A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-08 / 40. szám

A CSKP XIV. kongresszusinak határozatából a Csemadok keretében és azon kivtll működő magyar öntevékeny együttesek izakmai továbbfejlődésének kérdéséhez. A Hét több esetben foglalkozott mór a Csemadok keretében és azon kívül nűködő magyar öntevékeny együttesek munkásságóval. Sok szó esett hagyonónyalnkról, arról, hogy mi a népi kultúra szerepe, jelentősége szocialista táradalmunkban. Többször foglalkoztunk a műkedvelők szakmai továbbképzésétek problémáival. Űjra eljutottunk egy olyan időszakhoz, amikor szükségesnek átszik összegezni: hová igyekszünk, mi az amire támaszkodhatunk. Célunk világos és egyértelmű: szeretnénk, ha műkedvelő együtteseink prolukciólt minden esetben korszerű, tartalmi és formai szempontból megfelelő nűvészl színvonal jellemezné. Bizonyára megoszlanak majd a vélemények e komoly és fontos célkitűzés »lérésének útját, módjót Illetően. Célunk e vélemények megismerése és összejezése. Pártunk XIV. kongresszusa is behatóan foglalkozott társadalmunk szociál>olitikal és kulturális fejlődésének kérdéseivel. A határozatokban egyebek kötött ezt olvashatjuk: „Feladatunk most az, hogy teljes mértékben megújítsuk i művészet jelentős társadalmi és nevelő szerepét, fejlesszük az alkotóknak izocialista szellemű irodalmi, drámai, képzőművészeti, zeneművészeti és más nűvészl értékek kialakítására Irányuló széles körű aktivitását. A párt támogatni fogja a pártosság és a népiesség lenini elveiből, a szocialista realizmus ílveiből kiinduló, a munkásosztály és az egész dolgozó nép harcához és érdekeihez szorosan kapcsolódó művészetet." A felszabadulás utáni időszakban az öntevékeny együttesek számbelileg szajorodnak, gyors ütemben fejlődtek. De közben elmaradt több lényeges lépcső!ok beépítése a művészi fejlődési folyamat alapjaiba. A műkedvelők munkáját izokban az Időkben nagy örömmel és általában komolyabb bírálat nélkül 'ogadta a közönség. A mai közönség már jóval Igényesebb, ezért foglalkozni tell a jelenlegi szakmai Irányítás módszereivel. A fejlődő társadalmi viszonyok negváltoztatták az öntevékeny együttesek helyzetét, de a kimaradt lépcsőíotok mindmáig hiányzanak. Meg kell vizsgálni az együttesek belső életének égkörét, mi az, ami ezeket a csoportokat összetartja, továbbfejleszti. Lényeges a szakmai képzés hogyanjáról, miértjéről beszélni és arról, hogy ílünk-e mindig az adott lehetőségekkel? Fontos a problémák megvitatása, hogy /égül hozzáértéssel és kellő hatékonysággal bíró támogatást, ösztönzést, trányí;ást kapjon minden együttes, azt, amire folyamatos fejlődése során a legnajyobb szüksége van. A hozzászólásokból nyilván kiderül majd, sok vagy kevés )s megfelelő-e, amivel ellátjuk öntevékeny együtteseinket? Zene- és énekkarok Ami a zene- és énekkarok munkásságát illeti, úgy tudjuk, itt megvan a kap:solat a hivatásosok és a műkedvelők között. A hivatásosok művekkel látják ?1 a zenepedagógusokat és a hivatásos kórusvezetőket. A CSMTKÉ is küld ki carvezetőket. E téren tehát bizonyos pozitív fellendülés észlelhető. De elégedetek lehetünk-e az elért eredményekkel? Táncmozgalom A népi tánc-mozgalom terén már sokkal égetőbb problémák jelentkeznek. Mindmáig nincsenek főiskolát végzett hivatásos szakkáderek, vezetők, Sajnos, •nár most is megkésve, ha nem is későn keressük a megoldásokat, mert a legjobb műkedvelők felkészültsége ma mór alig elegendő a fokozott és sokrétű gények kielégítésére. Hogyan tovább? Mert az igazság az, hogy műkedvelő együtteseink mindig i tőlük telhető legjobbat nyújtják. Nem az ő hibájuk, hogy a szakmai segítség hiánya is örökéltű. Színjátszás, irodalmi színpadok, bábjátszás Az öntevékeny színjátszással, irodalmi színpadokkal, diákszínjátszással, bábjátszással