A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-15 / 41. szám

élő embert megtanította a tények tisz­teletére. A méhes mögött leülünk a Latorca partjára. Ez az új meder. Itt is van egy csónak. Pontosan olyan, mint amelyik a házikó alatti kikötőben áll, keskeny, hosszú. — Ha holnap reggel jön, erről az oldalról jöjjön. Jobb az út. A csónak mellett, ahol csendesül a hullámverés, szennyes, olajos a víz. — Látja? Látja mit csinálnak a víz­zel?! Olajat engednek bele. Elpusztul minden. Bűn, ez egy nagy bűn. Ha elkapom a disznókat egyszer, hót azt a napot megemlegetik!... Ha valami fontosat akar mondani, maga elé tartja a kezét, mintha a te­nyeréből olvasna. — Mondom, én mór sok mindent végigcsináltam az életben, sok bolond­ságot is, de az ilyen munkát nem bí­rom nézni. Olajat engedni a folyó­ba... És ekrazittal halásznak. Meg árammal! Hát hallott már Ilyet?! Mindent tönkre tesznek. A folyónak — Ha akarnék, mehetnék, akár ma ls. Kétszobás lakásom van Kaposon. Felnéz a felhős égre, hosszan vizs­gálja a felhők súlyos vonulását, majd a folyóra vet egy pillantást. — Menjünk — mondja — mindjárt esni fog. A cölöpökre épült házikó A kutya előttünk szalad az ösvé­nyen. Pulykák, kacsák, gyöngytyúkok sietnek elő a bokrok alól. Lajos bácsi meg-mególl, s úgy beszél hozzájuk, mintha minden szavát értenék. Csonka néni frissen sült hallal vár bennünket. Utána mézesbort iszunk. Kint szemetelő őszi eső veri a fűzfá­kat, a folyót, a szigetet. Így múlik egyik nap a másik után itt a cölöpö­kön álló faházlkó körül. Távolról ro­mantikusnak látszó élet, közelről ál­landó küzdelem a természet erőivel; mindenapos újrakezdés. Ez jelenti itt az életet. A természetben nincs nyugalom, s aki ezt választotta, annak vállalnia is kell mindent, ami ezzel együtt jár. A kemény telet, a tavaszi áradásokat, amelyek tengerré változtatják a szige­tet, a zajló, torlódó jégárt, s győzni erővel, hittel napról napra. Mindent együtt. S Lajos bácsi győzi. Másként nem megy. A víz tompa loccsanásokkal csapó­dik a ladik oldalához. Kikötünk a túl­só parton. A bokrok vékony ágait a folyó fölé hajlítja a szél. Állok a par­ton, s átnézek a szigetre. Lajos bácsi felemell az evezőt, s belemártja a fo­lyóba. Állva evez. GÁL SÁNDOR már nem volna fontos. És talán így ls van. Most már csak az a fontos, ami itt van. A sziget, a nyugalom é^ a mindennapi munka, amely teljessé te­szi az életüket. S ahogy nézem, ahogy figyelem, az se kevés. Küzdelem. A természet és az ember áll szemben egymással, s eddig itt a szigeten még mindig az ember győzött. Mert győz­ni akart. Az ösvény a méhes felé vezet. A méhes a Latorca új medre mellett hú­zódik, ugyancsak cölöplábakon. Cson­káék napjait ez tölti ki: a folyó, a méhek, és az állatok körüli munka. Veiké Kapuäanyra (Nagykaposra) csak akkor mennek, ha bevásárolnak: ke­nyeret, vajat, cukrot, sót, mikor mi hiányzik. Hetente ha egyszer. Végigjárjuk a méhest. Két sorban kilencven kaptár áll. A mézterek már lekerültek a kaptárokról, a röpnyílá­sokat leszűkítették. A méhek alig rö­pülnek. Hideg van, fúj a szél. — Ezek gyógyítottak meg — mond­ja—a mézükkel. Három hónapig nyomtam az ágyat, de a méz vissza­hozott az életbe. Ha mástól hallanám ezeket a sza­vakat, talán mosolyognék. Itt nem le­het. Itt minden kimondott szónak sú­lya van. A természet a vele együtt is van élete és igazsága is van. Ha ki­csi is az az igazság. De a kis igazsá­gokra is oda kell figyelni. — Azt nem tudom, mit tennék, ha húsz évvel fiatalabb lennék. Talán ezt választanám, talán mást. De azt tudom, hogy itt most könnyebben élek. Szükségem van a folyóra, a tisz­ta levegőre, a szigetre, mindenre, ami itt van, mert úgy van itt, ahogy én összeraktam. Hetvenegy éves múltam, itt vagyok otthon. — És ha bemehetne lakni a város­ba? WMmi^Xw* I A Latorca partja — Ha húsz évvel fiatalabb lenne Lajos bécsi, mit tenne? porttal, éspedig politikai-ideológiai kérdésekkel, pe­dagógiai-pszichológiai témákkal, valamint a veze­téselmélettel ismertetik meg a hallgatókat. Ezenkí­vül foglalkoznak retorikával, és a hallgatók érdek­lődésüknek megfelelően különféle szakkörökben te­vékenykedhetnek. Az iskolának 120 hallgatója van, akik Magyaror­szág 19 megyéjéből és Budapestről, valamint Szlo­vákiából verbuválódnak. Átlapoztuk azokat a leveleket, melyekben a tava­lyi évben végzett szlovákiai hallgatók vallanak az iskoláról. Mindegyikben a legnagyobb elismeréssel szólnak az ottani oktatásról, és elmondják azt ls, milyen segítséget nyújtanak munkahelyükön az is­kolában elsajátított ismeretek. Szlovákia magyar lakosságára lényegében két kul. túra van befolyással. A rádió és a televizió Jóvol­tából, valamint a személyes látogatásokból megis­merik a magyarországi eseményeket is. Ezért ls üd­vös a csehszlovákiai SZISZ és a magyarországi KISZ közös kezdeményezése, melynek értelmében Magyarországon képezik a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség magyar vidékeken dolgozó fiatal funkcioná­riusait. Mert aki vezetni akar, annak el kell sajá­títania a legújabb módszereket, meg kell Ismernie azoknak az érdeklődési körét, akikkel foglalkozik, így válhat ügyes agitátorrá. Vezetni pedig csak jo­gosítvánnyal lehet. Aki rosszul vezet, elveszik a Jo­gosítványát Erre is volt már példa. —csl— A képen balról jobbra: Keszeg Éva, Buzásl Tibor, Király Berta, Blal Barnabás, Pósfay Béla, aki Jelenleg Prágá­ban tanul, Capucha Martin, Bencsok László, Zsiga László, Dufa Péter és Pál Pavel Az elóadás szünetében ls tovább vitatkoztak a hallga­tók. A képen Dula Péter, Pál Pavel és Zsiga Lászlót láthatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents