A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-08 / 40. szám

a hétszázéves város 1 város címere Rimavská Sobota (Rimaszombat) hétszázéves. Hét évszázad nagy idő az egymást követő nemzedékek sorrendjében. A krónikák, a történelem lapjai a várost érintő rengeteg eseményt őriznek. Jártak a Rima partján tatárok, törökök, kurucok és labancok, negyvennyolcas szabadságharcosok s a Tanácsköztársaság derék katonái. A forradalmi munkásmozgalomnak sok-sok jelentős eseménye kapcsolódik a városhoz. Olyan meggyőződéses kommunistákat nevelt ez a táj, mint a már elhunyt Réthy István, Huszti Bélát és a még élő Koziner Imrét, Demeter Bálintot, hogy csak a legismertebbeket említsük. A hétszázéves jubileum nem csupán a város lakóinak volt ünnep, együtt ünnepelt velük az egész ország. Köztársasági elnökünk az Építésben szerzett érdemekért kitüntetést adományozta ez alkalomból a jubiláló városnak. És joggal, hiszen a lapok is úgy számoltak be a kerek évfordulóról, hogy a felszabadulás után, tehát 26 év alatt többet fejlődött a város, mint az ezt megelőző 674 esztendő alatt. Aki régóta nem járt utcáin, negyedeiben, szinte rá sem ismer. Terebélyesedett, növekedett. A felszabadulástól napjainkig 2300 lakást adtak át régi és új lakóinak. Cukor- és sörgyárat kapott. Rengeteget fejlődött a közszolgáltatás, az egészségügyi ellátás és a kulturális ellátottság. De mi most nem erről akarunk beszélni. Embereket szólaltatunk meg, mondják el ők maguk, miért szeretik a várost. írót, költőt és nyelvészt faggatunk, elevenítsék fel a várossal kapcsolatos legkedvesebb emlékeiket, így állt össze az anyag, amelyet most közlésre bocsátunk, s a hétszázadik évforduló kapcsán így rajzolódik ki a Rima-parti város múltja szülöttének írásában. "SXZXSXB'OCTlXlVCt&XXSXilXnXiSXS&XtXttXit^^ Miért szereti a várost? Koziner Imre A város legújabbkori történelmének gyik aktív formálója volt a most 78 ves Koziner Imre. 1919-ben az ő kezleményezésére alakították meg a Mayar Tanácsköztársaság ideiglenes diektóriumát, amelynek 6 lett az alelöke. (Elnöke Lehoczky Pál volt.) Ami:or a magyar vöröshadsereg elfoglalta timaszombatot, a város lakói boldog slkesedéssel fogadták a vörös katonáit, Karikás Frigyest, a 39. dandár larancsnokát. A nép a lováról ragada le a legendás hírű dandárparancslokot s vendégelte meg őt a piactéen. De találkozott Koziner Imre bási Lukács György népbiztossal is és proletárhatalom számos más neves épviselőjével... A Tanácsköztársaság sverése után kilenc évet és négy hóapot töltött a Horthy rendszer börtöíeiben. Nem csoda, ha a ma 78 éves harcos •etegágyban fogadja e sorok íróját. Az lő s a küzdelmek sora megviselte tesét, „de szellemét a tűz nem égeté el," nondhatnánk Petőfivel. Szelleme friss, slkesen emlékezik a 19-es dicső naiokra, örül annak, hogy a város veze-5i nem feledkeztek meg róla, megu'vták őt a 700. évforduló ünnepséeire. A meghívást levélben köszönte leg, sajnos nem vehetett részt az ünepélyen, de nagyon örült, hogy gonloltak rá. — Mi a legmaradandóbb élménye? — Az, amikor 1945 áprilisának véén egy politikai koncentrációs táboriéi hazakerültem. Negyvennégy kiló oltam mindössze. Aki ismerte a nemrégen is még suiár termetű Koziner Imrét, el tudja :épzelni, milyen állapotban lehetett. — Csak a hit tartotta bennem a lel:et, az hozott haza: a hit, hogy minien szenvedés, nyomorúság dacára a ni eszménk, a kommunizmus eszméje (yőzedelmeskedett. — Hogy miért szeretem ezt a váost? Mert az én városom, mert törénelméhez én is hozzáadtam valamit: lobogó