kapcsolatos problémák felvetése sem nehéz. Elég visszalapozni a Hét 23. számát s a Jókai-napokat értékelő cikkből idézni a bíráló bizottság elnökének szavait: „Most is volt néhány olyan fiatal, akikkel minden évben találkozunk, de sajnos többen vannak olyanok, akik csak egy alkalommal jelennek meg egy vagy két vers betanulásával a tarsolyukban, majd elkallódnak a következő években ... A versmondást, az irodalom szeretetét sokkal jobban kellene megalapozni az Iskolákban, akkor is, ha ez nincs kimondottan a tantervben." Ugyanott olvashatjuk Dráfl Mátyás színművész megállapítását, aki az Irodalmi színpadok és öntevékeny színjátszó együttesek zsűrijének elnökeként vett részt a Jókai-napokon: „Az Irodalmi színpadok magasabb színvonalon álltak, mind műsorválasztásban, mind művészi kivitelezésben, mint a színjátszó együttesek. Amíg az Irodalmi színpadok a klasszikus középkortól a mai modern költészetig és prózáig szinte mindent megszólaltattak, addig a színjátszó együttesek műsorválasztásától nem lehetünk elragadtatva." A Jókai-napokat záró vita során többen kifogásolták azt ls, hogy Iskoláinkban hiányzik a diákszínjátszó és bábjátszó mozgalom. Valóban igaz, hogy rendszerint már az iskolában eldől: a későbbi évek folyamán vonzódlk-e valaki a színjátszáshoz, vagy elkerüli az öntevékeny együtteseket. Nagyon lényeges tehát, hogy milyen művészeti nevelést nyújtanak az Iskolák. Dr. Szőke István, a koiicel (kassai) Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola Glóbusz bábegyüttesének művészeti vezetője, szavait ls jónak tartjuk idézni. Lapunk 32. számában A népköltészet szárnyain című cikkben olvashatjuk: „A szlovákiai magyar tannyelvű iskolában nem kielégítő a báb-szakkörök munkája, holott az ilyenfajta tevékenységgel harmonikusan lehet fejleszteni a tanulóifjúság alkotókészségét, politechnikai és művészeti téren egyaránt, azonkívül hasznos nevelő eszközévé válhat a pedagógusoknak." S ml most megkérdezzük a pedagógusok nevében: Melyik az a továbbképzési forma magyar vonalon, amely segítheti a pedagógust ebben a munkában? Kik és hol készítik fel a pedagógust? Van-e a tanulóifjúságnak való megfelelő műsoranyag? Lényeges kérdések ezek s nem lehetnek közömbösek a népművelés számára, mert tisztázásuk nélkül lehetetlen, hogy megfogalmazódjon a szakmai képzés, a szakmai irányító munka hogyanja, jövője. Köztudott, hogy a Csemadoknak a szakmai képzés biztosítására nincs anyagi alapja s hogy ezt a munkát csak a különböző hivatalos szervekkel (a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályával, a Járási népművelési házakkal és otthonokkal) végezheti. Bizonyára minden Járásnak vannak a szakmai képzés terén sajátos bevált módszerei, de sajátos problémái is, további cél tehát az Ilyen, ún. „rejtett" sikerek vagy problémák feltárása, megismerése. (Mit kapnak műkedvelő együtteseink járási szinten, milyen a szakmai segítség színvonala, az erkölcsi ösztönzés és Irányítás formája, a módszertani segítség stb.) Szándékosan nem fogalmazunk kimondottan konkrét kérdéseket. Véleményünk szerint minden kérdés bizonyos leszűkítést is Jelent. Szeretnénk, ha a hivatalos szervek, az együttesek vezetői, a szakmabeliek, a hozzáértők azokat a problémákat tárnák fel, amelyeket fontosabbnak tartanak, s azokat a módszereket, amelyeket véleményük szerint meg kellene honosítani. Az elvi, tartalmi, formai színvonalnak megfelelő hozzászólásokat lapunk közölni fogja. Szóljunk hát hozzá a különböző művészi szakaszok problémáihoz, kulturális hagyományaink továbbfejlesztése érdekében, öntevékeny együtteseink szép és értékes munkáját segítő szándékkal. SZERKESZTŐSÉG „A párt támogatni fogja a dolgozók egyéni kezdeményező, öntevékeny kulturális és művészeti tevékenységének sokoldalú fejlesztését."