis-Karaganda-csatorna azonban csak az első lépés a szovjet vízgazdálkodási szakemberek terveinek megvalósításában. A Szovjetunió északi vidékeinek és Szibériának a folyói Tudomány echnika Leningrád eltűnt szigetei A Leningrádi Városbarátok Klubjának felmérése szerint megdőlt az az állítás, hogy Leningrád 101 szigeten fekszik. A felméréskor mirídöszsze 50 szigetet számláltak, és a jelek szerint tovább csökken a számuk. így például nemrégiben még önálló szigetként létező Volnoj-sziget átalakult félszigetté, mert az új autóút építése során betemették az őt a Dekabristák szigetétől elválasztó csatornát. Tulajdonképpen egy 1864-ben készült térképen szerepelt először a 101 sziget. Ezt a térképet a Hajózási Minisztérium készítette a Néva deltatorkolatának pontos felmérésére, és ennek az adatait vették át a lexikonok. Azonban az útikönyvek és tájékoztatók szerkesztői megfeledkeztek arról, hogy nemcsak a természet alakítja, formálja a szigeteket, hanem az ember is. Régebben a vízi közlekedési utak építésének, ma pedig a város közlekedésének a problémáit igyekeznek megoldani. így tűnt el pl. a fent is említett Volnoj-sziget, továbbá így tűntek el a Zsadimirovszkij, a Goropulo és a Kasevarov szigetek is. Olajsziget Francia kutatók a tenger alatti olajtermelés kiszolgálására és az olaj tárolására „szigetet" terveztek az Északi-tengeren, az egyik nagy olajmező fölé. Az óriási, 160 000 m3

befogadóképességű betontartály építését már el is kezdték. A mesterséges sziget alkalmas lesz a tankhajók töltésére, a tenger alatti olajkutakból származó nyersolaj tárolására, helikopterek fogadására és a kezelőszemélyzet elszállásolására. Átmérője 100 m, magassága 90 m. Külső fala — a tenger hullámzásának csillapítására — perforált. Az olajtartály 9 rekeszes, a rekeszek falmagassága 70 m. Az új létesítmény még ebben az évben a helyére kerül, s a világon az első ilyesfajta megoldásnak tekinthető. Űszó erőművek A Szovjetunió távoli területein egyre több ipartelepet létesítenek az újonnan felfedezett természeti kincsek kiaknázására. Az építkezéshez elektromos energia kell, az elektromos energiához erőmű, de az erőműépítkezéshez megint csak energia szükséges. Az óriási távolságokból vezetett energia nagyon drága lenne. A megoldás: úszó elektromos erőművek. Az úszó erőműveket Tyumenyben készítik. Az első jelenleg a bilibinszki atomerőmű építkezését és a Csukcs-félsziget bányaiparát látja el energiával. A második, a „Szevernoje szijányije-2" (északi fény) nevű nemrég indult Szibériába, hogy az 5300 kilométeres út után ellássa energiával Pecsora közelében (Komi ASZSZK) egy hőerőmű építkezését. A „Szevernoje szijányije-2" vízkiszorítása 2200 tonna, az elektromos energiát két 10 000 kilowattos gázturbinája szolgáltatja, amelyek fűtőolajjal működnek. A hajó fedélzetén 50 ember dolgozik. A harmadik úszó erőmű, amelyet most építenek, Narjan-Mar városnak, a Nyenyec nemzetiségi körzet fővárosának lesz az erőműve. A tervek szerint az ötéves terv végére 180 mozgó erőmű lesz üzemben, összesen 700 000 kilowatt teljesítménnyel, 1980-ra pedig 210, 1 millió 800 ezer kilowatt teljesítménnyel. z utóbbi évtizedekben világ-Aszerte egyre többet írnak, gondolnak, vitatkoznak földünk vízkészleteiről. A vízellátás kérdése nem véletlenül lett napjaink egyik legégetőbb problémája: Egyre szembetűnőbb, milyen nagy eltérés van édesvíz-készleteink és az édesvíz iránt növekvő kereslet között. Az Egyesült Államok például 1900-ban édesvízkészleteinek mindössze 6 százalékát vette igénybe, 1960-ban már hatvan százalékát, s az előrejelzések szerint a század végére a vízfogyasztás meghaladja majd az USA folyóinak teljes vízhozamát. Az ipar fejlődése mind több vizet igényel. A szovjet népgazdaság már ma több mint 250 köbkilométer vizet fogyaszt évente, ami éppen a legnagyobb európai folyó, a Volga vízhozamával egyenlő. Századunk végére a szovjet gazdaság vízigénye három és félszeresére emelkedik. Á Szovjetunió azonban nagy édesvíz-készletekkel rendelkezik, világviszonylatban a legtöbbel: folyói éves vízhozama együttesen körülbelül 4700 köbkilométer, csaknem hatszorosan múlja felül az az Egyesült Államok folyóinak vízhozamát. A Szovjetunió folyói másodpercenként mintegy 125 000 köbméter vizet visznek a tengerekbe és óceánokba. Sajnos, ennek a kincsnek alig több mint egytizede található ott, ahol szükség van rá. A szakemberek kiszámították, hogy a Szovjetunió vízkészleteinek több mint 80 százaléka a gyéren lakott északi és keleti körzetekben van, és alig 20 százalék jut arra a területre, ahol a lakosság négyötö^fcnms Az egyik elkészült szivattyútelep, amely a déli sztyepék irányába tereli a folyó vizét 12 Az Irtis őst mozdulatlanságában