A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

A Bodrogköz csodálatosan szép tájait járva, különösen így ősz idején, alig hinné az ember, hogy ez a fákkal, folyókkal körülvett földdarab még a század elején is túlnyomóan lapályos, mocsaras vidék volt, s hogy még a közelmúltban is hatalmas károkat okoztak a tavaszi áradások és a belvizek. Sokszor sürgették a folyók szabályozását s a belvizek lecsapolását. De a végleges szabályozási munkálatok csak nemrégiben fejeződtek be. Ezzel azt hihetnénk, hogy minden rendjén is volna. A valóság azonban rácáfol erre. A lecsapolási és szabályozási munka — mint kiderült — csak félig átgondolt terv volt. A következményekkel nem számolt. A következmény pedig az lett, hogy a tavaszi vizek elvonultával víz nélkül maradt a föld. A Bodrogköz gondja mindig a víz volt. Régen, mert sok volt belőle, mostanság pedig azért, mert néha már nagyon hiányzik. Harminc kislány... Az érés ideje Bolond szél fúj. Hajladoznak az út szélén álló diófák, veszítik termésüket; az érett diók koppanva esnek az árokba, országútra, világgá gurulnának, a végső mozdulás szándékával. S jönnek hosszú dióverőkkel az emberek, s megverik a fák tömött lombját. így, itt kezdődik az ősz. Nem a lombok sárgulásával, nem az ökörnyál libegésével, hanem az éréssel. Dinnyecsőszök Két öregember. Ülnek a kunyhó előtt. Mellettük hamvába halt tűz, elszenesedett fahasábok. Előttük a hektárnyi dinnyetábla, amely a leleszi állami gazdaságé. Mögöttük erdő, az erdő mögött a folyó. Mintha a nap ferde sugarai átsütnének rajtuk. Az egyik mesél. — Szép, tiszta éjszaka volt. Oda térdepeltem a laboda mellé, mert láttam ám, hogy lopakodnak. A komám meg négy asszonyféle. Vetném hátra a vállamról a köpenyt, de beakadt, fel kellett hogy emelkedjem, s ahogy emelkedem, hát csak észrevettek, s már dobták is el a zsákot. Pedig a komámra pályáztam, mert az megérdemelné, hogy jól megpuhítsák. Hát nem igaz? Mert jönne ide s szólna: komám, adhatnál egy-két dinnyét. Persze, hogy adnék. De neki úgy nem kell. Neki jobb, ha tolvajkodhat. Mert olyan annak a vére. Megismertem, hiába szaladt. Itt maradt a zsákja. Négy dinnye volt benne. A földön nyugodtan sütkéreznek a görögdinnyék. Az idén nem volt jó idő rájuk. Az első és a második kötés nem vált be, azért ilyen kései a dinnyeszüret. Szeptemberre maradt. De olyan ízes, friss, hogy a Lőrinc-nap minden fullánkja ellenére állítom, van olyan, mintha augusztus közepén érett volna. A két dinnyecsősz ül a kunyhó előtt. Hallgatnak. Arcukon valami időtlen nyugalom, s ha elered a beszéd, az olyan, mintha mesét mondanának, •s. A szövetkezet Lelesz felől, a helmec-nagykaposi (Královsky Chlmec—Veiké KapuSany) utat kettészelve jut Zéténybe (Zatín) az ember. A faluba vezető út mellett nyárfasor szalad szembe az érkezővel. A szövetkezet közel ezerötszáz hektáron gazdálkodik. Főleg gabonaféléket termelnek s ezenkívül kukoricát, cukorrépát. Most szeptember elején, a nyári betakarítás és az őszi munkák közötti nyugalmasabb időt éli a falu. Szakszón Gyula, a szövetkezet üzemgazdásza szerint nincs semmi különösebb gond, minden megy a maga rendjén. Jólesik hallani az ilyen megállapítást, különösen, ha már az év vége felé közeledünk. Szeptember, szeptember ... Az iskolanyitás ideje. Újrakezdés az őszben. Mintha valami megfordítva történne. Mert itt az iskolában a szeptember nem a megnyugvást hozza, hanem a kezdés minden gondját, izgalmát. Királyhelmecen a tanoncképzés hatvanéves hagyományra tekint viszsza. 1912-ben kezdődött, s a most kezdődő iskolaévben ünneplik majd meg ezt a szép évfordulót. Tudnunk kell Errfil aztán valóban oldalakat lehetne (ml, ha az ember a teljességre törekedne. Most mós céllal öltem az Írógéphez. Hogy írásomnak mégli ezt a elmet adtam, más oka van. Hz a gondolat, ennek a gondolatnak a fejtegetése fogott meg Pozsonyeperjesen, (Jahodná) ahol a Csemadok dunaszerdahelyl járási Bisottsága kétnapos lakoléz&at tartott. Aa elad nap előadásairól most nem akarok szólni, bár Igen érdekesek és hasznosak voltak. Inkább a második nap esemányeit ecsetelem bévebben, mivel lepnnk terjesztéséről beszálgettönk el a rázztvevékkel. Major Ágostén fészerkeazté bevezető előadásában bővebben loglalkosott a Csemadok tevékenységével, a hatvannyolcas eseményekkel, a Hét helyzetével, a terjesztés jelenlegi illésével, az újságírás köldetésável, a Csemadok és a Hát kapcsolatával. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontot és hasznos elbeszélgetni az olvasókkal, kikérni és meghallgatni véleménynyilvánításukat. Beszélt a szakkáderek kárdésérél, a Csemadok rendezványekrél, a művészi színvonal növelésének fontosságárúi. Természetes, elsősorban lapunk terjesitésének a kérdése, annak égető szükségessége és fontossága kerölt „teritékre". A kölcsönös beszélgetés és essmeosere Civilizáció a kultúra T^v.f « h.'«'