A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

a királyhelmeci tanoncképző iskolarol azt is, hogy Szlovákiában ez az egyetlen magyar nyelvű iparitanuló-iskola. Pikó Béla igazgatótól kérdeztem meg, mennyi tanulójuk van, s hogy hány szakmát tanulnak itt a fiatalok. — Az idén 520 tanuló kezdi meg a tanulást. Valamikor két- osztállyal indultunk, az idén huszonegy osztályt nyitunk. Kőműves, szobafestő-mázoló, víz- és gázvezeték szerelő, üzemi villanyszerelő, kárpitos, géplakatos, férfi és női szabó, elárusító stb. szakokon folyik a hároméves képzés. Az iskolának gazdag a kulturális élete is. Van irodalmi színpaduk, amely már több alkalommal sikeresen szerepelt. Most az új iskolaévben népi tánccsoportot szeretnének alakítani. Ez azonban még csak terv. Egyelőre csak a szeptemberi láz, a kezdés láza érezhető az iskola falai között s a falakon kívül is. Harminc hegedű Verlaine öszi dalát hallom benne... „ösz húrja zsong..." Az őszé is meg a tavaszé is. De így az őszben valahogy csodálatosabban hangzik. Mert nagyon ritka az ilyen zenekar, és nem is hallottam, hogy a mi tájainkon lenne még egy valahol. Zenekar, csupa vonósok — az egyetlen cimbalmot kivéve —, harminc kislány játszik, s akik hallották Borsiban, Királyhelmecen, de végig az egész Bodrogközben, aligha felejtik el egykönnyen a felcsendülő népdalokat, csárdásokat. Harminc kislány. A legkisebbek ötö-Dinnyecsöszök aiKeseK, a legnagyobbak kilencedikbe járnak. Mindannyian a királyhelmeci általános iskola tanulói. A zenekar vezetője, szervezője, mindenese Bohony Ernő tanító. Valamikor a hatvanas évek elején Nagykaposon találkoztam vele először, akkor a mezőgazdasági technikum zenekarát vezette. Hatvankilencben került Királyhelmecre, s fél év múlva már fellépett a harminctagú leányzenekar. Hogy hogyan sikerült ez ilyen rövid idő alatt, arról oldalakat lehetne írni. Egy biztos azonban: nem volt valami egyszerű és könnyű munka, hisz a gyerekek még a kottát se ismerték akkor. De nem is azt tartja a lényegesnek, hogy milyen nehéz volt a kezdet. Az eredmény a fontos számára, s hogy a gyerekek megszerették a zenét, értik, élvezik. S azt hiszem, ez a legtöbb, amit elérhetett. S még azt is hiszem, hogy sok iskolánk van, ahol lenne mód és lehetőség a helmeci példa követésére. Már érezni az őszt Vajon mit csinál szeptemberben az a tanító, akit már nem vár az osztály, akit már nem vár a tanulósereg? S hogy érzi magát az a tanító, aki több mint negyven éven keresztül minden szeptember elsején odaállt a katedra elé, s most, immár a negyedik éve nem ezt teszi? Perbenyiken (Pribeník) Kulcsár Lajos nyugalmazott tanítóhoz nyitok be ezekkel a kérdésekkel. Nyugodt, derűs arccal fogad. A tanonciskola udvarán — Mindenre odafigyelek, ami körülöttem s a világban történik, mert minden érdekel. Itt a könyvtáram, olvasok; hallgatom a rádiót, nézem a televíziót, figyelem az újságokat. És kertészkedem. Megszerettem a kertészkedést s főleg a szőlőt, egy kicsit a bort is, pedig hatvanéves koromig egy kortyot sem ittam. — Mondják, zenét is ír. — Igen. A zenét nagyon szeretem és mindig is szerettem. Sok verset magam is megzenésítettem. Volt, ami annak idején meg is jelent. Talán Juhász Gyula Milyen volt című versére írt zeném sikerült a legjobban. Feláll, hozza a hegedűt s elpengeti a melódiát. Valóban nagyon szép. Később kisétálunk a kertbe. Itt már érezni az őszt. Érik a szőlő. Gazdag a termés. GÁL SÁNDOR Kulcsár Lajos folyamán kitűnt, hogy lapunk fennállása úta talán még nem foglalkoztak Illetékesek és egyszerű olvasók Ilyen komolyan és felelősségteljesen a lap terjesztésének a kérdésével. — Nekem nagyon tetszik a Hét — mondta Kossányi István igazgató tanító. — Tetszik a külalakja, de a tartalma Is. Olvasmányos, színes, sokrétű és tartalmas. Minden rendű és rangú olvasó megtalálja benne az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasmányt. En a magam részérfll nem az árában látom a példányszám csökkenésé nek az okát. Talán az érdektelenségben, Illetve az emberek kultúrigényének a csökkenésében. Itt van például a tanítóság nagy