A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

A tanonciskola udvarán a királyhelmeci tanoncképző iskolarol azt is, hogy Szlovákiában ez az egyetlen magyar nyelvű iparitanuló-iskola. Pikó Béla igazgatótól kérdeztem meg, mennyi tanulójuk van, s hogy hány szakmát tanulnak itt a fiatalok. — Az idén 520 tanuló kezdi meg a tanulást. Valamikor két- osztállyal indultunk, az idén huszonegy osztályt nyitunk. Kőműves, szobafestő-mázoló, víz- és gázvezeték szerelő, üzemi villanyszerelő, kárpitos, géplakatos, férfi és női szabó, elárusító stb. szakokon folyik a hároméves képzés. Az iskolának gazdag a kulturális élete is. Van irodalmi színpaduk, amely már több alkalommal sikeresen szerepelt. Most az új iskolaévben népi tánccsoportot szeretnének alakítani. Ez azonban még csak terv. Egyelőre csak a szeptemberi láz, a kezdés láza érezhető az iskola falai között s a falakon kívül is. Harminc hegedű Verlaine öszi dalát hallom benne... „ösz húrja zsong..." Az őszé ls meg a tavaszé is. De így az őszben valahogy csodálatosabban hangzik. Mert nagyon ritka az ilyen zenekar, és nem is hallottam, hogy a mi tájainkon lenne még egy valahol. Zenekar, csupa vonósok — az egyetlen cimbalmot kivéve —, harminc kislány játszik, s akik hallották Borsiban, Királyhelmecen, de végig az egész Bodrogközben, aligha felejtik el egykönnyen a felcsendülő népdalokat, csárdásokat. Harminc kislány. A legkisebbek ötö-Dinnyecsöszök aiKeseK, a legnagyobbak kilencedikbe járnak. Mindannyian a királyhelmeci általános iskola tanulói. A zenekar vezetője, szervezője, mindenese Bohony Ernő tanító. Valamikor a hatvanas évek elején Nagykaposon találkoztam vele először, akkor a mezőgazdasági technikum zenekarát vezette. Hatvankílencben került Királyhelmecre, s fél év múlva már fellépett a harminctagú leányzenekar. Hogy hogyan sikerült ez ilyen rövid idő alatt, arról oldalakat lehetne írni. Egy biztos azonban: nem volt valami egyszerű és könnyű munka, hisz a gyerekek még a kottát se ismerték akkor. De nem is azt tartja a lényegesnek, hogy milyen nehéz volt a kezdet. Az eredmény a fontos számára, s hogy a gyerekek megszerették a zenét, értik, élvezik. S azt hiszem, ez a legtöbb, amit elérhetett. S még azt is hiszem, hogy sok iskolánk van, ahol lenne mód és lehetőség a helmeci példa követésére. Már érezni az őszt Vajon mit csinál szeptemberben az a tanító, akit már nem vár az osztály, akit már nem vár a tanulósereg? S hogy érzi magát az a tanító, aki több mint negyven éven keresztül minden szeptember elsején odaállt a katedra elé, s most, immár a negyedik éve nem ezt teszi? Perbenyiken (Pribeník) Kulcsár Lajos nyugalmazott tanítóhoz nyitok be ezekkel a kérdésekkel. Nyugodt, derűs arccal fogad. — Mindenre odafigyelek, ami körülöttem s a világban történik, mert minden érdekel. Itt a könyvtáram, olvasok; hallgatom a rádiót, nézem a televíziót, figyelem az újságokat. És kertészkedem. Megszerettem a kertészkedést s főleg a szőlőt, egy kicsit a bort is, pedig hatvanéves koromig egy kortyot sem ittam. — Mondják, zenét is ír. — Igen. A zenét nagyon szeretem és mindig is szerettem. Sok verset magam is megzenésítettem. Volt, ami annak idején meg is jelent. Talán Juhász Gyula Milyen volt című versére írt zeném sikerült a legjobban. Feláll, hozza a hegedűt s elpengeti a melódiát. Valóban nagyon szép. Késóbb kisétálunk a kertbe. Itt már érezni az őszt. Érik a szőlő. Gazdag a termés. GÁL SÁNDOR Kulcsár Lajos « folyamán kitűnt, hogy lapunk fennállása űta talán mág nem foglalkoztak illetékesek és egyszerű olvasók Ilyen komolyan és felelősségteljesen a lap terjesztésének a kérdésével. — Nekem nagyon tetszik a Hét — mondta Kossányi István Igazgató tanító. — Tetszik a külalakja, de a tartalma ls. Olvasmányos, színes, sokrétű és tartalmas. Minden rendű és rangú olvasó megtalálja benne az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasmányt. £n a magam részérói nem ar árában látom a példányszám csökkenésének az okát. Talán az érdektelenságben, Illetve az emberek kultúrigényánek a csökkenésében. Itt van például a tanftúság