A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-22 / 42. szám

Villant Lajos Szécsényke Első találkozás íme itt ballag Villant Lajos bácsi, egyenes derékkal, emelt fővel, akárcsak egész életében. Arcát ugyan ráncok barázdálják, de szeme sarkában, szája szögletében huncut mosoly: „Nem babrálsz ki velem, élet!" Szavai nyomán elénk rajzolódik a falu — Seéianky (Szécsényke) — fél évszázados múltja. Régebben Kis-Moszkvának hívták a falut, nemcsak a környéken, hanem még a távolabbi vidéken is, hiszen Sahytól Modry Kamenig (Ipolyságtól Kékkőig) nem volt még egy község, ahol ilyen erős kommunista pártszervezet működött volna, s ahol a lakosság túlnyomó többsége is a kommunistákkal tartott. — 1925-ben alakítottuk meg a pártszervezetet: kilencen. Major András volt a kezdeményező. Sajnos ő később cserben hagyott bennünket s átlépett az agrárpártba, azonban testvérei, Major Lajos és Sándor, mindvégig kommunisták maradtak. Majd így folytatja: — Szécsényke, noha kis falu volt, 42 pár aratót és 33 cselédet tudott kiállítani. Viszonylag sok volt itt a nincstelen zsellérember, akik ha nem is voltak kommunisták, velünk rokonszenveztek, s a választásokon mi győztünk, kommunista ember lett a falu bírája. Pártszervezetünknek — A nyugdíja? JtF — 1200 korona. Ehhez, minthogy éjjeli őr vagyok az állami gazdaságban, még megkeresek egyszer ennyit. A párt megalakításának 50. évfordulója alkalmából öröm ért: megkaptam a jubileumi emlékérmet. Végeredményben tehát nem panaszkodhatom, ez különben sosem volt szokásom. Villant Lajos bácsi elköszön, s puskájával a vállán, legényesen távozik. Második találkozás — Ha nem lett volna ilyen száraz nyár és ősz, kivágtuk volna a rezet — mondotta Deák Ferenc szövetkezeti elnök. — Gabonából így is rekordtermést, 39 és fél mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. No mármost: ezt nem a szécsénykei szövetkezet elnöke mondotta, minthogy ilyen szövetkezet nincs, hanem az Ipolymenti Egységes Földművesszövetkezet elnöke. Ez év februárjában ugyanis négy szövetkezet egyesült: a szécsénykei, a nagyfalusi, az ipolyhídvégi és a kelenyei (pontosabban csak három, mivel az előző kettőt már régebben összevonták). Ügy tudom, az egyesítés nem volt teljesen önkéntes, inkább, „felülről" kezdeményezték. Most épp ezért lennék kíváncsi: az eddigi eredmények után ítélve, nem volt-e elhamarkodott lépés, s mi várható a jövőben a megnagyobbodott szövetkezettől? Bodzsár Gyula üzemgazdász válaszol a feltett kérdésre: — Ma már csak a nagyüzemi gazdálkodásnak van igazi jövője. S minél nagyobb egy üzem, annál jobb eredményekre számíthat. Hiszen drágább, jobb minőségű gépekkel dolgozhat s az egyéb ráfordítások összege is nagyobb lehet. A kérdés második felére tehát azt válaszolhatom, hogy az egyesítés semmiképpen sem egyébként ebben az időben 16—18 tagja volt. Számos komoly akciót, földmunkássztrájkot, munkás nagygyűlést szerveztünk. Gottwald és Steiner Gábor elvtársak is jártak nálunk. Saját életéről faggatom. — A Horthy-rendszer alatt két-három évig állandó rendőri felügyelet alatt voltunk. Engem a balassagyarmati börtönből vittek ki a frontra. Megszöktem, de aztán meg a nyilasok elől kellett bujdosnom. — Mi történt a felszabadulás után? — Első dolgunk volt, hogy a grófi vagyont felosztottuk a munkások és cselédek között. — Azután? — Csehországba vittek bennünket... mondjam tovább? — Természetesen. — Másnap visszaszöktem. Itthon nem maradhattam, hát átmentem Magyarországra. Ott a Magyar Kommunista Párt politikai megbízottja voltam. Amikor újra lehetett: hazajöttem. — Utána? — A járási nemzeti bizottságon, majd a Felvásárlásügyi Minisztérium ipolysági kirendeltségén dolgoztam hét éven át. Hét év után önként hazajöttem a szövetkezetbe, segíteni akartam, hiszen akkoriban nagyon rosszul állt a szénája, mindössze négy korona volt a munkaegység értéke. Zootechnikus lettem. Már a következő évben 13, a rákövetkezőben 20 koronát fizettünk munkaegységenként... én viszont már az első hónapban tíz kilót fogytam. Hát így, ahogy mondani szokták, ez mogyoróhéjban az életem. Volt egy fiam is, két éve halt meg, 38 éves korában. A feleségem? Nos... nem élünk együtt. Egyedül élek. Illetve: van egy vadkacsám. Nézzék meg! üthet ki rosszul. Egyébként az id' eredmények is ezt bizonyítják. Ti valy például a szécsénykei és ipolj hídvégi szövetkezet ráfizetéssel zá: ta az évet, ma már biztosra vehet hogy az egyesült szövetkezet [a Ve Krtíá-i (nagy kürtösi) járás másod: legnagyobb szövetkezete — 2181 k összterületen gazdálkodik] az id esztendőt nyereséggel zárja. Csupá példaképpen említem meg, hogy szövetkezet ipolyhídvégi majorjában tavalyi évhez viszonyítva, 80 százalél kai emelkedett a tejtermelés. De t egész szövetkezetben is 50 százalék« volt a növekedés. Az elnök elmondja azt is, hogy í idén alkalmazták először a vegyszer« gyomirtást — egy fiatal, Leszenyér származó, agrármérnök, Gemer Józsi vezetésével. (Először történt a néf falu történetében, hogy például a ki koricát egyszer sem kellett kapálni — Az idén is 23 koronát fizetür munkaegységenként — folytatja De/ Ferenc elnök — ha az Ipolyt végi szabályoznák, hatalmas tartalékok sz badulnának fel, főleg az állattenyés: tés részére. Ügy látszik azonban, hoj csak Ipolyhídvégig végzik el a szabi lyozást, akkor pedig a hídvégi réte továbbra is savanyú füvet teremnek . Harmadik és negyedik találkozás A szövetkezetek egyesítése úgy lá szik, beválik, mi a helyzet azonban közigazgatás területén? Erről Balík elvtárssal, a szécsén; ke-nagyfalusi közös hnb elnökével b szélgettem. — Hát ezt tőlem okosabb embere sem tudnák megmondani — vólaszo ja az elnök. — Itt vannak a választ! sok, s mi még nem tudjuk, hogy les miként lesz. Az viszont elég logiká lan, hogy az egyesített szövetkez Bodzsár József, üzemgazdász Balík elvtárs, a hnb elnöke Deák Ferenc, szövetkezeti elnök Iskola a volt grófi kastélyban Szécsénykei „házikó'