serege. A saját lapjukat sem olvas sák — tiszteletet a kivételnek —, hát még a Hetetl Vagy például a gimnazisták. Sajnos, Ok is keveset olvasnak, az 0 érdeklődésük ls másfelé fordul, jó lenne felmérni, bogy miért... A Csemadok tevékenységének lényegét, jövóbenl feladatának súlypontját a kultúrigény felkeltésében látnám. Tény, hogy civilizált emberek vagyunk, senki sem tagadja. Van gépkocsink, tévénk, rádiónk, mosógépünk, hűtőszekrényünk, szép lakásunk, talán még könyves szekrényünk is (érintetlen könyvekkel) ...egyszóval civilizált környezetben élünk, ,aml még nem jelenti azt, hogy kultúráltak ls vagyunk. A zene, a képzőművészet, az irodalom embert, lelket szépltű és nemesltfl küldetését mellOzzük, nem fogadjuk be. Igénytelenek vagyunk magunkkal szemben, (gy aztán a külső csillogás csak hamis máz, megvakult tükör, ami belső szegénységünket és sivárságunkat takarja ... — Nem olvasnak az emberek, sajnos — nem ... — állapította meg több résztvevő ls, s felvetették a kérdést, hogyan lehetne ezen segíteni! — Természetesen már az Iskolában meg kellene szerettetni a gyerekekkel az olvasást, a könyvet. Az ldö azonban sürget, az Iskolai munka gyümölcse csak később érhet be. A jelenlegi helyzetben talán több Hét-ankétot kellene szervezni és rendezni, melyen ugyanilyen nyíltan és Őszintén el lehetne beszélgetni az olvasókkal, mint most... Aztán nem lenne érdektelen több társadalmi problémát felvetO riport, cikk Írása, megjelentetése a lapban . .. Közeleg az úsz és a tél. A Csemadok helyi-szervezetek több Író-olvasó találkozót rendezhetnének hazai Íróinkkal, mint a múltban. Az Író személyes jelenléte és baráti beszélgetése nagyban hozzájárulhatna az olvasás Iránti érdeklűdés felkeltéséhez. Nem egy példa bizonyltja. — Tudomásom szerint a Hét nemigen foglalkozott még a Csemadok alapító tagjaival — mondta egy fiatal kislány. — Idűnként bemutathatnának egyet-egyat, engem nagyon érdekelne, s azt hiszem, másokat ls . .. Őszintén bevallom, eddig csak alkalomszerűen olvastam a lapot, most azonban én Is megrendelem. Azt ls elárulom, nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a beszélgetésen. Sok mindent másként látok, sok minden tisztázódott bennem, azaz megerflsltette a hitemet: tudom, hogy hol a helyem és ml a kötelességem! Ezek nem nagy szavak, Őszinte érzésből fakadnak, s nem szégyellem kimondani... — Az én lányom postai kézbesítő — mondta egy IdOsebb olvasó. — fin tudom, hogy a kézbesítők ls sokat tehetnének a lapterjesztés érdekében, ha mással nem, hát a lelkiismeretes mnnkájukkal. Mert nem mindegy ám, hogyan és mikor kézbesítenek! — Valóban nem — vette át a szót Fél Miklós, a Csemadok járási titkára. — Sürgősen meg kell oldani a lap ldObenl megjelenésének kérdését, Illetve . azt, hogy az elOflzetflk ls IdOben kézhez kapják a Hetet. Az a tapasztalatom, hogy mlg például az újságárusnál csütörtökön vagy pénteken megvásárolható a lap, ugyanakkor az előfizetőknek csak hétfőn vagy kedden kézbesíti a posta. Természetes, hogy dühöngnek az elOflzetők. Sajnos, az utóbbi idflben a propagáclós munka mlndan vonalon stagnál. Azt Is be kell vallanunk nagyon Őszintén, hogy eddig a Hétért vajmi keveset tettünk. Ha |ól belegondolok, könnyen megállapíthatom, hogy a Hét fennállása óta még egyszer sem szerveztünk egy igazán alapos és átfogó terjesztési akciót. Aztán csodálkozunk, hogy Ilyen áldatlan helyzetbe kerültünk. Ha ml nem törOdünk a saját lapunkkal, ki más törOdjön? Más lapokat Ilyen vagy olyan formában még csak propagálnak, de a miénket Igazán senki.. . Szégyen ide, szégyen oda, el kell Ismernünk, hogy bár a nyugatszlovákiai kerületben a ml járásunkban él a legtöbb magyar nemzetiségű polgár, bizony elég hátul kullogunk a Hét előfizetőinek a számát tekintve a többi járáshoz viszonyítva. A jövöben mindent elkövetünk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Reméljük, hogy sikerüli Ml Is reméljük. Megállapíthatjuk, hogy Igen hasznos és okos tanácskozás volt, melynek nyomán — remélhetőleg'— a civilizáció és a kultúra fogalma harmonikus egységbe fonódik! L. B. P. HaSko felvőtéle