nagy serege. A saját lapjukat sem olvas sák — tiszteletet a kivételnek —, bát még a He'et! Vagy példfiul a gimnazisták. Sajnos, ök ls keveset olvasnak, az ö érdeklődésük is másfelé fordul. (6 lenne felmérni, bogy miért... A Csemadok tevékenységének lényegét, jövőbeni feladatának súlypontját a kultúrlgény felkeltésében látnám. Tény, hogy civilizált emberek vagyunk, senki sem tagadja. Van gépkocsink, tévénk, rádiónk, mosógépünk, hűtőszekrényünk, szép lakásunk, talán még könyves szekrényünk Is (érintetlen könyvekkel) ... egyszóval civilizált környezetben élünk, ami még nem jelenti azt, hogy kultűráltak ls vagyunk. A zene, a képzőművészet, az irodalom embert, lelket szépítő és nemesítő küldetését mellőzzük, nem fogadjuk be. Igénytelenek vagyunk magunkkal szemben, Igy aztán a külső csillogás csak bamla máz, megvakult tükör, ami belső szegénységünket és sivárságunkat takarja ... — Nem olvasnak az emberek, sajnos — nem ... — állapította meg több résztvevő is, s felvetették a kérdést, hogyan lehetne ezen segltenll — Természetesen már az Iskolában meg kellene szereltetni a gyerekekkel az olvasást, a könyvet. Az Idő azonban sürget, az iskolai munka gyümölcse csak később érhet be. A jelenlegi helyzetben talán több Hét-ankétot kellene szervezni ás rendezni, melyen ugyanilyen nyíltan és őszintén el lehetne beszélgetni az olvasókkal, mint most ... Aztán nem lenne érdektelen több társadalmi problémát felvető riport, cikk Írása, megjelentetése a lapban . .. Közeleg az úsz és a tél. A Csemadok helyi-szervezetek több Iré-Olvaső találkozót rendezhetnének hazai (rőlnkkal, mint a múltban. Az Irö személyes jelenléte és bar&ti beszélgetése nagyban hozzájárulhatna az olvasás Iránti érdeklődés felkeltéséhez. Nem egy példa bizonyltja. — Tudomásom szerint a Hét nemigen foglalkozott még a Ctemadok alapító tagjaival — mondta egy fiatal kislány. — Időnként bemntathatnának egyet-egyet, engem nagyon érdekelne, s azt hiszem, másokat Is . .. Őszintén bevallom, eddig csak alkalomszerűen olvastam a lapot, most azonban én is megrendelem. Azt la elárulom, nagyon örfllők, hogy részt vehettem ezen a beszélgetésen. Sok mindent máskánt látok, sok minden tisztázódott bennem, azaz megerősítette a bitemet: tudom, hogy bol a helyem ás ml a kötelességem! Ezek nem nagy szavak, őszinte érzésből fakadnak, s nem szégyellem kimondani. .. — Az 6n lányom postai kézbesítő — mondta egy Idősebb olvasö. — £n tudom, bogy a kézbesítők is sokat tehetnének a lapterjesztés árdekáben, ba mással nem, hát a lelkiismeretes munkájukkal. Mert nem mindegy ám, hogyan ás mikor kézbesítenek! — Valóban nem — vette át a szút Fél Miklós, a Csemadok járási titkára. — Sürgősen meg kell oldani a lap Időbeni megjelenésének kérdését, illetve azt, hogy az előfizetők Is Időben kézhez kapják a Hetet. Az a tapasztalatom, hogy mlg például az újságárusnál csütörtökön vagy pénteken megvásárolhatő a lap, ugyanakkor az előfizetőknek csak hétfőn vagy kedden kézbesitt a posta. Természetes, bogy dühöngnek ax előflzatők. Sajnos, az utóbbi Időben a propagáclös munka minden vonalon stagnál. Axt le be kell vallanunk nagyon Őszintén, hogy eddig a Hétárt vajmi keveset tettünk. Ha jól belegondolok, könnyen megállapíthatom, hogy a Hét fennállása őta még egyszer sem szerveztünk egy Igazán alapos és átfogö terjesztési akciót. Aztán csodálkozunk, hogy Ilyen áldatlan helyzetbe kerültünk. Ha ml nem törődünk a saját lapnnkkal, kl más törődjön? Más lapokat Ilyen vagy olyan formában mág csak propagálnak, de a miénket Igazán senki... Szégyen Ide, szégyen oda, el kell Ismernünk, hogy bár a nyugatszlováklal kerületben a mi járásunkban él a legtöbb magyar nemzetiségű polgár, bizony elég hátul kullogunk a Hét elűfizetűlnek a számát tekintve « többi járáshoz visznnyltve. A jövöben mindent elkövetünk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Reméljük, hogy sikerüli Ml Is reméljük. Megállapíthatjuk, hogy Igen hasznos ás okos tanácskozás volt, melynek nyomán — remélhetőleg*— a civilizáció ás a kultúrs fogalma harmonikus egységbe fonódik! L. B. P. Haäko felvétále