A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-15 / 41. szám

Nyugtalan ország BOLÍVIA A Bolíviai Köztársaság az elmúlt hónapokban drámai napokat élt át. .ugusztus végén csúcsosodott ki a haladó erők és a reakció küzdelme. A Santa ruz-i és cochabambai helyőrségek tisztjei jobboldali puccsot hajtottak végre brres elnök és kormánya ellen. Napokig folytak az utcai harcok La Pazban, a kormány székhelyén, ropogtak fegyverek, bombák robbantak, a felkelő katonaság tankokkal vonult fel, légierő repülőgépekről bombázta a San André Egyetemet, ahol baloldali diáok elbarikádozták magukat. Az egész országban kihirdették a rendkívüli álipotot. Az események polgárháborúvá kezdtek fajulni, míg aztán a felkelők Idaiára állt a légierő és a vezérkar. A város utcáin megjelentek az ejtőernyőik. Ezeknek az elit csapatoknak a fellépése aztán eldöntötte a küzdelem sorát. A tragikus események szomorú eredménye: 150 halott és több száz sebeült. Ezúttal nem egyszerű puccsról, a Latin-Amerikában megszokott hatalomátételről volt szó. A bolíviai nép fegyverrel a kezében védelmezte demokratikus igáit. 1952 óta, amikor a kommunistákat és a szakszervezetek által fegyverbe zólított nép forradalmi megmozdulásra elsöpörte a diktatúra rendszerét s leglább részben kivívta a bányák s az olajtermelés államosítását és a földbirikreformot, Torres tábornok kormányzása alatt első ízben lett volna alkalom •olíviában e forradalmi vívmányok megvalósítására. Torres tábornok kormáya kitűzte a szociális és gazdasági fejlesztés programját. Vállalta, hogy megldja azokat a problémákat, amiket nem sikerült megoldania a Nemzeti Foradalmi Mozgalom — MNR— kormányának, sem a későbbi Barrientos és 'vando katonai rendszereknek. A legközelebbi húsz évre szóló kormányprogim kitűzte a gazdasági élet fejlesztését, a korábban meghirdetett földreform íegvalósítását, az elburjánzott közigazgatási apparátus átszervezését, a jöveelem igazságosabb elosztását, valamint az ország jórészt külföldi monopóliuíok kezén levő természeti kincseinek államosítását. A múlt öröksége valóban megrendítő volt, mint valamennyi dél-amerikai orságban. A lakosság egy főre eső évi jövedelme átlagosan mintegy 150 dollárt itt ki. A múlt évben az akkori kormány beérte 115 millió dolláros költségveíssel. Bolívia nem egészen ötmillió lakosának 60 százaléka írástudatlan. Az lapfokú oktatás ingyenes és kötelező, de a 2,5 millió iskolás korú gyermeknek em egészen egyharmada jár iskolába, öriási a gyermekhalandóság — minden zedik újszülött nem éri meg első életévét. Az ország területének csupán 3 jázaléka szántó s így élelmiszerszükségletének csaknem a felét külföldről énytelen beszerezni. Az ország külföldi adósságai sokszámjegyű összeget teszek ki. A Torres-kormány programja egységes fellépésre késztette a hazai és a külildi reakciót. Az amerikai monopóliumok féltették a bolíviai bányaiparba beíktetett tőkéjüket. A Bolíviai Köztársaság a puccsok és a forradalmak országa. A jelenlegi 186-ik mióta az ország 1825-ben kivívta függetlenségét. Eddigi több mint 70 .nöke közül eddig csak egyetlenegy, az 1952-ben megválasztott dr. Victor Paz stenssoro töltötte be választási időszakát. A többiek ezt általában nem „érték íeg". S azt, hogy „nem érték meg", nemegyszer idézőjelek nélkül kell érmi. Több elnököt állítottak falhoz, vagy húztak fel a Plaza Murillo téren ál> kandelláberra. Ez idők folyamán turista atrakció lett. Sok vezér csak néhány ráig vagy napig volt hatalmon. Torres tábornok kormányának nem sikerült egységes népi frontban tömörí•nie az igen súlyos helyzetben levő parasztságot és a bányászokat. A szerve;tt milícia követelését sem teljesítette, hogy a szakszervezetek, a parasztság i a diákok részt kapjanak a hatalomból. Ugyancsak nem részesítette kellő imogatásban a bányászokat, akik mindig haladó erőt képviseltek. Még ma is bánya és kohászat nyújtja a nemzeti jövedelem 90 százalékát. A bányászok etfeltételei igen rosszak. A „minero"-k átlagos életkora a legalacsonyabb »ész Dél-Amerikában — nem egészen 35 év! A mai Bolívia területén élő ajmara és kecsua indiánok dicső történelmi A főváros — La Paz hagyományokkal rendelkeznek. A kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai voltak azok, akik a XI. században létrehozták a magas kultúrájú inka birodalmat. Első uralkodójuk, Manco Capac léte vitatott. A legenda szerint Viracocha napisten teremtette az első inkát, Manco Capacot, valamint nővérét és feleségét, Mama Occlót a Titicaca tó szigetén, s elküldte őket, hogy terjesszék a civilizációt, a barbár indiánok között Manco Capac útravalóul egy arany pálcát kapott, amely elvezette egy termékeny vidékre. Amikor itt beszúrta a földbe az arany pálca eltűnt. Az első inka ezen a helyen várost épített, s ez Cuzco lett a későbbi inka birodalom fővárosa. Manco Capac aztán az indiánokat megtanította szántani-vetni, Mama Occlo pedig az indián nőket szőni-fonni. Az inkák további története már sokkal prózaibb. Ezt már a conquistadorok írták. Pizarro vezetésével 1532-ben kezdetét vette a spanyol hódítás. Pizarro Atahualpát, az inka uralkodót táborába csalta, majd hitszegő módon meggyilkoltatta, s elfoglalta az inka birodalom fővárosát, Cuzcót. A lakosság egy része a hegyekben keresett menedéket, de ellenállásukat 1572-ben véglegesen megtörték. 1545-ben felfedezték Potosi ezüstbányáit, melyeknek feltárását a rabszolgasorba vetett indián lakosság évszázadokon át robotmunkában végezte. Bolívia, akárcsak egész Latin-Amerika, elszegényedett. Népei hiába vívták ki függetlenségüket a spanyol koronától, jött a tőkés kizsákmányolás — a saját uralkodó osztályok és a külföldi tőkeérdekeltségek részéről. Bolívia igen gazdag ásványi kincsekben. Legfontosabb az ónérctermelés, amely a világtermelés 15—18 százalékát és az ország kivitelének 55 százalékát adja. Ezenkívül Bolívia szolgáltatja a világ antimontermelésének 15 százalékát, wolfram-termelésének 7—10 százalékát. Jelentősek még az ország keleti felében újabban feltárt kőolajkészletek. Ezenkívül ezüstöt, bizmutot, ólmot és horganyt bányásznak. Mindez azonban nem az ország gazdagodását szolgálja. Bolívia népének a nyomor és az éhség az osztályrésze. A most hatalomra került katonai diktatúra aligha tudja megoldani az ország problémáit, minden ígérete és elködösítő manővere ellenére sem. Tovább folyik a bolíviai nép harca szociális helyzetének megjavításáért. S ez a harc része annak a folyamatnak, amely a kubai példa nyomán kibontakozóban van egész Latin-Amerikában. —ta— Juan Jósé Torres tábornokot nem olyan régen a katonaság juttatta hatalomra, most — a katonaság űzte el