A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-01 / 39. szám

:ezdi. — Meg az elvégzett munka ninőségi ellenőrzése. Meg az emberek negismerése. A mesternek tudnia kell, :ire milyen munkát bízhat. Vannak ilyanok, akik csak motort vagy vilanyt javítanak, vagy csak kárpitos nunkát végeznek. A szakmunkás vagy iz ipari tanuló akkor kap új munkát, ía előző feladatát már teljesítette. Jan úgy, hogy a javítás egy hétig is •ltart (pl. karosszéria-csere), de adóük úgy is, hogy háromféle munkát teli elvégezni egy nap alatt. Ezek utó javítások. Én vagyok felelős a kifo(ástalan javításért, a csoportomba tarozó 13 szakmunkás és 14 ipari tanuló nunkájáért. Mesterségem öröme? Ha iz elvégzett munka hibátlan és a tuajdonos elégedett. Ha a borbélyműheyek forgalmára emlékeztető pénteki íapon elviheti kocsiját. Bosszúságom? \mikor valamilyen apró alkatrész niatt képtelenek vagyunk befejezni a nunkát. Amikor harmincezer koronás lavítás után 36 koronás díszléc miatt íem tudunk pontot tenni. De a gépkocsivezetők hanyagsága is bosszant, gyakran előfordul nyáron, hogy valaki Prágából indul Bulgáriába és az lton jön rá, hogy nem jó a féke. Bilankor Sándor, a másik mester Nővé Mesto n/Váhomban járt finommechanikai technikumba. Szülei azonoan már idősek voltak, nem bírták a költségeket. Onnan került a áamoríni kócerájba, a régi műhelybe. Vízy Árpád művezető volt akkor. Bilankor Sándor is „saját nevelés". Mik ennek az előnyei vagy a hátrányai? — Ismerjük egymás képességeit, természetét, gondját-baját — magyarázza Bilankor. — Olyanok vagyunk itt a műhelyben, mint egy nagy család. A családfő bizalmával azonban senki nem él vissza. A fegyelem talán ezért is szigorúbb nálunk. Mi magunk teszszük szigorúvá. Ha az üzemvezető azt mondja történetesen, hogy szombaton is be kell jönni, mert egy teherautót rendbe kell tenni, akkor egyetlen ellenvetés nélkül bejön mindenki. Szerintem a „saját nevelés"nek nincsenek hátrányai. Csak előnyei vannak! — Az ipari tanulók közül kit emelne ki? — kérdem Vízi Árpádtól? — Varga Ferenc harmadéves tanulót. Az iskolában is, a műhelyben is ő a legjobb. Fegyelmezett, lelkiismeretes, nem hanyag. Jó szakember lesz belőle. Azzal kezdtük, hogy a kisvárosi javítóüzem hirét sokan ismerik az országban, a világban. Mi is azt tapasztaltuk, hogy sokat adnak munkahelyük jó hírére. Amikor ott jártunk, akkor is gondos, körültekintő munka folyt a szerelőcsarnokban. És nagy volt a forgalom. Vitték, hozták a kocsikat. S akik idejönnek, a vezetőt és a mestereket csak a munkahelyükön látják. Pedig nekik is van családjuk, egyéni életük, kedvtelésük. Vízy Árpád például él-hal a futballért. Vérbeli szurkoló. De a színházat is szereti. Bratislavába, Győrbe, Budapestre jár előadásokra. Esténként szívesen böngészik a mesterségével kapcsolatos szakkönyvekben. Tóth Lászlót szabad idejében a Duna partján lehet megtalálni. Számára a horgászás jelenti a csendet, a megnyugvást, az igazi kikapcsolódást. A kvetoslavovi (úszori) Bilankor Sándor a kertészkedésben találja meg örömét. De a legeslegnagyobb öröm, megnyugvás a jól elvégzett munka. Az immár országszerte híres műhely ... MACS JÖZSEF Prandl Sándor felvételéi Mire jó a helyjegy? Naiv kérdés, ugye? Igaz, megvan az előnye, másrészt viszont hátrányos helyzetbe is kerülhet miatta az ember: esetleg kellemetlenkedő útitársakkal kell utaznia akarata ellenére, de a fordítottja is megtörténhet. Hungária expressz, hatvanas vagon, ötvenötös helyjegy, Budapest-Bratislava között, szerda délelőtt. Szemben ülő útitársam harmincnyolc éves asszony. Haja fekete, mint a korom, a bőre kreol, szép arcú, szomorú szemű, erőteljes. (Nyamvadtabb férfit a falhoz kenne, ha arra kerülne a sor.) Foglalkozása: buszoskalauznő PieStanyban (Pöstyén). Hogy miért szomorú a szeme? Tessék, itt a vallomása: — Elhagyott a férjem. Prágába szökött egy fiatal asszonnyal. Szerettem, pedig csúnya férfi, tessék, itt a fényképe. Nekem mégis ő volt a világon a legszebb. Tizenkilenc évi házasság után hagyott el... Igaz, egyszer már megtette, akkor Brnóba szökött. Utána mentem, hallgatott rám. Közben megbetegedett. Ha hiszi, ha nem, a hátamon hordtam az orvoshoz, a legjobb falatokat neki adtam... Az fáj a legjobban, hogy