A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-08 / 40. szám

Hát nem lett volna kár értei — Fe­rike a harmadik, a legkisebb Hogy vélekednek az dolgozó anyák? T. Arpidné — munkásassxony, 33 éves: Igaz, hogy anyámnak hét gyer­meke volt és otthon maradt velük és sajnos én az egy mellett ls dolgozni járok, de egy fizetésből sohasem len­ne semmink. .Nem akarok nyomorog­ni. Ha visszagondolok arra, hogy anyám azért halt meg olyan fiatalon, mert nem táplálkozott rendesen, nem akarok tőbb gyermeket. Ennek az egynek meg akarom adni mindazt, amit sem anyám, sem én nem kaphat­tunk meg. Férjem ls munkás, de a két fizetés sem olyan nagy, hogy két gyermeknél különösebben lehetne nyújtózkodni. B. Istvánná — újságíró, 31 éves: Le­hetetlennek tartom, hogy még egy gyermekről gondoskodjak. Az egyéves otthonlét ls nagyon rossz hatással volt rám. Teljesen kikapcsolódtam az élet menetéből. Elhagyatottnak, felesleges­nek éreztem magam. Alacsonyabbren­dűségl komplexusaimat csak növelte, hogy egyszerre nem volt meg a meg­szokott társaságom, hiányoztak a ba­rátaim. Egy-két telefonhívás itt-ott, ez volt minden. Kávéházban összeülni napközben egy csecsemőről gondosko­dó anyának nincs ideje. Dolgozó ba­rátnőim viszont este voltak foglaltak a második műszak miatt. Rossz hatás­sal volt rám, hogy új lakónegyedünk 36 családos bérházában, ahoT mi ls lakunk, napközben csak egy beteg nyugdíjas és az egyetlen háztartásbe­li a mindenkin nyelvét köszörülő kar­ba tett kezű, testes asszonyság álldo­gált a ház előtt. Nagyon szeretem a gyermekemet, de nem elég egész nap gügyögni és pelenkázni. A könyv, a szellemi elfoglaltság sem pótolja az élő társaságot. A helyzet az, hogy a múltban a jó háziasszonyt és édes­anyát elismerte az egész város, illetve környezete. Ezek az asszonyok egy bi­zonyos közösséget alkottak. Ma fordí­tott a helyzet. A gyermekét nevelő anya úgy érzi, mintha kiesett volna magából az életből. Mindazok ellené­re, hogy a legtöbbet adja a társada­lomnak, a Jövő nemzedéket, sokkal kevesebbnek érzi magát az alkalma­zásban lévő nőknél. Tapasztalatom, hogy a munkahelyemen sem érdekelt igazán senkit, hogy abban az egy év­ben mi történt velem. A Jó munká­mat viszont mindig értékelték. Ne csodálkozzon hát senki, ha az egyete­met végzett nő igyekszik ott érvénye­sülni, ahol elismerik. Ma az a lényeg, kicsoda az ember a munkahelyén, mi­lyen beosztásban van, milyen a mun­kaerkölcse. viszont a másik, a csalá­di élete, különösen, ha probléma adó­dik, terhes mindenkinek. M. Mihály né — tclefonosnő, 29 éves: Már most dilemmában vagyunk, mit csináljunk másodikos gyermekünkkel a kéthónapos iskolai szünetben. Nincs senkink. Nekem két hét szabadságom van, a férjemnek szintén. A nyári szünidő két hónap. Sehogy sem Jön ki még a napközikkel sem. A nyolc év alatt, amióta együtt vagyunk, még nem volt szabadságom. Egyszerűen „elfogyott" a gyermek betegségeire. Mindenki tudja, hogy például egy gennyes mandulagyulladás legkeve­sebb 14 napig tart. S arra csak három fizetett napot kap a dolgozó anya. Most ha ilyenfajta betegség évente 12 höt A CSKP KB legutóbbi ülésén beha­tóan foglalkozott a dolgozók életszín­vonalának kérdéseivel, különös tekin­tettel a többgyermekes