A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-01 / 39. szám

A szocialista országok gazdasági integrációja A KGST tagállamokban a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszának legjellemzőbb vonása a gazdasági integrációra való törekvés. A Tanács XXIII. és XXIV. ülésének résztvevői sürgették az integráció problematikájának elmélyült elméleti kidolgozását és a konkrét feladatok egész sorát tűzték ki. A szocialista integráció elméletének kidolgozása előtt, bizonyos objektív folyamatok hatására, a gyakorlat a tapasztalatokra támaszkodva oldott meg sok még éretlen problémát. Az elmélet fejlődése lehetővé teszi távlati feladatok kitűzését, olyan feltételek megteremtését, amelyek között a szocialista gazdasági rendszer előnyei a kapitalizmussal szemben következetesen érvényre jutnak, éspedig nemcsak az egyes országokban, hanem az egész szocialista világrendszer keretein belül. A közelmúlt csehszlovákiai eseményei ismét bebizonyították, hogy a szocialista országok sikeres együttműködésének legfontosabb feltétele: a szocialista gazdaság törvényszerűségeinek — főleg a népgazdaság tervszerű fejlesztésének — tiszteletben tartása. 1968 és 1969 között jobboldali opportunista elemek csökkenteni igyekeztek a terv jelentőségét, hangoztatva, hogy a gazdasági fejlődés alapja a piac. Eleinte csak elméletben, később a gyakorlatban is — a központi szervektől kezdve a vállalatokig — kezdték bevezetni a szocializmus ún. piaci modelljét s a tervezés alapelvét a marxizmus-leninizmustól idegen eszmei pozícióból kezdték vizsgálni. Azt igyekeztek bizonygatni, hogy a szocialista gazdaság, amelynek a marxizmus szerint egyik alaptörvénye a tervszerűség, a konvergencia-elmélet szerint öszszeegyeztethető az osztályszempontokat nélkülöző, ösztönösen fejlődő kapitalizmus gazdasági módszereivel. Amidőn a revizionisták az állami tulajdonnal szembeállították a vállalati tulajdont, épp a tervezésen alapuló gazdasági rendszer felszámolásán fáradoztak, ez viszont a piaci ösztönösség elburjánzását vonta volna maga után. Igyekezetükkel fékezték a KGST tagállamai közötti gazdasági integráció elmélyülését s megakadályozták Csehszlovákia aktív részvételét a gazdasági együttműködés fejlesztésében. Céljuk az volt, hogy csehszlovák gazdaságot fokozatosan kivonják a szocialista együttműködés kereteiből s a kapitalista gazdasági rendszer függvényévé degradálják. Míg a szocializmus építésének gyakorlata minden testvéri országban a szocialista integráció szükségességét bizonyította, 1968 augusztusában az akkori csehszlovák miniszterelnök így nyilatkozott: „A mi erősen fejlett gazdasági potenciálunknak igen szűk a KGST." Sajnos ez nem volt egyedülálló megnyilatkozás abban az időben. Ez és a hasonló álláspontok alapjában véve a tudományos szocializmus fő következtetéseinek revízióját jelentették. E nézetek propagálását nyilvános viták követték a tudomány párton felüli „objektív" jellegéről. A „piaci szocializmus" féle koncepció elvi kritikája nem azt jelenti, hogy tagadjuk az árucsereviszonyok jelentőségét a szocialista gazdaságban. A tervezés elvének megvalósítása, a szocialista integráció nem zárja ki a szocialista árucsere, a valutáris-pénzügyi kapcsolatok szükségességét. A szocialista országok állandóan növelik kölcsönös gazdasági kapcsolataikat, beleértve a külkereskedelmet is. A pénzügyi kapcsolatok kérdése, az értéktörvény hatása a szocialista integráció Komplex Programjának kidolgozásakor is figyelmet érdemel. A Komplex Program egyes fejezetei felölelnek alapvető feladatokat (és megoldásuknak módját), amelyeknek elsőrendű közös célja elmélyíteni és tökéletesíteni a gazdasági, valamint a tudományos-műszaki együttműködést és fejleszteni a szocialista gazdasági integrációt. Az