ifjúságom hitét, reményeit és küzdelmeit. Nagyon jó lenne még hallgatni Koziner Imre bácsit, sajnos nem tehetjük. Kímélni kell őt. Beteg. Rászorul a kíméletre. Hrivnáková Olga Az utcán szólítottuk meg őt, gyerekkocsit tolt maga előtt, gondoltuk, jó ha interjúalanyaink között egy kismama is lesz — hiszen a városnak nemcsak múltja, jövője is kell legyen s az anyák a folytonosság letéteményesei. — Mióta él Batyiban? — Tizennyolc éve. — Vagyis? — Itt születtem. — Foglalkozásai — Most felvételiztem a nitrai Pedagógiai Tanszéken. — Sikerült? — Azt hiszem. — Miért szereti ezt a várost? — A szülővárosom. S mert kedves, barátságos, jóravaló emberek lakják. — Mióta van férjnél? — Nem vagyok férjnél. A gyerek nem az enyém. — Ez pech...! Hová szeret járni leginkább? — A Kurincra ... — Köszönjük, s a viszontlátásra. Trochová Zuzana, a Könyvesbolt vezetője. — Mióta él a városban? — 1945 óta. — Mióta dolgozik a könyvesboltban? — 1947-től. — Szereti ezt a várost? — Nagyon. Rendezett, tiszta város, sok benne a zöld, a fa, a bokor. S ami a fő, szeretem a munkámat, főleg emiatt szerettem meg a várost is. — Sokat olvasnak a város lakói? — Húsz éve vezetem az üzletet, van még összehasonlítási alapom. Csak azt mondhatom, hogy a helyzet sokkal jobb mint 1947-ben volt. — Hány könyvet adnak el mondjuk negyedévenként ? — Ez kérem üzleti titok. — Hová jár a legszívesebben? — Moziba. Kávéházba már jóval ritkábban. De a legszívesebben a városkertbe. — Köszönjük a beszélgetést. • Rimavská Sobota (Rimaszombat) egyik legkedveltebb vendéglőjét az itt élő emberek családiasan csak „Fatartó"-nak hívják. A hivatalos neve „Chata údolia", amit egy kis költői szabadsággal élve „Völgyvendéglőnek" is fordíthatunk. Ha valaki végig evett itt egy ebédet, az egyhamar aligha felejti el. S ebben nem kis része van a vendéglő főszakácsnőjének, Vitek Lajosnénak. A kis konyhában másodmagával szorong, készíti az ebédet. — Szüleim valamikor Koáicéről (Kassáról) kerültek ide, de nekem minden emlékem innen való már. Szeretem a várost, s szeretem a munkahelyemet. Örülök, ha a vendégek, akik itt megfordulnak, elégedetten távoznak. — Mi a titka az ízletes ételeknek? Hol tanult meg ilyen nagyszerűen főzni? — Nincs annak titka, mindenki ért valamihez, én főzni tudok. Azt hiszem, a gyakorlat hozza ezt magával. — Hova jár legszívesebben? — Ide a munkahelyemre és haza. — Mi volt az utóbbi időben a legszebb élménye? — Kettőt is mondhatok. Az egyik, hogy elkészült a házunk, a másik pedig, hogy nagymama lettem... • A város főterén, szemben a szállodával áll az egyes számú újságárus pavilon. Polcain halmokban állnak a napilapok, folyóiratok. A városiak s a városban megszálló idegenek itt vásárolják a legtöbb sajtóterméket, magyart, szlovákot egyaránt. Már kora reggel óta nagy a forgalom. Tankó Barnáné két éve árulja itt a lapokat. Így, a hét végén, mikor megérkeznek a hetilapok s a napilapok bővített számai, még egy rövid beszélgetésre is nehéz időt szakítania. — Szeretem ezt a várost, s nemcsak azért, mert itt születtem, hanem azért is, mert a magaménak érzem, s nem is mennék el innen soha. — Mielőtt újságot árult volna, mivel foglalkozott? — Élelmiszerüzletben voltam elárusító. — Miért választotta ezt? — Itt több a szabad időm. Korábban kezdek, s így korábban is fejezem be a munkát. — Melyik a legforgalmasabb napja? — A péntek és a hétfő. — Hány lappéldányt ad el ezeken a napokon? — Több mint ötszázat. — A legszebb élménye? — Üj házat építettünk. Mikor elké-Koziner Imre Hrivnáková Olga