A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-16 / 28. szám

50 éves a népi uralom a Mon­gol Népköztársaságban • Egy mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm^mmmmmmmmmmmrnmmmmm ország, mely hatszor akkora, mint Nagy-Britannia és har­mincszor akkora, mint Cseh­szlovákia — 1 200 000 lakos­sal • „Ma egymillió teve, hol-mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmm nap egymillió autó" • Fúró­tornyok a sztyepén Este startol IL—14-es gépünk Moszk­vában. Nyolc órával később Ulan-Batorban vagyunk. Másfél óra múlva kapunk csak taxit. A gépkocsivezető orosz nyelven szabadkozik: „Forga­lom nem olyan, mint nálatok." A szál­lóig vezető úton három autóbuszt, öt szovjet gyártmányú terepjáró jeepet és nyolc motorkerékpárt számolok össze. Harminc évvel ezelőtt Ulan-Ba­tor utcáin csak lovakat és tevéket lehetett látni. Most már zavarnák a forgalmat az állatok, ezért a főbb út­vonalakról ki vannak tiltva. Sőt még „parkolási" tilalom is létezik a szá­mukra. Az egyik házfalon jelszó: Ma egymillió teve, holnap egymillió autó. A Mongol Népköztársaság minden segítséget megkap a Szovjetuniótól: gépeket, traktorokat', technikusokat stb. A hatemeletes „Grand Hotel" (200 ágy és 450 alkalmazott) az egyetlen szálloda Ulan-Batorban. A szobák nyu­gqji komforttal vannak berendezve. A szálloda halljában levő kioszkban ve­szek egy Pravdát. Büszkén meséli az eladó, hogy Mongóliában 47 napilap és folyóirat jelenik meg. • Hét órakor muzsikára ébredek. Mintegy húsz méterre a hoteltól sá­torváros áll: nomádok. Vannak, akik állataikat etetik, mások muzsikálnak. A mongol népi hangszer, a morln hur, amit minden jurtában megtalálni, nem más, mint egy hegedűféleség, melynek nyaka faragott lófejben végződik (a ló neve: mori). A hangszer állítólag nem­csak az embereket, de az állatokat is meg tudja vigasztalni. Mesélik, hogy ha a teve nem hagyja szopni a borját, az arat (pásztor) addig játszik a mo­rin húron, amíg a tevemama magához engedi a kicsinyét. Egy hivatalos idegenvezetővel járjuk a várost. Ulan-Batorban 250 000 ember lakik, Mongólia lakosságának egyötö­de. Mindent megmutatnak: Cedenbal elnök hivatalos székhelyét, miniszté­riumokat, az operát, az egyetemet. Ami csodálattal tölt el, az a tempó: ahol ma Ulan-Bator áll, ott ötven év­vel ezelőtt még sztyep volt. Mongó­lia egyetlen kőházában az uralkodó, az „Élő Buddha" lakott. Az egykori nomád pásztorok gépe­ket szolgálnak ki a nyomdákban, bőr-és cipőgyárakban. Ott ülnek a hiva­talokban. A kooperatívákban, a mon­gol mezőgazdasági termelőszövetkeze­tekben dolgoznak. Mongólia ma még a fejlődő or­szágok közé tartozik. Sok minden hiányzik még. Ritka a szakmunkás. De hatalmas tartalékokkal rendelke­zik az ország. A rézérc- és olajkészle­tek még alig vannak kihasználva. Látogatás egy iskolában: kémiaóra A lányok egyenkötényt hordanak. Su­gároznak a szorgalomtól. A G-tól a 15. M ONGOL IÁ életévig kötelező az iskolalátogatás. A természettudományok előnyben része­sülnek. Az orosz nyelv kötelező, a kí­nai választható tárgy. Egyedül Ulan-Batorban 32 középiskola van. Az egyetemen 2500 hallgató tanul. Két nemzedékkel ezelőtt valamennyi mon­gol — a szerzetesek kivételével — analfabéta volt. És nem voltak orvo­saik. Dzsingisz kán gyermekei boldog, vad gyerekek. A legvadabbak játé­kaikban: a lovasjátékokban, íjlövé­szetben, birkózásban. Egy mongol elképzelhetetlen ló nél­kül. Csak lóval tud életben maradni a végtelen sztyepén. Az igazi mongol gyerekek előbb tanulnak meg lova­golni, mint járni, mondják, ötéves kortól részt vesznek a lovasjátékokon. Mint a nagyok ülnek az ezüsttel ki­vert nyeregben, egészen elöl, lábukat a ló nyakához szorítva. Ha leesnek, senki sem törődik velük. Egy mongol mindig egyedül kel fel ismét. Kerek tíz ló jut ebben az országban minden egyes emberre. És a ló olcsó: hozzá­vetőlegesen 800 korona egy. Dzsingisz kán íjászainak köszönhet­te a győzelmeit. A mai mongolok semmivel sem maradnak el a nyillö­vészetben őseik mögött. Lóhátról 500 méter távolságból egy kis fakockák­ból álló gúlára lövöldöznek. Nök is részt vesznek a játékokon és nem lő­nek rosszabbul, mint a férfiak. Birkóznlok nem kell. Ez férfidolog. Mint Európában a futball. A szabá­lyok szigorúak. Az ellenfél madár­tánccal izgatja a másikat. Amikor vé­ge a „szárnycsattogtatásnak", kezdő­dik az erőpróba. A győztest három napon át ünneplik. Nyolcszáz évvel ezelőtt az egész vi­lág rettegett a mongol lovasoktól. Dzsingisz kán egyesítette a türk és ujgur kánságokat, és létrehozta a tör­ténelem egyik legnagyobb birodalmát, Kemiaóra egy leönyosztalyban Ami az európai ember számára a labdarúgás, az a mongoloknak a birkózás

Next

/
Thumbnails
Contents