intézkedések sorában természetesen fontos szerepet játszanak azok, amelyek a tagállamok. valutáris-pénzügyi kapcsolatainak tökéletesítésére irányulnak. Ezeknek a kapcsolatoknak a gazdasági együttműködés továbbfejlesztését célzó feladatok megoldása során az eddiginél sokkal aktívabb szerepet kell betölteniük. Az elsődleges cél az, hogy megszilárdítsuk a tagállamok kollektív valutájának, vagyis a szabadon átváltható, transzferális rubelnak a szerepét, amely transzferális rubelnak a közvetítésével a KGST tagállamok a kölcsönös árucseréből származó fizetési kötelezettségeiket elszámolják. El kell érni, hogy ez az elszámolási eszköz még jobban betöltse a nemzetközi szocialista valuta alapvető szerepét, vagyis az értékmérő fizetési és felhalmozási eszköz funkcióját. A kollektív valuta szerepének szilárdítása hosszúlejáratú folyamat, amelynek sikere mind a valutáris területen, mind az anyagi termelésben megköveteli a. külkereskedelemben, az áru- és devizatartalékok kialakításában múlhatatlanul szükséges gazdasági feltételek megalapozását, Ezen a területen meg kell oldani a kollektív valutának az egyes tagállamok nemzeti valutájára való beváltása kérdéseit, továbbá a nemzeti valutának a kollektív valutához, illetve egymáshoz való árfolyamával kapcsolatos kérdéseket, E probléma feldolgozása a tudósok és a gazdaságpolitika gyakorlati dolgozóinak szorgalmas alkotó munkáját igényli. Hangsúlyozzuk azonban: a testvéri országok gazdasági kapcsolataiban a főszerepet nem a piaci mechanizmus, hanem az egyes országok egymással egyeztetett állami terve játssza. , A népgazdaság tervszerű fejlesztése a szocializmusban gazdasági törvény. E törvény mind az egyes szocialista országok gazdaságának, mind az egész szocialista világrendszer gazdaságának fő szabályozója. A szocialista integráció komplex programjának megvalósításán a KGST tagállamok illetékes minisztériumai, hivatalai, tudományos kutatóintézetei dolgoznak. Egy ilyen hatalmas program megvalósítása elképzelhetetlen az állami tervek kidolgozása és egyeztetése nélkül. A szocialista integráció a szocialista világrendszerhez tartozó országok gazdasági élete internacionalizálásának objektív történelmi folyamata, amely a szocialista államok termelési viszonyainak szocialista jellegétől, valamint politikai, gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésük és kölcsönös segélynyújtásuk fejlődésétől függ. E folyamat révén — a marxizmus-leninizmussal összhangban — tervszerűen valósul meg a szocialista világrendszerhez tartozó országok gazdasági konszolidációja, elmélyül a nemzetközi munkamegosztás, megszilárdulnak a testvéri országok sokoldalú gazdasági kapcsolatai és fokozatosan kiegyenlítődnek az egyes országok közötti gazdasági különbségek. Zs. z eset egészen hétköznapi volt, a tényál-Alás lényege a következő: Souőekné f. é. március 4-én elvitte a fehérneműjét a mángorlóba, és barátságosan köszöntötte I Moán£nét, a panaszost. Aztán jött Novákné, és akkor Souőekné azt mondta: — Jézusom, milyen rossz színben van, kedves Novákné. Mitől olyan sárga?! Erre Novákné felsóhajtott, és csak annyit mondott, hogy hát ő maga sem tudja ... Azután Souőekné a további beszélgetés során kijelentette, hogy ha az ember ilyen rohamosan fogy, az valami nagyon rosszat jelent, az ő kfivokláti nénikéje is ilyen rohamosan fogyni kezdett, és bizony, egy hónap múlva a ravatalon volt... Novákné otthagyta a fehérneműjét a boltban, és reszketve elment, Souőekné pedig folytatta a fejtegetéseit. Moín^né azt felelte neki, hogy szégyellhetné magát, amiért ilyeneket beszélt, a szegény Novákné még a szívére veszi, amit mondott. Souőekné erre rávágta, hogy neki nincs mit szégyenkeznie, szégyellje magát valaki más, például Moinyné, akiről mindenki tudja, hogy