A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-15 / 41. szám

élő embert megtanította a tények tiszteletére. A méhes mögött leülünk a Latorca partjára. Ez az új meder. Itt is van egy csónak. Pontosan olyan, mint amelyik a házikó alatti kikötőben áll, keskeny, hosszú. — Ha holnap reggel jön, erről az oldalról jöjjön. Jobb az út. A csónak mellett, ahol csendesül a hullámverés, szennyes, olajos a víz. — Látja? Látja mit csinálnak a vízzel?! Olajat engednek bele. Elpusztul minden. Bűn, ez egy nagy bűn. Ha elkapom a disznókat egyszer, hót azt a napot megemlegetik!... Ha valami fontosat akar mondani, maga elé tartja a kezét, mintha a tenyeréből olvasna. — Mondom, én mór sok mindent végigcsináltam az életben, sok bolondságot is, de az ilyen munkát nem bírom nézni. Olajat engedni a folyóba... És ekrazittal halásznak. Meg árammal! Hát hallott már Ilyet?! Mindent tönkre tesznek. A folyónak — Ha akarnék, mehetnék, akár ma ls. Kétszobás lakásom van Kaposon. Felnéz a felhős égre, hosszan vizsgálja a felhők súlyos vonulását, majd a folyóra vet egy pillantást. — Menjünk — mondja — mindjárt esni fog. A cölöpökre épült házikó A kutya előttünk szalad az ösvényen. Pulykák, kacsák, gyöngytyúkok sietnek elő a bokrok alól. Lajos bácsi meg-mególl, s úgy beszél hozzájuk, mintha minden szavát értenék. Csonka néni frissen sült hallal vár bennünket. Utána mézesbort iszunk. Kint szemetelő őszi eső veri a fűzfákat, a folyót, a szigetet. Így múlik egyik nap a másik után itt a cölöpökön álló faházlkó körül. Távolról romantikusnak látszó élet, közelről állandó küzdelem a természet erőivel; mindenapos újrakezdés. Ez jelenti itt az életet. A természetben nincs nyugalom, s aki ezt választotta, annak vállalnia is kell mindent, ami ezzel együtt jár. A kemény telet, a tavaszi áradásokat, amelyek tengerré változtatják a szigetet, a zajló, torlódó jégárt, s győzni erővel, hittel napról napra. Mindent együtt. S Lajos bácsi győzi. Másként nem megy. A víz tompa loccsanásokkal csapódik a ladik oldalához. Kikötünk a túlsó parton. A bokrok vékony ágait a folyó fölé hajlítja a szél. Állok a parton, s átnézek a szigetre. Lajos bácsi felemell az evezőt, s belemártja a folyóba. Állva evez. GÁL SÁNDOR már nem volna fontos. És talán így ls van. Most már csak az a fontos, ami itt van. A sziget, a nyugalom é^ a mindennapi munka, amely teljessé teszi az életüket. S ahogy nézem, ahogy figyelem, az se kevés. Küzdelem. A természet és az ember áll szemben egymással, s eddig itt a szigeten még mindig az ember győzött. Mert győzni akart. Az ösvény a méhes felé vezet. A méhes a Latorca új medre mellett húzódik, ugyancsak cölöplábakon. Csonkáék napjait ez tölti ki: a folyó, a méhek, és az állatok körüli munka. Veiké Kapuäanyra (Nagykaposra) csak akkor mennek, ha bevásárolnak: kenyeret, vajat, cukrot, sót, mikor mi hiányzik. Hetente ha egyszer. Végigjárjuk a méhest. Két sorban kilencven kaptár áll. A mézterek már lekerültek a kaptárokról, a röpnyílásokat leszűkítették. A méhek alig röpülnek. Hideg van, fúj a szél. — Ezek gyógyítottak meg — mondja—a mézükkel. Három hónapig nyomtam az ágyat, de a méz visszahozott az életbe. Ha mástól hallanám ezeket a szavakat, talán mosolyognék. Itt nem lehet. Itt minden kimondott szónak súlya van. A természet a vele együtt is van élete és igazsága is van. Ha kicsi is az az igazság. De a kis igazságokra is oda kell figyelni. — Azt nem tudom, mit tennék, ha húsz évvel fiatalabb lennék. Talán ezt választanám, talán mást. De azt tudom, hogy itt most könnyebben élek. Szükségem van a folyóra, a tiszta levegőre, a szigetre, mindenre, ami itt van, mert úgy van itt, ahogy én összeraktam. Hetvenegy éves múltam, itt vagyok otthon. — És ha bemehetne lakni a városba? WMmi^Xw* I A Latorca partja — Ha húsz évvel fiatalabb lenne Lajos bécsi, mit tenne? porttal, éspedig politikai-ideológiai kérdésekkel, pedagógiai-pszichológiai témákkal, valamint a vezetéselmélettel ismertetik meg a hallgatókat. Ezenkívül foglalkoznak retorikával, és a hallgatók érdeklődésüknek megfelelően különféle szakkörökben tevékenykedhetnek. Az iskolának 120 hallgatója van, akik Magyarország 19 megyéjéből és Budapestről, valamint Szlovákiából verbuválódnak. Átlapoztuk azokat a leveleket, melyekben a tavalyi évben végzett szlovákiai hallgatók vallanak az iskoláról. Mindegyikben a legnagyobb elismeréssel szólnak az ottani oktatásról, és elmondják azt ls, milyen segítséget nyújtanak munkahelyükön az iskolában elsajátított ismeretek. Szlovákia magyar lakosságára lényegében két kul. túra van befolyással. A rádió és a televizió Jóvoltából, valamint a személyes látogatásokból megismerik a magyarországi eseményeket is. Ezért ls üdvös a csehszlovákiai SZISZ és a magyarországi KISZ közös kezdeményezése, melynek értelmében Magyarországon képezik a Szocialista Ifjúsági Szövetség magyar vidékeken dolgozó fiatal funkcionáriusait. Mert aki vezetni akar, annak el kell sajátítania a legújabb módszereket, meg kell Ismernie azoknak az érdeklődési körét, akikkel foglalkozik, így válhat ügyes agitátorrá. Vezetni pedig csak jogosítvánnyal lehet. Aki rosszul vezet, elveszik a Jogosítványát Erre is volt már példa. —csl— A képen balról jobbra: Keszeg Éva, Buzásl Tibor, Király Berta, Blal Barnabás, Pósfay Béla, aki Jelenleg Prágában tanul, Capucha Martin, Bencsok László, Zsiga László, Dufa Péter és Pál Pavel Az elóadás szünetében ls tovább vitatkoztak a hallgatók. A képen Dula Péter, Pál Pavel és Zsiga Lászlót láthatjuk