elcsalta a tizenhat éves fiamat is, akiből mérnököt szerettem volna nevelni. Elcsalta, hogy ne kelljen rá fizetnie. Az a borzasztó, hogy nem Erdőt-mezőt járva az ember előbbutóbb kísértésbe esik és letépi a természet legszebb virágait, hogy csokrot kössön, hazavigye és vázába tegye. Hellyel-közzel az újságíró is ezt teszi. (Jobb hasonlat híján.) Kitűzött céllal riportra indul, s közben olyan emberi sorsokkal találkozik, amelyek mellett nem tud elmenni közömbösen, feljegyzi. Ezek az apró villanások egyszer felemelően szépek, máskor fájdalmasak és keserűek. taníttatja, hanem dolgoztatja és a keresetét elveszi: az a fiatal dög sok pénzt elpocsékol. .. Nekem nem lehetett gyerekem... Az édes néném meghalt a szülés után. Magamhoz vettem a háromhónapos fiút és felneveltem. Most se férjem, se fiam, magamra maradtam, egyedül élek... egyedül... egyedül... Kattognak a kerekek... A szomorú szemű asszony kifelé néz az ablakon. Hangtalanul sír. Könnye patakokban folyik végig az arcán. Szemében az elsuhanó táj tükörképe látszik, meg az egyedüllét bánatos mélysége — a sós víz forrása ... Sír a baba, sír... KoSice (Kassa) és Bratislava között fut a gyors. Munkatársammal ülök az elsőosztályú fülkében. Néhánynapos távollét után jólesik hazafelé utazni. Tagjainkban fáradtsággal és az előttünk álló nyolcórás utazás riasztó gondolatával szálltunk fel a vonatra, s a lehetőségekhez képest megpróbáltunk pihenni, i\getve szundítóssal eltölteni valamit a négyszáznyolcvanperces útból. Ügy, ahogy sikerült is volna, ha ... Poprádon fiatal házaspár szállt fel a vonatra. Az apa karján nyolchónapos körüli fiú. Belépnek a fülkébe, körülnéznek, s megmagyarázhatatlan rejtett haraggal a szeműkben végigcsapnak rajtunk. — A szomszédos fülkében van még két szabad hely, menjenek át! ~ mondja az ifjú asszony majdnem parancsolóm — A kicsi egész éjjel nyűgösködött, el szeretnénk altatni — fűzi hozzá magyarázón, s még a kezével is hesseget kifelé. — Nyolc férőhelyes a fülke, jut bőven hely a kicsinek meg maguknak is. Mi igazán nem zavarjuk a kicsi álmát, magunk is aludni, pihenni szeretnénk — mondom szerény jóindulattal. — Nincs magukban semmi megértés! Hogy micsoda emberek élnek manapság! — borult ki a fiatalaszszony magából nyársaló szemmel, s csapkodott csomagot, pulóvert, mindent, végül haragosan kapta el férjétől a gyereket és levágta a párnázott ülésre. A szerencsétlen és ártatlan gyerek bömbölni kezdett, de micsoda hangerővel és milyen sokáig! Talán fél óránál is tovább! Mikor csillapodott az üvöltése (szinte berekedt már), az ifjú anya mindig megrázta, mint Krisztus a vargát. Nyilván azzal a szándékkal tette, hogy majd csak ráununk és kimenekülünk a fülkéből. Tévedett. Bár pattanásig feszültek az idegeink — maradtunk. Máig sem tudom, miért tették, mi volt a céljuk. Tény, hogy a gutaütés őket kerülgette, nem minket. Érthetetlen makacsságukat makacssággal viszonoztuk. Jó gyógyszernek bizonyult. Az történt ugyanis, hogy ők hagyták el a fülkét. Talán szégyenükben ... Lövés a csendben Kis-Duna partja, Szélcsend. Nyugalom. Levél sem rezdül. Méltóságteljesen folyik a víz, halk csobogással. A lombok között álmos madarak pityegnek. Hangya a fűben nagy morzsát görget — hangyaország Toldija... A lombok által megszűrt fényben, a fűben fiatal pár heverész, ízlelgetik egymás ajkát. A valóságból jövőt álmodnak. Körülöttük kivirágzik a szerelem ... Lövés dörren. Egy pillanatra megmered az élet. megáll az idő. A vizén fekete vízityúk sikolt vergődve, aztán elernyed. Kihunyt egy élet, de a környező világban a többi lény újra feltámad s tovább él... Vizén a kacsák hófehéren, együttérzón felsorakoznak: megadják a végtiszteletet a vízityúknak — furcsa gyászmenet... Üjra csobban a víz, vadászeb hozza partra az áldozatot. Felravatalozza a füvön, melléheveredik — virraszt ... A madarak énekelnek, tücsök cirpel, a folyó imát mormol, s a lombok alatt a fiatal lány felkacag. A hangja csengettyűszó... Én meg csak ülök, ülök egyszál magamban a folyóparton, elmélkedem, gondolkodom felelevenítve találkozásokat, emberi sorsokat, felvillanó fényeket, árnyakat — s egyszerre vagyok vidám és szomorú, mint maga a természet, az egész élet... LOVICSEK BÉLA P. Halko felvételei 7