az egész negyed legnagyobb pletykafészke. A pletykafészek olyan szó, amellyel könnyen nevetségessé lehet tenni az embert. Souőekné tehát nevetségessé tette vele Moín^nét, azok előtt, akik éppen a boltban tartózkodtak, és akiktől a bíróság tanúvallomást kérhet. Koronatanúként a panaszos a mángorló tulajdonosnőjét nevezte meg, aki meg is jelent a tárgyaláson ... A tanácsos nagyszabású beszédet tartott arról, hogy az embereknek illedelmesen kell viselkedniük egymással, s miután a bepanaszolt és a koronatanú kisírta magát, könnyezni kezdett a panaszos fél is. A tanácsos úr meg csak beszélt... Végezetül kijelentette, hogy Souőekné igazán örülhet, hogy csupán becsületsértés miatt emeltek ellene vádat. Ha ugyanis Novákné panaszolta volna be (itt körbehordozta a tekintetét szemüvege fölött, mintha a tárgyalóteremben Nováknét keresné), akkor sokkal bonyolultabb lett volna a helyzet, mivelhogy Souőekné szavai minden bizonnyal kárt tehettek az egészségében, és ez jóval több pénzbe került volna, kedves asszonyság! Mintha az ismeretlen és beteg Novákné árnyéka átsuhant volna a tárgyalótermen, Souőekné a kimért büntetést elfogadta, és kijelentette, hogy nem szándékszik fellebbezni. — Mégis furcsállom, hogy az az asszony, aki miatt az egész tárgyalás volt, el sem jött — mondta búcsúzásul a tanácsos úr a két ügyvédjelöltnek, akik siettek a következő tárgyalásra. Valószínűleg boszszantotta, hogy eggyel kevesebb megríkatott asszonyt tarthat számon ... Honnan is sejthette volna, hogy ez a tárgyalás voltaképpen csak kezdete mindannak ami még azután történt. Novákné azért nem ment el a tárgyalásra — bár tudott róla —, mert rettenetesen félt a bíróságtól. Meg aztán már hosszabb ideje valóban rosszul érezte magát. Uramisten, mondogatta magában reggelenként, már megint milyen karikás a szemem! És mindennap csak üldögélt a levesestányér fölött, majd félretolta és sóhajtott: — Hiába, nincs étvágyam, nem bírok lenyelni egy kanálnyit se. Pedig ökörfarkleves, a hentes jó kövéret tett nekem félre. — Aztán eszébe jutott, hogy ki kellene mennie egy kicsit a napra, mert hiszen a nap a legjobb orvos. S minthogy egyedül élt, kisétált a Petfínre. A környéken lakó emberek pedig aggodalmas pillantásokat vetettek rá, érezte magán a tekintetüket, és kétségbeesetten áhította, hogy inkább ne is látná őket. Amikor a múltkoriban azt mondta neki Souőekné, hogy rossz színben van, inkább azonnal elrohant a mángorlóból, mert attól félt, hogy elsírja magát. Souőekné a bíróság elé került miatta. Jézusmária, milyen borzalmas ez, még jó, hogy tanúként be nem idéztek arra a tárgyalásra, mert azt talán túl sem éltem volna. Ö, én és a bíróság! A végítélet elől úgysem menekülhetek el, az elől senki sem térhet ki, a végítéletkor majd ... Egyszerre olyan gyengeség jött ró, hogy a kezét sem bírta felemelni, sőt annyi ereje sem volt, hogy vizet igyon. Végül is rászánta magát, és elment az orvoshoz. Afféle öreg doktor volt, aki kis kopott kofferrel szokott megjelenni az emberek lakásán egyszerű porokat ír elő a betegnek, és mulatságosan megcirógatja a csupasz gyerekeket a szakállával. — Hogy mi baja van, asszonyom — mondta a doktor úr —, azt nem tudjuk meg olyan könnyen, senki sem lát bele az emberi testbe. Tulajdonképpen mivel is kezdjük? Nem érez szúrást a fejében? Szépen sorra vettek mindent, a vizsgálat sokáig elhúzódott: az orvos többször is berendelte, megkopogtatta, meghallgatta a szívműködését, és mindenféle laboratóriumi vizsgálatra küldte. Novákné egész életében sohasem volt beteg, most pedig már reggel vinnie kellett az üvegcséket a doktor úrnak. Az orvos alighanem már minden betegséget sorra vett, amivel a smíchoviak szoktak hozzá járni, de egy sem illett rá a Novákné bajára. hot 10 L. Lisicky felvétele