A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-15 / 41. szám

mintegy tíz kilométernyire, egy további munkacsc port a vezeték csöveit hegeszti össze. A hegesztés nek pedig nagyon ls jó minőségűnek kell lenni hiszen a csővezeték a hőségben kilométerenkér mintegy fél méterrel megnyúlik. Igaz, hogy ezek az emberek sokkal többet keres nek, mint máshol, és mégis kevés a hegesztő. Le gény legyen a talpán, aki ezt a munkát bírja. Ner hiszik? Hát próbálják csak meg a következőt: Hr joljanak előre, mérsékelten hajlítsák be a térdüke éppen annyira, hogy egy 120 centiméteres léc alaátférjenek. Kissé kényelmetlen helyzet, ugyebár No és ilyen furcsán meggörbült állapotban menj« nek előre két és fél kilométert, maradjanak a he lyükön öt-hat órát és azután tegyék meg a két é fél kilométert vissza. Ilyen séta után egy ideig ner tudnak kiegyenesedni, de most már legalább eg egy kis ízelítőt kaptak a hegesztő munkájából, al ötkilométeres szakaszon végzi a munkáját a csők: gyó belsejében. A kép azonban még mindig nem tc kéletes, hiszen — azt az öt órát természetesen ner tölti egy helyen tétlenül állva, — nyáron amikc a nap sugarai a vezeték felületére tűznek, a csc kígyó belsejében 70 fok hőség is van, — hideg ide ben pedig öt-hat órát csontig hatoló huzatban dol goznak. Ha ezen a szakaszon elkészülnek a munkává nem mennek szabadságra, hanem egy másik szs kaszra, hol talán már nem lesz olyan elviselhetel len a hőség, lehet, hogy szürke felhők vonják be a eget és esőcseppek kopognak a hátukon. Lépésű ls nehéz lesz, mert bakancsukat sártömeg ragasztj a földhöz. De a munka ugyanaz marad. Este azután egy korsó sör mellett lehet egy kiss beszélgetni. Mert ugyan hová is mennének este A legközelebbi kocsma három kilométernyire van, mozi meg négy kilométernyire. Igaz, hogy vasúto csak tíz perc Pieäfanyba, de itt, a Veiké Kostolan határában vesztegelő lakókocsi-tábor lakói számár a fárasztó napi munka után mégiscsak az ágy legcsalogatóbb. Mert holnap is nap van, mégpedí munkanap. Egy Ilyen lakókocsi négy személynek a szállást. Négy ágy, egy asztalka, székek meg mosd< Szerény emberek számára ez az összkomfort. És ii csupa szerény ember dolgozik. A lakókocsi-tábor ban egy büfé a legszükségesebbet árulja: sört, saj tot, konzervet, cigarettát meg miegyebet. Ráadást az elárusítónő mosolya Ingyen van. Záróra nyolcko este. De már fél órával korábban üres a büfé. Pi hennek az emberek. Még mielőtt kiisszuk a sörün ket, megjegyzem: — Hallottam, hogy Itt nincs tervlemaradás. — Persze hogy nincs, nem is szabad, hogy le gyen. Nekünk túl kell teljesítenünk a tervet... — Kell? — Hát persze, hiszen nemsokára rosszra fordul hat az időjárás! Ezt az egyszerű magyarázatot nem fogom egy hamar elfelejteni. Ez mindent elmondott a földgáz vezeték dolgozóiról, azt is, hogy ez az építkezés szívügyükké lett. p. SMR; Az autóbagger hatalmas kanala a szétmálló föld utolsó köbmétereit emeli ki, ahogy kidönti a dömperbe, hatalmas porfelhő keletkezik körülötte. Az árok széle, melybe nemsokára behelyezik az öt kilométer hosszű csővezetéket, kiszáradt, megrepedezett, kihalt holdvidéki tájra emlékeztet. A szomszéd földeken a kukorica elvesztette üdezöld színét, lekonyult az irgalmatlanul perzselő nap tüzében. — Nem ártana egy kis eső — fordulok a legközelebb álló férfihoz, akitől aztán megtudom, hogy a neve Poliaőik, gépész és szigetelő. — Nehéz dolog ez — mondja. — Ha sokáig nem esik, akkor mindig sok a por. Esőben meg nem szigetelhetünk. No meg aztán ha sár van, épp elég gondot okoz, hogy az autókkal itt átjussunk. Az árok végén már az utolsó rakomány földet szállítják el. — Nemsokára minden megindul — mondja Gabriä mérnök. És ez a „minden" egy autódaru, — hat szovjet csőlerakó és egy sárga szörnyeteg, mely a csövet fogja körül. Akárcsak egy hatalmas gyűrű. Ez a legújabb típusú amerikai szigetelógép. — Majdnem hatvanezer dollárba került — közli GabrlS mérnök. Mikor az utolsó dömper ls elindult a kiemelt földdel, felbőgtek a szovjet csőlerakók motorjai. Mintegy 250 méter hosszúságú összehegesztett csővezetéket tartanak a két méter mély árok felett. Az elhasznált gázolaj fellegei marják az ember szemét, és amikor a gépek lassan megindulnak, hatalmas porfelhők kavarognak köröskörül. A csővezetéken pedig lassan, méltóságteljesen megmozdul a szigetelő gép és feketén csillogó szigetelő-szalagot csavar köréje. A technika és a pontos összjáték csodálatos szimfóniája ez itt. Tudomásul veszi ezt a hatalmas gázvezeték ls, és amott a végén, mintegy félszáz vagy még több méterrel a szigetelő gép után megfontoltan száll alá a földbe háromévtizedes tartózkodásra. És a csőlerakók további kétszázötven méteres szakaszt emelnek a magasba. Nagyon kell ügyelni a szigetelő gép munkájára, mert egy néhány centiméteres eltérés, a rétegek nem fedik egymást és máris kész a baj — le kell állítani a gépet és viszszatérni oda, ahol a hiba történt. Ez pedig időveszteség, amit mindenképpen el kell kerülni. Űgyis elég baj, hogy pótolni kell a szigetelőszalagot és szinte tízméterenként újabb tekercseket kell felrakni, ami természetesen szintén időveszteséggel jár. De ez elkerülhetetlen. A munkahelyre hordott szódavíz is meleg már, dél felé jár az idő. Máshol most az üzemi étkezdékbe sietnek a dolgozók, de itt nincs megállás, a motorok dübörögnek tovább, a vezeték már a két méter mély árok alján van, két férfi a hosszú fekete kígyót szigetelő papírral fedi be, mert a szigetelés a ráhulló kövektől meg kemény földdaraboktól megsérülhetne. A készenlétben lévő talaj gyalu motorja nyugodtan mormol. Már csak egy ledöngölt sáv jelzi, hogy röviddel ezelőtt itt valami történt. Azután már csak a humuszt kell visszahordani. És a földgázvezeték trstínzelenicei szakaszát már a kész szakaszok sorához lehet felírni. Csakhogy Itt minden vég egyben egy új szakasz kezdetét jelenti. Hiszen nem is olyan messze innen,