dolgozókra. Kétségtelen, hogy az életszínvonal nö­vekedése közvetlenül érinti a több gyerekkel rendelkező családok napi problémáit. Viszont a népszaporulat kérdései nem függetlenek a kevés gyermekkel rendelkező házastársak gondolkodásmódjától. Mai számunk­ban közülük szólaltatunk meg néhá­nyat. egygytrmtkes csak három-négy esetben előfordul, akkor is könnyű kiszámolni, mennyi szabadsága marad egy dolgozó asz­szonynak. H. Kálmánné - elárusítónő, 25 éves: Ügy vélem, az a mi magánügyünk, hogy hány gyermeket akarunk. Ne­künk teljesen elég egy ls. Addig, amíg orvos, jogász stb. házaspárok kétszer akkora bevétellel csak az egykénél maradnak, mit akarnak tőlem. Hét­százötven koronát kapok tisztán. A férjem, aki gépkocsivezető, 1050-et. Ha az említetteknek lesz négy gyere­kük, akkor még egyet én is szülök, kb. úgy lesz meg az arány. Addig ne­kem ls elég egy. T. Józsefné — szakelőadó, 32 éves: Tíz évig dolgoztam a beosztásomban, a tizenegyedikben mentem férjhez. Természetesen Jött a kicsi. A beosz­tásom megkövetelte, hogy utazzam. Sajnos terhességem vége felé ez már lehetetlen volt. Bizony félmondatok­kal, rosszalló tekintetekkel, megjegy­zésekkel tudtomra adták, alig várják már, hogy kilépjek, és helyettem má­sik munkaerőt állítsanak be. Tudtom­ra adták azt is, hogy miattam egy­szerre fennakadások, problémák van­nak. Vagyis úgynevezett rossz dolgozó lettem. Nagyon nehéz volt ezt a tíz év alatt kapott dicséretek után megszok­ni. A gyermeket váró szép anyai ér­zések nagyon háttérbe szorultak, in­kább a rossz, légüres tér növekedett körülöttem és bennem, valami olyas­mi, hogy most bajt csináltam. Köztu­dott, s ez orvosi megállapítás, hogy a gyermeket váró anya szervezete és Idegrendszere kettős megterhelésnek van kitéve, s ha ahhoz még ilyen problémák adódnak, aligha lehet ked­ve több gyermekhez. Dolgoznom vi­szont kell, tele vagyunk adóssággal kölcsönökkel, szövetkezeti lakás, bútor stb. Nem, több gyermekhez nincs ked­vem. Egy többgyermekes anya vélemé­nye: Hallnkovica Józsefné, Bratislava — Három gyermekünk van, Jóska kilenc, Olga hét, Ferike pedig most lesz két­éves. Férjem gépkocsivezető, a 680 ko­rona gyermeknevelési segélyt ls bele­számítva összesen 2400 koronát hoz haza tisztán havonta. Tiz éve va­gyunk együtt. Nagyon nehéz három gyermekkel ilyen keresetből kijönni, de végül is csodálatos módon annyi elég, amennyi van. Amikor egyéves lett a harmadik, Ferike, akkor men­tem először állásba, takarítónőnek a közeli óvodába. Abban az Időben a legidősebb kisfiam Iskola után nap­köziben volt, a kislányom óvodában, a legkisebb pedig bölcsődében. Most, hogy a legidősebb fiam a negyedik osztályba lépett, már nincs napközije s így az állásomat fel kellett monda­nom, mert ebédet ugyan kap, de dél­után egytől ötig ha dolgoznék, nincs hová legyen. Egy kilencéves kisfiú szerintem még nem maradhat egye­dül. így csak egy évig voltam „dolgo­zó nő." Nevetve fejezi be a beszámolóját. Esős vasárnap délután van, otthon az egész család, egy nagy rekamlén ül­nek, a hangulat távolról sem komor. A legkisebb Ferike kedves, mosolygós kisfiú, ott mászkál közöttük. A két TftíW rm-Amikor a kit műszakhoz a gyermekvárás is párosul

Next

/
Thumbnails
Contents